The bad boy - Shawn Mendes FF.

64. Ezért szeretlek

- Ez elég bonyolult...

- Miért? -kérdezte aggodalmasan, megszorítva a vállamat, mire kicsit felszisszentem.
- Bocsi. -suttogta.
- Nos. Úgy látszik, az úrihölgy nagyon erőltette magát, hogy emlékezzen önre.
- Ez igaz? -nézett rám.
- Igen.
- De miért? Ez az egészségedre megy.
- Sajnos ha ennyire erőlteti, roncsolhatja az agyát. És annak elég komoly következményei lehetnek.
Rémülten kapkodtam a fejem Shawn és az orvos között, de míg az orvos nyugodtan próbált nézni rám, Shawn arcáról sütött az idegesség.
- És most mi a teendő?
- Talán nem kéne annyi időt együtt tölteniük.
- De csak így jönnek vissza az emlékei.
- Sajnálom. A másik lehetőség, hogy az úriember nem sietteti a dolgot.
- Mi de én...
- Tudom, hogy maga miatt van rajta a nyomás. És megértem, hogy nehéz lehet úgy mellette lenni, hogy ő nem tudja viszonozni az érzést.
- Mit tanácsol, mit tegyünk?
- Talán szakítaniuk kellene. Egy kis szünet mindenkinek jót tenne. De én nem szólok bele, csak ez lenne a legjobb Hannah számára.

- Akkor mi lesz? -néztem rá félve.
- Semmi. Szakítunk. Ez amúgy is már csak szenvedés volt.
Úgy szorította a kormányt, hogy azt hittem, eltörik. Állkapcsa megfeszült, arca teljesen eltorzult az idegességtől.
- Haza vigyél.
- Miért?
- Mert már nem vagyunk együtt, gondolom látni sem akarsz és már várod, hogy ennyi idő után legyen kibe lógatnod a farkad.
- Hogy mondhatsz ilyet? -nézett rám aggodalmasan. Arca enyhült egy kicsit, de így sem tudtam abbahagyni a sírást.
- Hannah. Nem foglak megcsalni. Soha.
- Ez nem lenne megcsalás, végülis már külön vagyunk.
- Akkor sem. És sosem fogok kiszeretni belőled. Lehet te majd elhagysz másért, mert nem térnek vissza az emlékeid, de én akkor is szeretni foglak. Mert én még emlékszem, mennyire szerettelek és milyen jó votl veled. És ettől egyre jobban beléd szeretek.
- Mit lehet bennem ennyire szeretni?
- Soroljam?
Bólintottam.
- Szeretem, hogy ilyen gyönyörű vagy, hogy van önbizalmad, de néha ha meginog, egy szavamba kerül és máris jobban leszel. Imádom a nevetésed, a mosolyod, mikor velem alszol és a mellkasomon fekve szuszogsz, miközben a hasamat simogatod és azt hiszed, nem veszem észre. A reggeli csókjaidat, az estieket, az érzelmeseket, vad csókokat. Imádom a jó leleked és, hogy egy kutya halálán a filmben órákon át sírsz. Ahogy kimondod a nevem, ahogy mondod, ahogy szeretsz. Szeretem a szép szemeid, a hajad, a szádat, a puha arcocskádat, azt hogy mennyire törékeny vagy, de mégis tusz erős is lenni. Sőt gyakran inkább erős, határozott vagy. Szeretem, hogy a kőszikla éned eltűnik, mikor velem vagy és a lelked megpihenhet velem, mert én megvédelek bárkitől és bármitől. Egyszóval mindenedet szeretem és sosem tudnálak elengedni...

Hai!😘
Hogy tetszett a rész? A végén a nagy monologot gondolkodás nélkül csak írtam és írtam. Remélem jó lett!
Ha igen írd meg commntben, hogy tetszett és szavazz!💕
Pusza💜💜