The bad boy - Shawn Mendes FF.

68. Fontos vagy

- Hanny meg tudom magyarázni...

- Mégis mit? Shawn!? -próbáltam halkabban beszélni, nem akartam jelenetet rendezni.
- Ez egy régebbi kép.
- Miért higyjek neked?
- Nézdd meg! -nyújtotta kezét a csaj felé. - Add ide!
- Mi? Nem! Miért tenném!?
- Hogy megmutassam életem szerelmének,hogy te csak egy hazug ribanc vagy aki csak kavarni akar. -sziszegte idegesen a csajnak.
Kivette kezéből a telefont, elkezdte keresni a kép dátumát, míg mindenki megdermedve figyelte Shawnt, miközben én elhullajtottam egy-két könnycseppet.
- Itt van! Janu-ár 13... -sütötte le tekintetét a mondat végére.
- Akkor ez mégis mostani!
- Hannah. Kérlek halgass meg. -simogatta karom.
- Ne érj hozzám! -sarkon fordultam és elfutottam.

Már késő este van, egészen ismerős utcákat járok, de mivel a Shawnnal való emlékeim oda vannak, valószínű ezekre sem emlékszem teljesen.
Nagyon fázom, nincs nálam pulcsi, és esik az eső a telefonom merül, de talán meg kéne nyitnom egy térképet, hogy hazataláljak.

Szerencsémre a térkép automatikusan kihozta az otthonom, meg se néztem a címet, csak rámentem és követtem az utasításokat.
Nagyon ismerős környékre érkeztem, mikor megláttam, hogy Shawn házahoz vitt.
Mivel nagyon fázok és innen 25 perc séta lenne a hazaút, annak ellenére, hogy nem válaszoltam semmijen hívására, üzenetére, még a helymeghatározást is kikapcsoltam, az tünt a legjobb ötletnek, ha becsengetek vagy máskèpp elázok.

Egy percen beül nyílt is az ajtó, megláttam Shawnt, ahogy egy szál alsógatyában feszít előttem.
- Hannah!? -tátotta el a száját.
- Kicsit eltévedtem és ide vitt a térképem, otthonom gyanánt. -daráltam le 2 másodperc alatt, vacogva.
- Gyere be, megfázol.

Levettem a cipőm, kabátom majd Shawn megjelent egy takaróval, ekkor már volt rajta egy szürke melegítő.
- Le kéne venned a ruháid.
- Hogy mi!?
- Tiszta víz vagy. Adok valamit gyere.

A szobájában ülve vártam, hogy vegyen ki valamit amit felvehetek.
- Csak hogy tudd. Még mindig haragszom.
- Tudom. De csak hogy tudd nagyon féltettelek. Nem hiszed el mennyire. Neked szokásod, hogy figyelmen kívül hagyva a hívásaimat, eltévedsz, én ekkor mindig tiszta ideg vagyok de te nem fogod fel, hogy belehalok hogy ndm tudom mi van veled és tovabbra is ezt csinálod. Annál, hogy rám hozod a frászt,még az is jobb,ha ordibalsz velem egy hétig, vagy akár örökre, de legalább tudnám, hogy még életben vagy. -nyomta a kezembe ruháit a monologja után.
- Sajnálom. Nem is tudtam, hogy ennyit jelentek neked.
- Én is. Hogy nem tudod. -lépetr közelebb, majd megcsókolt. Elkezdte felhúzni pólómat, mire kicsit meglepetten megugrottam.
- Tudod azt le kell venni, ahhoz, hogy ezt felvedd. -mutatott a csurom vizes ruháimra.

Bólintottam, elindultam kifele az ajtón.
- Azt nem tanácsolom, hogy kimenj, mert akkor meg a szüleimet kelted fel.
- Jó, legyen.
Shawn leült az agyára, árgus szemekkel bámult, ahogyan egyenként eltavolítottam a ruhadarabjaimat.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de még tetszett, valami belső vágy hajtott, hogy tegyem azt amit akar. Amit én is akarok.
Mikor már csupán a fehérneműm takarta testemet, Shawn felállt, elém sétált, megfogta a derekam és megcsókolt.

Olyan hévvel falta ajkaim, hogy azt hittem beleőrülök. Erősebben szorította derekam, amitől kicsit felszisszentem. Kezét levezette fenekemre, amit finoman megmarkolt, majd végighúzva hátamon, kikapcsolta melltartóm...

Hi!
Igen élek. Sokáig nem tudtam mit írjak, így nem is erőlködtem összedobni valamit, mert az úgy sem olyan élvezhető. De újra itt vagyok, remélem hamarosan meg tudom írni a részeket.

Ha tetszett, szavazz, commentelj❤❤