The bad boy - Shawn Mendes FF.

31. Féltem

Shawn szemszöge:
Nem akartam bajba keverni,csak zavart, hogy óra közben Julessal írogat, miközben itt ül mellettem.
Nagyon sajnáltam, mikor kihívták, viszont meglepődtem, hogy ilyen jól kottázik. Úgy éreztem, hogy segítenem kell neki, esetleg a jelenlétem majd megnyugtatja.
De az, ahogy a tanár beszólt neki, undorító volt. Legszívesebben most odamennék hozzá és behúznék egyet neki.
Egyáltalan mindenki, aki kinevette, hogy merészelik? Van fogalmuk egyáltalán arról, hogy ez a lány miket él át?

Olyan aranyos, ahogy mindig megszeppen, elpirul érintésemtől. Nagyon nehezen tudom magam visszafogni, hogy ne csókoljam meg most rögtön, mindenki előtt.
Apró keze olyan tökéletesen illik enyémbe, hogy ennél szebb dolgot el sem tudnék képzelni.
- Hannah.
- Hmm?
- Hol tanultál meg így kottázni?
- Gitároztam.
- Nem is mondtad még.
- Kellett volna? -mosolyodott et.
Ohh az a mosoly. Mindig megbabonáz.
Megsimogattam kezét, majd combjára helyeztem "mancsomat"
Olyan pici ez a lány, hogy egy kezem teljesen beteríti. Ujjaim végei elérnek belső részéhez.
Finoman megcirógattam ujjaimmal, elkezdtett mocorogni, teljesen libabőrös lett. Felnéztem rá, arca teljesen elvörösödött.
Imádom, hogy ezt én váltom ki belőle.
- Elnézést a késésért! -lépett be Jules a terembe.
- Julian Morgan. Nos ülj csak le, találsz üres helyeket.
Végignézett gyorsan a termen, megindult felénk. Nem értettem, miért ide jön, míg meg nem láttam az örömtől csillogó szemű Hannaht, ahogy kapálódzik Julesnak, hogy jöjjön ide.
Leület a Hannah melletti üres helyre.
- Jules szia! -suttogta, elengedte kezemet és megölelte "barátját".
Ez nekem nem tetszik.
- Szia Shawn. -köszönt a vöröske Hanny mellől.
- Hali. -mordultam fel.

Jules nagyon jó haverom volt, de Hannah miatt minden megváltozott. Eddig Davidet is bírtam, Jules vilt a legjobb haverom, de mostmár ellenségként tekintek rájuk. Ellenségként, akik el akarják venni az enyémet.
Ez nem jó így. Megpróbálom legaláb Julessal helyrehozni a dolgot.

- Hé Jules!
- Hmmm? -fordult felém.
- Elaludtál? -röhögtem.
- Ahha. -vigyorgott.
- Nem aludtál az éjjel mi?
Hevesen bólogatott, továbbra is mosolyogva.
- Vajon miért?
- Háát. Tudod vendégem volt...
- Najó én ezt nem hallgatom tovább! -csattant fel Hannah.
- Valami probléma van Hannah?
- Igen tanár úr. El szeretnék ülni innen.
- Zavarnak a fiúk?
- Igen. Zavarnak!
- Pedig azt hittem örülni fog a fiúk társaságának. -vigyorgott perverzen.
Várj mi? Ez a csávó kikezdtett Hannahval? Megverem!
- Nem. Nem örülök!
- Ez esetben üljön ide a tanári asztalhoz.
- Nem lehetne egy másik padba ülnöm?
Láttam rajta, hogy megszeppent a tanár kérdésére.
- De. Üljön oda, hátra. -mutatott a leghátsó padra, ahova szándékosan a bunkó rosszfiúk-lányok ültek.
Nem engedem, hogy oda üljön. Ki fogják kezdeni. Bántani fogják.
- Inkább maradj -simítottam meg lábát.
- Nem. Megyek. -felvette táskáját, hátra ment és leült közéjük...

Halika! 💕
Már rég nem írtam a posztok alá, de most újra itt vagyok.❤
Szóóval remélem tetszett, ha igen jelezzétek!😁
És ne felejtsétek elolvasni a másik storymat se! (Faded feelings) ❤😗
Hamarosan töltök fel oda is új részt!😙