The bad boy - Shawn Mendes FF.

48. Miért?

- É-én...
- Leszarom mit mondasz, csak ne csinálj magadból mégnagyobb kurvát, mint amilyen vagy!
- Shawnie. Mi van veled? Te-te nem ilyen vagy.
- Tévedsz. Ilyen vagyok. Csak veled voltam más.
Könnybe lábadtak a szemeim, kirántottam karomat Shawn kezei közül, megindultam a termünk felé.
Ahogy beléptem, olyan kellemetlen érzés fogott el, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni.
Leültem a helyemre, mindenkit leszarva borultam a padra.

- Hannah ne aludj!
- Mi van veled sírsz?
- Fogd már be hülye köcsög nem látod, hogy rosszul van? -védett meg Ana szokás szerint.
Szorosan megöleltem barátnőm, mindenért bocsánatot kértem tőle és a többiektől is, amiért mindenkit elhanyagoltam.

- Joey! -ugrott Jasmine barátja nyakába.
- Szia baby.
Hosszas nyálcserébe kezdtek, amit mindenki egyből lehurrogott.
- Pfúúj ne nyálazzatok már!
- Menjetek szobára!
- Kussoljatok vagy egyenként mindegyiknek beverem a pofáját! -fordultam hátra.

- Hiányoztál. -nézett Joey a lány szemébe.
- Te is nekem. -hosszasan megcsókolta, a látvanyuktól összeszorult a gyomrom, könnybelábadt a szemem.

Ő miért nem tud ilyen lenni? Miért nem lehetünk mi is olyanok, mint Jasmine-ék? Miért nem tud ő is olyan aranyos, gondoskodó lenni, mint Joey?
Ez a srác még csak most ért haza Európából, máris bejött a suliba a szerelméhez, mert hiányzott neki.
Shawn mikor tenne meg iylet értem?
Ez a jófiú státusz is csak pár hétig tartott. Az a legnagyobb baj, hogy szeretem és ezért sosem fogok tudni kiszállni ebből a kapcsolatból.

Észre sem vettem és már hevesen zokogva ülök a székemben, miközben mindenki körém gyűlt.
- Menjetek innen. -néztem körbe, de senki sem mozdult.
- Mondom hagyjatok békén!
Felpattantam a székemből és rohamléptekben kiszaladtam.

Azon a folyosón haladtam, ahol a Shawnnal "közös" helyünk van.
Félúton egy kemény mellkasnak csapódtam, amihez egy ismerős illat társult. Most úgy a larjaiba tudtam volna borulni és csal zokogni, de az a tüske még ott van bennem hogy ő nem ilyen.

Hirtelen megragadta karom, rángatott maga után, nem is tudtam hova, de már nem érdekelt...