The bad boy - Shawn Mendes FF.

61. Nem szeretlek úgy

A medence szélén támaszkodva várom, hogy kijöjjön. Lépteket hallottam, megláttam a teraszajtó mögül kilépni. Még törölköző volt köré csavarva, de azt hamar le is dobta. Mikor elém tárultak tökéletes idomai, alig tudtam parancsolni magamnak, hogy ne támadjam le most rögtön.
Elpirult, mikor látta, hogy minden porcikáját végigvizslatom.
Kiugrottam a medencéből, megindultam felé.
Látszott rajta, hogy tetszik neki a látvány.
- Jól nézel ki. -vigyorogtam rá.

Hannah szemszöge:

Kicsit furcsa volt, ahogy tekintetét fel-le vezette rajtam. Mikor megláttam kijönni a medencéből, majdnem félre nyeltem a  nyelvem. Kockás hasa, széles válla és a V-vonala elkápráztatott. Már értem, mit láthattam benne akkor. Annyira szeretnék emlékezni. Annyira szeretnék az övé lenni. De nem tudok.

- Köszi. -rángattam egy tincsem zavaromban.
Elvette a kezem arcomtól, szorosan megölelt.
- Shaaaawn! Hideg vagy!
Próbáltam kiszabadulni karjai közül, de nem ment.
Hirtelen felkapott és bedobott a medencébe.
- Te hülye barom! -csaptam rá a mellkasára.
- Bocsi, tudod hogy szeretlek.
Derekamnál fogva közelebb húzott, megcsókolt. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet, nem tudtam úgy visszacsókolni, mintha én is szeretném. Hirtelen elhúzódott tőlem, arcáról árulkodott, hogy bűntudata van.
- Hanny é-én sajnálom. Nem akartam, csak elfelejtettem hogy te...
- Semmi baj. Szerintem most bemegyek.
- Ne kérlek. Még csak most jöttünk be.
- Jóó. -forgattam szemeimet.
- Na mit csináljunk?
- Nem tudom. Menjünk be.
- Te akartál ennyire medencézni.
- Kifekszek napozni. Végülis az is hozzátartozik a napozáshoz.

Kimásztam, lefeküdtem a medence szélére és élveztem, ahogy a nap melege átjárja a testem. Hideg cseppeket éreztem meg magamon, kinyitottam a szemem, rájöttem honnan jött a víz. Shawn fürdőgatyájából.
- Mendes! Állj már arrébb!
- Mendes? Hah? Akkor így állunk!?
Egy hirtelen mozdulatttal rám vetette magát.
- Összenyomsz! Shaaawn!
- Na akkor mégis tudod a nevem! -szállt le rólam.
Egy tincset fülem mögé tűrt, tekintetét enyémbe fúrta.
Felvillant előttem egy emlék...

Késő este sétáltam hazafelé, mikor elkezdett esni az eső. "Csodás" mormoltam magamban. Éreztem, hogy a hajam és a ruhám egyre nedvesebb lett. Az eső egyre jobban esett, a cseppek csak úgy kopogtak a fejem búbján. Egyszer csak elállt fölöttem az eső. Felnéztem és megláttam őt. A fejem fölé tartott egy esernyőt.
"Hát te?" Kérdeztem.
"Éppen sétáltam az utcán, mikor megláttam, hogy egy lány késő este, esőben egyedül sétál, lassan elkezdtem megközelíteni, aztán leesett, hogy te vagy az, és elkezdtem sietni. Úgyhogy itt vagyok" mosolygott...