The bad boy - Shawn Mendes FF.

16. Nem tudtam ellenállni

Este van. Itt ülök az ágyamban. Se a hugom, se a szüleim nincsenek itthon, mindannyian a nagyszüleimnél vannak hétvégére. Csak hétfőn reggel jönnek. Folyton Hannahra gondolok. Egyszerűen nem bírom ki nélküle. De gondolataimmal csak magamat kínzom. Elképzelem, ahogy Hannahval együtt vagyunk. Gondolataim elég hamar pervezek lettek.
Képzelgéseimből a csengő ébresztett fel. Lebattyogtam a lépcsőről, reménykedtem benne, hogy Hannah az. De olyasvalaki jött, akire soha nem számítottam volna.
- Szia. -köszönt Sabrina.
- Szia. Hát te?
- Láttam a kocsiban, hogy kellek neked és gondoltam segítek rajtad. Úgy látom tényleg el kell neked  a segítség. -nézett le ágyékomra.
Basszus. Ez azért van, mert Hannahra gondoltam. Ez a csaj meg azt hiszi, miatta. Ahhj meg kell neki mondanom.
- Nem. Nem kell. Szerintem inkább menj haza.
- Én inkább maradnék -jött beljebb.
- Kérlek menj el. -toltam el magamtól, de ő csak közeledett. Meg akartam szólalni, de ajkaimra tapadt. Nem akartam visszacsókolni. Esküszöm nem akartam. De a férfi énem dominált. Elvált tőlem és elkezdte kigombolni a blúzát. Segítettem rajta, letéptem róla.
- Tudtam, hogy te is
akarsz -mosolyodott el.
- Maradjunk annyiban, hogy elleszek veled.
Bűntudatom volt, nagyon. De felülkerekedett a férfias, vadállat énem.
Újra ajkaimra tapadt és letépte a pólómat.
Nyálcserénk közben felugrott, lábait derekam köré fonta. Felsétaltam vele a szobámba. Ledöntöttem az ágyra és ott folytattam tovább vetkőztetését.
Pár perc múlva teljesen megvadultam. Nem bírtam magammal. Nem vagyok büszke arra, ami történt, de ez van. Talán mégsem változtam meg.

                      ❌❌❌❌❌

Reggelre, mikor felkeltem szinte el is felejtettem a tegnap estét. A mellettem fekvő meztelen lány idézte fel emlékeimet. Ahhj ezt nem hiszem el.
Mit tettem?
Volt egy fura dolog az éjjel. Egész végig, amég Sabrinával voltam, Hannahra gondoltam. Ilyen még sosem volt velem. Végig Hannah volt a szemem előtt.
- Jó reggelt Shawnie baba. -hallottam Sab nyávogó hangját.
- Jó volt az este? -idegesített tovább.
- Nem. Most menj el.
- Miért vagy ilyen bunkó?
- Menj el. Nem mondom mégegyszer.
- Oké oké. Fogta magához a takarót és elment felöltözni.
- Akkor megyek. -vette az irányt az ajtó felé.
- Várj! Ne ott. Anyáék meglátnak!
- És az baj?
- Ahh végülis nem. Úgyis ismernek engem.
- Akkor megyek szia. -csókolt volna meg, de én eltoltam. Kérdőn nézett rám.
- Ez volt az egyetlen alkalom. Az első és az utolsó. Most menj.
- Te mekkora egy tuskó vagy! -azzal becsapta az ajtót és kiviharzott.
- Tudom. -mondtam magamban.
Ma nem akarok suliba menni. Nem tudnék annak az édes és gyönyörű lánynak a szemébe nézni. Nem érdemlem őt meg.
Sőt senkit nem érdemlek meg.
Lebattyogtam a lépcsőn egy szál alsóban, de ezt a családom már megszokta.
- Na jó reggelt fiam! -köszöntött apa.
- Na látom megint volt egy szegény áldozatod. -mondta a hugom, Aaliyah.
- Nem arról volt szó hogy mostmár visszafogod magad? -érdeklődött anya is.
- De. Arról. És nagyon szégyenlem magam.
- És most akkor mi van azzal a lánnyal? Mi is a neve? Hannah?
- Igen. Hannah. Nem tudom. Úgy érzem, mintha megcsaltam volna.
- De nem vagytok együtt?
- Nem.
- Mi történt azon a bulin?
- Majdnem csókolóztunk. De a bátyja megzavart.
- Akkor ő is viszont
szeret? -kérdezgetett tovább apa.
- Shawn nem is szereti! Most feküdt le egy másik lánnyal! -értetlenkedett Liyah.
- Aaliyah! Inkabb menj suliba! -szólt rá anya, ki is ment az ajtón.
- Szerintem igen.
- De te azóta a bizonyos este óta szereted. Ő is?
- Igen. Szerintem ő is. Hiszen azt mondta, sokat jelentett neki.
- Jajj fiam itt van végre egy lány, akivel megálltapodhatnál és még szeret is te meg elszúrod.
- Tudom. Egy barom vagyok. Ma nem megyek suliba. Nem tudnék a szemébe nézni.
- Jó. De csak akkor maradhatsz itthon, ha megígéred, hogy elmondod neki!
- El fogom. Köszi. Sziasztok! -szaladtam fel az emeletre.
Hallottam, hogy becsukódik az ajtó és elmennek.
Már vagy 10 perce azt próbálgatom magamban, hogy hogyan mondjam el Hannahnak.
- Hannah figyelj én ezt nem akartam. De megtörtént és...
- Ahhj ez nem jó.
- Egy barom voltam. Tudom. De sajnálom. Szeretlek Hannah.
- Ez is szar.

Hannah szemszöge:
-Ma nem jött suliba? -értetlenkedtem továbbra is.
- Nem. Nem jött. Még mindig. -mondta idegesen Jules.
- Az hogy lehet?
Tényleg nem kíváncsi többet rám. Sírtam Annanak.
- Ne mondj ilyet. Biztos érdekled még.
- Ha megbánt én kinyírom. -fenyegetőzőtt Jules.
- Nem fog. Remélem.
- Délután átmegyek hozzá. -mondtam. Ez egy hirtelen jött ötlet volt de tényleg mostmár beszélnünk kéne.
- Tudod hol lakik?
- Asszem igen.
- Nem mehetsz! -kiabált rám Jules.
- Miért?
- Mert tuti, hogy rád fog mászni. És azt nem engedhetem meg.
- Nem fog nyugodj már le Julian!
- Jó. De én szóltam.
Elmegyek hozzá. Megbeszéljük és kérdőre vonom. Talán összejövünk. Itt lenne az ideje, mert szeretem és ő is emgem. Akkor meg mi akadályoz meg?

                       ❌❌❌❌❌

- Csak hogy tudd, a pasid tegnap velem töltötte az éjszakát. -jött oda hozzám egy csaj.
- Várj kiről van szó?
- Szerinted? Shawnról.
Az nem lehet. Egyből görcsbe rándult a gyomrom. A kezem elkezdett remegni, teljesen lefagytam?
- Na mi van? Azt hiszed hogy Shwn kitartana melletted? Nagyon könnyű volt meggyőzni, hogy én kellek neki.
Már a kocsiban kinézett magának, amikor hazavitt...
- Fogd be! Amúgy is te ki a faszom vagy?
- Sabrina.
- Nem hiszek neked.
- Kérdezd meg őt. -gúnyosan mosolygott majd megfordult és elment...

Halika!💕
Itt az új rész, holnaptól nem biztos, hogy tudok minden nap kirakni, mert táborba megyek és nem biztos, hogy lesz wifi. A részeket előre megírtam, csak posztolni kéne majd.❤
Ha tetszett, comizz és szavazz!💕💕