The bad boy - Shawn Mendes FF.

60. Igazság

- Mi történt? -léptem be a kórterembe.
- Az orvos megengedte, hogy elmondjuk neki az igazat. Azt mondta, semmit sem veszíthetünk.
Bólintottam, odasétáltam Hannahhoz.
- Magatokra hagylak.

- Szóval? -nézett rám megszeppenve.
Leültem mellé, átkaroltam derekát.
- Tudod Hanny én nagyon szeretlek. És mi igazából az incidens előtt...
- Mi?
- Mi egy pár voltunk. Szerelmes vagyok beléd, te vagy a mindenem, de te nem emlékszel rám. És tudod ez nagyon fáj. Nem bírok nélküled élni.
- Shawn...É-én sajnálom. De érzek irántad, viszont nem úgy mint kellene.
Egy-két könnycsepp legurult az arcán.
Letöröltem, magamra eröltettem egy bíztató mosolyt
- Nos ennyi a sztori.
- Elmondod hogy jöttünk össze?
- Persze.
- De helyezd magad kényelembe, mert nem adtad könnyen magad. -nevettem.

- Majd eljöttél és azt mondtad, megbocsájtasz és megcsókoltál...
- Hűha. Elég bonyolult vagyok. -kuncogott.
- Az. De a legcsodálatosabb módon. -néztem mosolyogva a mellettem ülő szépségre.
- Hazamehetek.
- Tényleg? Kiengednek?
- Igen. -bólogatott hevesen.
- De tudod ugye, hogy akkor majd tárgyalásokra kell menned?
- Sajnos igen. Nagyon félek.
- Nem kell. Ott leszek veled, mindig. -pusziltam meg fejét.
Kicsit furán érintette, ahogyan viselkedtem, de én végtelenül boldog voltam.

2 héttel később...

Még nem volt tárgyalás. Hannah pszihológusa igazolást adott arról, hogy a lelki állapota még nem megfelelő hozzá. Azt mondták, hogy esetleg néhány emléke még visszatérhet, de addig is ennek érdekében sok időt kell együtt töltenünk. Lehetőleg olyan dolgokat kell csinálnunk, amiket azelőtt tettünk.
Az elmúlt két hétben sokat voltunk egymásnál, az nem kifejezés, mennyire hiányzik az érintése, csókja, az ahogy simogatja az arcom...
Ma nálam fog aludni. Csak barátilag, de akkor is izgulok. Félek, hogy majd éjjel felkelek és automatikusan rá mászok.
Egyelőre nagyon jó barátjánk tart, éppen csak egy kicaivel vagyok lemaradva Davidtől.

- Shawnie!
- Igen?
- Gyereeee.
- Pillanat.
Felbattyogtam hozzá, ő meg fejjel lefele lógott az ágyról.
- Mit szeretnél?
- Unatkozook.
- Jó. -fordultam meg és indultam az ajtó felé.
- Ennyi?
- Mit akarsz még?
- Foglalkozz velem. -fetrengett.
- Drágám. Az elmúlt egy évem csak rólad szólt.
- De légyszii.
- Jóhh. Mit akarsz csinálni?
- Medencézzünk.
- Már megbeszéltúk, hogy én azt nem akarok.
- Miért? Nem tudsz úszni?
- De. Tudok. Csak nem.

Nem arról van szó, hogy nem akarok fürödni, csak nem akarom látni fürdőruhában. Félek, hogy nem tudom visszafogni magam.

Végül meggyőzött, úgyhogy most megyek le a medencéhez. Én már beleugrottam a vízbe, ő még mindig öltözködik...