A maffia karjaiban (BTS-JK)

9.

Szinte egész éjszaka ébren hánykolódtam. Az új környezet vagy a furcsa bánásmód miatt, nem tudom.

Jungkook olyan kedves volt velem egész nap, együtt ebédeltünk és vacsoráztunk, még filmet nézni is leültünk együtt este, mielőtt eljöttünk volna lefeküdni. Zuhanyzáskor megkérdezte, melyik fürdőszobát szeretném használni, mire nekem az volt a válaszom, hogy "te melyiket szoktad?" Jungkook egy kis hallgatás után a fentit választotta, úgyhogy én az alsóba vonultam be egy törölközővel és egy tusfürdővel. A férfi azt mondta, nyugodtan hagyjam ott a dolgaimat, nem kell minden este ki-be hurcolászni. Ahogy a forró víz zúdult rám, egy könnycsepp is kihullott a szememből, miközben elmosolyodtam, amire már olyan régen volt példa.

De emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem minden a külső. Myung tanított meg rá, hogy aki kedves, még lehet egy szörnyeteg, hiszen ő maga is az volt. Jungkook gyönyörű férfi volt, karizmatikus, tekintélyt parancsoló és kedves. Túl tökéletes volt ahhoz, hogy elhiggyem, ilyen is marad. Ráadásul megvett engem, ami nem angyali emberekre vall-mármint az emberkereskedelem-, mindennek a tetejében pedig ismerte Myungot. Aki azt az embert ismeri, nem lehet nála sokkal jobb.

Csak azt nem értettem, miért volt velem kedves. Hiszen már be voltam törve, engedelmességre voltam tanítva és csöndességre. Tudtam, hogy hol a helyem. Miért kellett újból jónak lennie velem valakinek, hogy ellágyuljak, aztán újból kezdje velem az egész procedúrát? Talán élvezték nézni, ahogy egy nő szenved? Hogy hatalmuk lehet felette?

Valamikor hajnal kettő vagy három körül járhatott az idő, amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes. A szobám bejárata lassan nyitódott ki, ami beengedett némi fényt, ami a földszintről szűrődött be. Egy árnyalak jelent meg az ajtóban. Beljebb lépett, mire én kicsit feljebb csúsztam az ágyban.

- Jungkook? - Suttogtam a csendbe, ami a szobát uralta.

- Majdnem - Szólalt meg egy ismeretlen hang.

Megijedtem. Ki az és mit akarhat tőlem? Egyre feljebb csúsztam az ágyban, már ültem, hátammal a rácsos támlának dőlve.

- Ki az? - Kérdeztem.

- Hallottam, hogy az a Myung gyerek rendesen beolajozott - Egy gúnyos kacaj tört fel a torkából.

- Mit akar tőlem? - Hangom már megremegett. Tudom, hogy nem szabadna sírnom, de megrémisztett a tudat, hogy nem tudom, kivel állok-vagy ülök- szemben. Nem esett nehezemre nem sírni a múltban, hiszen tudtam, hogy csak Myung lehet az, aki bejön hozzám, csak ő lehet az, aki erőszakosan megcsókol, aztán szexelni akar, én akarom e vagy sem, az már nem izgatta. De ez a helyzet félelmetes volt.

A félhomályban láttam, hogy levesz valamit a válláról. Egy gépfegyvert? Ez egyre ijesztőbb. Közelebb jött hozzám és felmászott az ágyra. Egy könnycsepp kigördült a szememből, amikor felemelte a kezét és lekevert egy hatalmas pofont. A csattanás betöltötte a szoba egészét, én meg felnyögtem fájdalmamban. Megragadta a bokámat és visszahúzott fekvő helyzetbe, immáron maga alá. Beharaptam a számat, hogy ne zokogjak fel hangosan, de akkor már a könnyeim megállíthatatlanul patakzottak az arcomon. Lerántotta rólam a takarót, így felfedte előtte a rövidnadrágba és pólóba bújtatott testemet, amit Jungkooktól kaptam ideiglenes pizsamaként. Simogatni kezdte a melltartó nélküli kebleimet, miközben a másik kezével a nyakamra markolt. Én mindkét kezemmel az engem fojtogató csuklóra tapadtam és úgy próbáltam meg kiszabadítani magam. Minél jobban próbálkoztam, annál erősebb lett a szorítás, viszont minél erősebben szorított, annál kétségbeesettebben próbáltam meg kiszabadulni.

Egy kattanást hallottam, azután az engem matató kezek leálltak.

- Feláll! - Szólalt meg egy ismerős hang.

Az ismeretlen azonnal elengedett és így végre levegőhöz jutottam. Pislogtam párat, mire kitisztult a kép. A szobában világos volt, talán Jungkook kapcsolt villanyt, amikor bejött. Szabadidő alsóban és egy szimpla fehér pólóban állt, kezében egy fegyverrel, amit az ismeretlen tarkójának szorított. A levegőt nehezen vettem a fojtogatás miatt, Jungkook miatt, hogy ilyen helyzetben látom őt és a megkönnyebbülés miatt. Tudtam, hogy túl szép, hogy igaz legyen.

Egy erősebb lökéssel kifelé indította a támadómat, miközben a földre tett fegyvert most Jungkook vette a vállára.

Pár pillanat csend következett, aztán kiabálás. Jungkook hangja szelte át a ház minden négyzetméterét, ahogy üvöltve kért számon valakit vagy valakiket, hogy miért nem tudják a munkájukat végezni. Akkor a biztonsági emberei lehettek, akiket vacsora előtt mutatott be nekem. Minden nap felváltva, a ház körül bizonyos pontokban három-három őr vigyáz Jungkook házára.

Az ágyamon feküdtem és összekuporodva sírdogáltam egy kicsit, amíg nem normalizálódott a légzésem. A ház elcsendesült.

- Debbora.

A hangra felkaptam a fejem és összerezdültem. Jungkook volt az. Leült az ágy szélére és onnan figyelt. Én próbáltam leplezni a kis félelmet, de a könny fátyolos szemeimből szerintem tisztán kivehető volt az érzés, ami bennem tombolt.

Felém nyúlt és kisöpörte a hajamat az arcomból. Ujjainak a vége a hajtövemnél megállapodtak, míg hüvelykujjával lassan letörölgette az ottmaradt cseppeket az arcomról. A lágy érintésre behunytam a szememet. Olyan rég volt már, hogy ilyet éreztem.

- Ülj fel! - Mondta halkan, de hangja a csendben szirénaként hasított belém.

Tettem, amit kért, felültem az ágyban, így szemben voltam vele. Egy másodpercig még a szemembe nézett, aztán lassan levándorolt a tekintete a nyakamra. Egyik kezével óvatosan felfelé tolta az államat, jelezve, hogy fordítsam a fejemet felfelé. Tettem, ahogy akarta és hátrabiccentettem a fejem, hogy szemügyre tudja venni a nyakam, amit egy perccel ezelőtt még egy eszelős szorongatott. Másik kezével óvatosan végigsimított a vékony felületen, amire nyelnem kellett és kirázott a hideg.

- Csinált veled valamit? - Kérdezte halkan, majd elvette a kezét a nyakamról.

Visszafordultam felé és a mellkasát néztem. Megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi nem történt.

- Mondott valamit? - Kérdezte újra.

- Hogy hallotta, hogy Myung eléggé jól beolajozott engem - Feleltem halkan. - Aztán megütött, hogy maga alá tudjon fektetni.

Jungkook karjai megfeszültek, amint befejeztem.

- Amikor azt kérdezem, csinált e valamit, elmondod, hogy megütött - Mondta erélyesen. - Nem arra voltam kíváncsi, megerőszakolt e, azt láttam volna, amikor bejövök.

- Bocsánat - Hajtottam le a fejem.

Jungkook száját elhagyta egy sóhaj.

- Aludj! - Mondta, azzal felállt és elhagyta a szobát.

Aludjak? Eddig sem tudtam, ezután meg végképp nem fogok tudni.