The bad boy - Shawn Mendes FF.

20. Nélküle

Eltelt 2 hét...
Borzasztóan hiányzik. A suliba nem nagyon futottunk össze, azóta az este óta olyan, mintha feladta volna.
Lehet ennyi volt. Lehet már más lányok után koslat. Pedig szeretem és minden nap fájt nélküle. Mostanra már eljutottam odáig, hogy, ha csak annyit mondana, hogy "bocsánat", máris kérdés nélkül megbocsájtanék neki. De nem jön. Nem kellek neki.
Aznap este nálam maradt a pulcsija és azóta azt szagolgatom, abban alszok két hete. Már kiment belőle az illata, de jó érezni, hogy ő hordta. A családom és úgy kb. mindenki szerint depressziós vagyok, de én inkább szerelmi bánatnak hívnám, mint depressziónak.

Gondolatmenetemből a csengő hangja ébresztett fel. Szombat van, de anyáék nincsenek itthon. Lementem a lépcsőn, már nem is reménykedtem benne, hogy Shawn az. Túl sokszor hittem már azt, hogy ő jött, a 2 hét alatt.
Kinyitottam az ajtót és senki nem volt ott. Biztos valami gyerekek szórakoznak velem.
Lenéztem és egy boríték volt a lábtörlőn.
Bementem és leültem a konyhába.
Solat filóztam, hogy kinyissam-e, de végül kezembe vettem. Ahogy kinyitottam, megcsapott egy ismerős illat. Egy olyan illat, amire már ki vagyok éhezve, az, amit már bárhol, ahol járt, megérzek.
Shawné.
Egy levelet láttam meg először, amit ki is nyitottam. Shawn írt bele.

Drága Hannah.
Nagyon hiányzol, a hangod, az illatod, a nevetésed, az érintésed, a humorod, a kis törékeny termeted... Egyszóval mindened. Nagyon örülnék, ha eljönnél a vasárnapi Toronrói koncertemre. Raktam a borítékba egy backstage jegyet, amit remélem kihasználsz és eljössz hozzám a koncert után.
                                                        Shawn.

Istenem! Persze, hogy elmegyek! Annyira hiányzik!
Gyorsan írtam anyának egy üzit, hogy elmehetek-e és igent mondott.
Feldobódtam teljesen, csak azon gondolkoztam, mit vegyek fel?
Meg milyen legyen a hajam? Meg egyáltalán mit mondjak neki?
Ezekkel a gondolatokkal feküdtem be az ágyba és elnyomott az álom.

- Hannah! Hanny! -ébredtem fel az ismerős hangra.
- David! -öleltem meg.
- Hát te?
- Csak eljöttem, hogy megnézzem, hogy viseled, de amint látom, jobban vagy. Viszont ez a pulcsi még mindig rajtad van. (Igen, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy ma is Shawn pulcsijába vagyok)
- Már sokkal jobban vagyok! Képzeld David! Shawn ezt a levelet hagyta az ajtónk előtt. -nyújtottam át neki büszkén a papírt.
Gyorsan elolvasta és rámnézett. Arcomon már letörölhetetlen vigyor díszelgett.
- Ez most azt jelenti, hogy elmész?
- Igen. -mosolyogtam mégjobban.
- Annyira örülök neked Hanny! Olyan rég láttalak téged ilyen boldognak, pedig te mindig boldog voltál! -ölelt meg.
- Már megijedtem, hogy az én örökké mosolygós Hannym megsavanyodott. De most újra csillog a szemed az örömről. -mondta, miközben már az ágyban fekve ölelkeztünk.
- Sosem fogok megsavanyodni -mosolyogtam, miközben felültem.
- Ha ez a fiú ennyire boldoggá tesz, akkor nála jobb párt nem is találhatnék neked. Pedig már a srácokkal kitaláltuk, hogy megverjük Shawnt! -nevetett.
- Srácokkal?
- Én, Jules, Cam, Nash, Drew...
- Basszus Cam! Teljesen kiment a fejemből! Nem találkoztam vele aznap este! És azóta sem.
- Persze, hogy nem, hiszen depibe vonultál!
- Neee! Írnom kell neki. És bocsánatot kérnem.
- Nyugi, beszéltem vele, megérti és nem haragszik.
- Jujj köszi David. Daaaav?
- Na mit szeretnél? -húzta fel egyik szemöldökét.
- Elviszel holnap a koncertre?
- Persze és ma itt alszok, beszéltem anyuddal.
- Okés, de most lehetőleg ne rugdoss össze!
- Azt nem ígérhetem! -nevetett.

Hali!💕
Szóval hazajöttem a táborból és mostmár naponta fogok feltölteni.
Azt észrevettem, hogy nagyon sokat csökkent a megtekintések és szavazatok száma.😔
Nem tudom miért van ez, de próbálok javítani rajta.
Ha van ötletetek, hogy mit csináljak, írjatok.❤
De ah ezt a rész elolvastad, mindenképp szavazz és commentelj, ha tetszett!❤❤💕