The bad boy - Shawn Mendes FF.

58. Szeretem

MÉG MIELŐTT ELOLVASOD, SEGÍTS, HA  TUDSZ!
Szóóval. Aki tudja, hogy hogy kell megnézni, hogy a storyd az adott kategóriában hanyadik a rangsorban, az írja le nekem pls!

Mert tudom, hogy kiírja elvileg a megtekintések meg a szavazatok alá, de nekem még a storym elején kiírta, mostmár nem látom.
Előre is köszönöm a segítséget!💜💙

Nagyon ideges vagyok, nem tudom mire számítsak. Hannah valószínű, soha többet nem fog emlékezni rám, de most újra kezdhetnénk. De mi van ha megváltozott? Ha már nem ugyanaz, mint régen?
Ujjaimat tördelve beléptem a kórterembe.

- Szia Hannah. -ültem le a székre, ami ezúttal sokkal közelebb volt az ágyához.
- Sz-szia. -nézett rám. Teljesen elpirult jelenlétemtől.
Ez volt az első szó, amit mondott nekem 2 hónapja.
- Hogy vagy?
- Már kicsit jobban. Azt mondták a többiek, higy nagyon durván befordultam.
- Hát igen. De a lényeg, hogy már újra beszélsz.
Ugyanaz a beszédes, vidám lány ült előttem, csak kicsit félénkebb volt.

- Kérdezhetek valamit?
- Mit szeretnél? -nézett szemembe.
- Mi a neved?
- Shawn.
- És honnan ismersz?
- Öömm... Egy suliba járunk és egy baráti társaságban vagyunk.
- Akkor mi barátok vagyunk?
- Igen. Barátok. -hajtottam le a fejem, mert nem akartam, hogy lássa, hogy sírok.
- Mi a baj?
Felnéztem rá, fejét oldalra döntve, érdeklődve vizslatott.
- Semmi. Csak nagyon örülök, hogy beszélsz hozzám.
- Ennyire jó barátok vagyunk, hogy elejétől kezdve bejártál hozzám és most meg elsírtad magad?
- Igen. -erőltettem mosolyt az arcomra.
- De Davidnél nem lehetsz jobb barátom.
- Nem. Olyan sose leszek.
Mondcsak Hannah. Mindenkire emlékszel, aki eddig bent volt, csak rám nem?
Bólogatott válaszképp.
- Megbocsájtasz egy percre?
- Persze.

Kisétáltam a teremből, egyenesen a mosdóba.
Nekitámaszkodtam a mosdókagylónak és utat engedtem könnyeimnek. Nem szoktam sírni, de most tényleg nagyon kilátástalan volt a helyzetem.

Miután kicsit kitisztítottam a fejem, visszamentem Hannah-hoz.
Éppen a szülei voltak nála, pontosabban az anyukája. Tudom, hogy nem szép dolog, de kicsit hallgatóztam.
- Anya mondanom kell valamit.
- Mit? Tudod nekem bármint elmondhatsz.
- Nagyon tetszik az a fiú aki mindig bejárt hozzám. Mi is a neve? Jahj igen! Shawn.

Láttam ahogy megfagy a vér is benne, a nevem hallatán.

- Az nagyszerű. Miért nem teszel valamit?
- Nem merek. De olyan aranyos nem? -döntötte oldalra fejét.
- De. Beszélj vele.
- Jó. Megpróbálok. De annyira izgulok,mikor itt van. Liftezik a gyomrom és hányingerem van olyankor.
- Jaj kicsim. -sírta el magát és megölelte Hannaht.
- Mi az anya? Shawn is mindig sír, mikor itt van. Mit nem mondotok el nekem!?
- Most megyek Jó?
- Oké. Szia.
- Szia.

Ahogy kisétált, megrökönyödve nézett rám, tudta, hogy mindent hallottam és láttam.
- Shawn én úgy sajnálom. -ölelt meg.
Most először ölelt meg. Valahogy most érzem, hogy megszeretett.
- Úhgy elmondanám neki. -küzködtem könnyeimmel.
- Tudom. Én is. De az megoldás lenne? Akkor csak próbálná ráerőszakolni magát, hogy úgy szeressen, mint régen.
- Talán segítene neki visszaemlékezni.
- Nem tudom. Amíg az orvosok nem engedik, nem mondunk semmit.
- Mit nem mondotok? És kinek? -állt az ajtóban Hanny...

Hai!
Remélem nem lett olyan összecsapott ez a rész.
Érdekelne a véleményetek a most történtekről!💜

Ne felejts el szavazni és commentelni❣❣