The bad boy - Shawn Mendes FF.

47. Erős vagyok

Reggel kisírt szemekkel keltem, egész fejem égett, szerintem lázas is voltam. Lassan kimásztam az ágyból, a fejem hasogatott. Arcot mkstam a fürdőben, megindultam a szekrényem felé, hogy találjak valami ruhát.

Mit vegyek fel? Forduljak befelé fekete ruhákkal? Vagy inkább mutassam meg neki, milyen jól nézek ki és, hogy mit veszít? A második lesz.

Egy fekete igazán rövid farmert vettem fel, hozzá egy mélyen dekoltált, fehér, hímzett virágos pólót. Hajam felső részét kontyba fogtam, kis szempillaspirál, koral színű rúzs után kész is voltam. Lebattyogtam, felvettem a fekete tornacipőm és mentem is a buszhoz.
Felszálltam, egy ismerős arcot sem láttam. Leültem a helyemre, elővettem a fülhallgatómat, most kivételesen nem volt gusztusom Shawnt hallgatni.
Ahogy rá gondoltam, újra eleredtek a könnyeim.

- Hanny? -egy ismerős illat csapott meg a régen megszokott mély hang mellé.
Meleg kezét éreztem meg álltam alatt, megemelte tekintetem, hogy belenézzek zöldeskék szemeibe.
- David! -öleltem szorosan magamhoz. Soha nem akartam elengedni, talán most ő az egyetlen, aki segígeni tud rajtam.

- Mi a baj? -kérdezte mostmár mellettem ülve, de kezeink még mindig össze voltak kulcsolva.
- Shawn.
- Bántott? Tudod, hogy megverem ha kell.
- Nem. Nem kell. Csak...
- Csak?
- Tegnap olyanokat mondott nekem, hogy még mindig nem hiszem el.
- Beszélek vele.
- Ne! Kérlek. Most csak rád van szükségem.

Leszálltunk a buszról, a suli felé vettük az irányt. Szokás szerint a lépcsőn ültek a barátaink, köztük Ő is. Görcsbe rándult a gyomrom, megszorítottam David kezét.
- Nyugi. Légy erős.
Bólintottam, kezét továbbra sem elengedve közeledtünk hozzájuk. Shawn arca megrezzent, ahogy meglátta összkulcsolt kezeinket.

- Sziasztok!
- Hali! Mi van mostmár kibékültetek? -érdeklődött Drew.
- Igen. Ma reggel. -mosolyogtam.
Erősnek kell lennem. Erősebbnek, mint valaha. Kihúztam magam, hajamat megigazítottam. Shawn szemébe néztem, álltam tekintetét. Így ment ez nagyjából 2 percig, amíg meg nem láttam Juliant.
Ügy döntöttem, hogy ma mindenkivel kibékülök, akit csak megbántottam valaha, vagy elhanyagoltam.
Odalépkedtem hozzá, megfogtam karját.
- Juli. Beszéljük meg. Nem akarok többet rosszba lenni veled.
- Én sem. Gyere.

Elindultunk a suli ajtajához, végig éreztem magamon Shawn szúrós tekintetét.
- Nem maradhatnánk barátok? -néztem rá.
- De csak nagyon nehéz nekem.
- Nem akarlak elveszíteni, nagyon rossz volt nélküled.
- Nekem is. Daviddel is kibékültél?
- Aha. Most majd beszélek Anaékkal.
Megöleltem, mélyen beszívtam illatát, már úgy hianyzott.

Visszasétáltunk a többiekhez, nem ültem le e lépcsőre, direkt játszottam az agyam Shawn előtt. Becsöngettek, sétáltam a lépcsőn, mikor vegy erős kéz hirtelen elkapta karom.
Ráemeltem tekintetem, hirtelen minden magabiztosságom elszállt.
- Mégis mi a faszt képzelsz magadról? Játszod itt nekem a kis ribancot aki most hirtelen kibékült az összes fiú barátjával? Lefogadom, hogy David nálad aludt és azt is, hogy már nem vagy szűz! -sziszegte...