A maffia karjaiban (BTS-JK)

43

- Ne! Kérlek, ne! - Próbáltam minél kisebbre összehúzni magamat, hogy egyre kevesebb felületet érjen belőlem. Sírtam, zokogtam. Nagyon féltem. Nem tudtam, hogy hogy kerültem oda vissza. A régi szoba köszönt vissza rám, mintha csak egy régen látott ismerősét köszöntötte volna újra. A kopott falak, amelyekről a tapéta nemhogy foltokban lejött, inkább csak foltokban maradt fent. A rozoga ágy, amihez évekig szinte oda voltam láncolva, Jungkook franciaágya után vált csak láthatóvá számomra, mennyire kopott is volt. A rugók nem álltak ki belőle, de mindegyiknek a kerek teteje tisztán látható volt a meggyengült matracon át. A minden napos szex utáni testnedvek, izzadságcseppek és a vér, amit mindegy hogyan, de kierőszakolt belőlem, mind undorítóan beleszáradtak, a valaha talán zöld matracba.

Myung alacsony, ijesztő alakja az ágy fölé tornyosult, aztán rámászott az ágyra, egyenesen felém. Én már magzatpózba kuporodva vártam azt, amit tudtam, hogy be fog következni.

Aztán a következő másodpercben már Jungkook arcát láttam a sajátom előtt, ahogy azzal az aranyos, nyuszi mosolyával néz le rám. És aztán csak boldogságot éreztem. A várt fájdalom elmaradt, amihez szoktam és csak gyengéd mozdulatokat kaptam helyette. Leírhatatlan érzés támadt a belsőmben a szokatlan érintkezésre. Jungkook a fejem mellett hangosan és nehezen lélegzett, ami az én egyre hangosabb és sűrűbb nyögéseimmel keveredett. Sosem csináltam még ilyet, legalábbis nem a jóérzés miatt. Eddig csak a fájdalom és a kibírás, a túlélés miatt nyögtem, de inkább kényelmetlenül, mintsem az élvezet miatt. Jungkook illata belefúrta magát az orromba, a teste izzott az érintésem alatt és nekem is egyre forróbbak lettek az ujjbegyeim, ahogy kitapogatták a tökéletesen kidolgozott izmokat.

-J-Jungkook - Nyögtem a férfi nevét.

Aztán felébredtem..

*Jungkook POV*

Valami furcsa dologra ébredtem. Azt hiszem, hogy a nevemet hallottam. Sietve lerúgtam magamról a takarót és az íróasztal mellé betolt székről lehúztam egy pólót. Szinte feltéptem az ajtómat, ahogy hevesen kisiettem a szobámból. Amikor legutóbb a szomszéd szobából érkező hangokra ébredtem, akkor arra kellett bemennem, hogy éppen az egyik emberem megpróbálta megerőszakolni a barátnőmet... a barátnőm.

Belöktem a mellettem lévő ajtót és a sötétben a szemeim vadul cikáztak, hogy a baj forrását keressem. A félhomályban semmit nem tudtam kivenni, csak az ágyon mocorgó gubacsot. Lassan odasétáltam hozzá és egyre jobban hallottam a nehéz és ijedt légzést.

- JaeHwa-yah - Szólítottam meg halkan a lányt.

- Uhm - Kaptam a választ egy hangosabb nyelésnek hallatszott levegővételben.

Leültem az ágy szélére. Nem tudtam, mit csináljak vagy mi történt, hiszen semmi veszélyes vagy gondot okozó tényezőt nem találtam a lány szobájában. Gőzöm sem volt, miért szólt vagy mitől ijedhetett meg.

- Minden rendben van? - Kérdeztem végül.

Ahogy a szemem egyre jobban hozzászokott a szobában uralkodó sötétséghez, egyre jobban láthattam az ágyon előttem elterülő lányt. Jobb kezével megdörzsölte a homlokát, aztán hátrasimította a haját, ami a forgolódástól lóghatott az arcába. Gyorsan normalizálta a levegővételét és csendesebb lett a szoba, ahogy már nem hallottam a sziszegő hangot.

- Csak álmodtam - Mondta az álmosságtól rekedtes hangon. - Bocsánat, hogy felkeltettelek.

Megráztam a fejemet.

- A nevemet hallottam - Akaratlanul is egy féloldalas mosoly kúszott az arcomra. - Talán velem álmodtál.

- Nem emlékszem - Túl hamar vágta rá a választ. Ráadásul elfordította a fejét, hogy még a sötétben se kelljen rám néznie. Szinte biztos voltam benne, hogy ha most látnám, az arca színe egy pipacséval versengene, miközben idegesen megnyalná a kiszáradt száját.