The bad boy - Shawn Mendes FF.

6. Kicsit több a múltból

Dav már rég elaludt, de én nem tudok. Folyton múltbéli emlékek törnek elő.
Ma, mikor hátat fordítottam Davidnek, az emlékek csak úgy cikáztak a fejemben, de ő félbeszakított. Nos most itt fekszek az ágyban, a plafont bámulom, és folytatom a fejemben a történteket:

"Viszont az igazi kérdés az, hogy te hogy kerülsz ide szé-"
"-szépséges hajadon?" -Mosolygott, ezzel a tettével megmelengette a szívem.

"Hűű te aztán tudod, hogyan kell csapni a szelet a lányoknak." -nevettem

"Az biztos, de nem válaszoltál a kérdésemre!"

"Nos, ha ennyire tudni akarod, éppen Davidéktől sétálok haza"

"Ilyen későn?" -kérdezte meglepett fejjel.

"Igen, ilyen későn" -mondtam, miközben felnéztem rá és tökéletes állkapcsára.

"Ti amúgy eggyütt vagytok Daviddel?"
Továbbra is az arcát figyeltem, de nem tudtam kivenni belőle semmit.

"Nem dehogyis! David csak barát, vagyis több mint barát"

"Miért?" -vágott a szavamba.

"Mert már kiskorunkóta ismerjük egymást, szóval inkább már testvérek vagyunk. Úgy vigyáz rám, mintha a huga lennék és nekem meg ő a bátyám, ha már valójában egyikünknek sincs testvére, itt vagyunk egymásnak"

"És David annyira vigyáz rád, hogy hagyta, hogy az éjszaka közepén egyedül hazasétálj?" -kérdezte kicsit gúnyosan, mégis aggodalmaskodva és felháborodva.

"Hát, nem egészen"

"Mesélj"

"Megszöktem"

"Miért?"

"David lent volt a szüleinél, én meg elszöktem" (mégsem mondhattam el neki, mi volt David és a szülei között)

"És mi van ha észreveszi, hogy eltűntél?"

"Már éppen írni akartam neki, hogy itthon vagyok"

"De ez nem igaz. És, ha közben eltűntél volna?"

"Akkor eltűntem volna"

"Nem félsz?"

"Mostmár nem" -mondtam őszintén, mert jelenléte tényleg biztonságot adott.

"Honnan veszed, hogy megvédelek?"

"Sehonnan, csak gondoltam, ha jön valaki, akitől tartanom kellene, leáll majd veled verekedni, addig én meg elfutok" -nevettem.

"Ohh értem, jó kis terv.... Amúgy megvédenélek" -mondta ki, de kicsit elhalkulva.

"Amúgy köszi, hogy idejöttél és nem hagytál elázni"

"Amúgy szívesen" -nevetett.

"Viszont nem kéne neked is az esernyő alá állnod? Megázol" -kéredeztem, bár nagyon jól nézett ki vizesen, de attól még aggódtam érte.

"Nem, mert ha én is alá állok, akkor beesik rád az eső mivel olyan kicsi vagy." -erre elkezdtett nevetni.

"Köszi, kedves vagy" -és én is rákezdtem hangosan kacagni.

"Najó én is alá állok" -emelte fejjebb az esernyőt.

"De akkor kicsit közelebb kell jönnöd, hogy ne essen rád az eső" -mondta, és kezével a derakamhoz nyúlt, majd közelebb vont magához. A szívem a torkomban dobogott érintésétől. Leírhatatlan érzés volt. Azt akartam, hogy örökre ott tartson, szorosan maga mellett, hogy örökre érezzem testének melegét, lélegzését. Akkor jöttem rá, hogy én szerelmes vagyok Shawn Mendesbe.
Már pár perce sétáltunk és kezét m-"

- Miért nem alszol? -ébresztett fel megint gondolkozásomból Dav.
- Nem tudok.
- Akkor gyere ide. -húzott magához.
-Jó éjt Hann.
-Jó éjt Dav.

Azzal el is aludtunk mindketten.

Halika💕
Megjöttem az új résszel. Comiban várom a véleményeket.
És szeretném megköszönni a 100 megtekintést.❤❤❤