The bad boy - Shawn Mendes FF.

69. Tied vagyok

VIGYÁZAT! ENYHE 16+

Ekkor kicsit meglepődtem, de tettem tovább azt, amire vágytam. Bűntudatom volt, mivel úgy éreztem, túl kevés ideig voltunk együtt, mielőtt bármi ilyen történne. De elvileg lassan már egy éve együtt vagyunk csak én nem emlékszem.
Ezek után minden olyan gyorsan történt, észre sem vettem és már Shawn sötét tekintetét láttam, miközben olyan dolgokat éreztem, amit még soha. A fájdalom ellenére hatalmas élvezethullámok söpörtek végig testemen. Halk szuszogásunk, Shawn morgásai töltötték be az egész szobát. Shawn arca eltorzult, teste meg-meg remegett, miközben hátam ívbe feszült, elakadt a lélegzetem...

- Jó éjt Hanny. -suttogta, miközben magára húzott, fejemet csupasz mellkasára döntöttem.
- Jó éjt Shawnie. -nyomtam egy puszit rá.
- Szeretlek. -ölelt át jó szorosan.
- Én is téged.
- Komolyan? -emelte rám tekintetét.
- Igen. Neked adtam magam, innentől kezdve rajtunk múlik, mi lesz.
- Olyan boldoggá teszel. -csókolt meg.
Nehezen, de elaludtam, miközben még mindig a történteken gondolkoztam.

Reggel voltam a legboldogabb, hiszen mikor kinyitottam szemem, a föld legcsodásabb embere mellett feküdtem. Vörös duzzadt ajkai elnyíltak, szempillái meg-megremegtek, miközben halkan szuszogott. Egyszóval gyönyörű volt.
- Hanny. -morogta, miközben még közelebb húzott magához.
- Jó reggelt Shawnie. -simogattam arcát.
- Ne mocorogj, aludni akarok.
- De suli van. Fel kell kelnünk.
- Ahh. Jó. -ült fel.
Lerántotta magáról a takarót és nemes egyszerüséggel egy szál semmiben elsétált a szekrényéhez.
- Most mi van? -nevetett, gondolom kicsit túl feltűnően  bámultam.
- Semmi. -húztam magamra a takarót.
- Te nem öltözöl?
- De.
Felálltam de úgy hogy a takarót gondosan magam köré csavartam.
- Te meg mit csinálsz?
- Nincsen ruhám.
- Adok. -nyújtott felém egy szürke rövidujjút. - Adnék nadrágot is de kétlem, hogy jó lenne rád.
- Majd felveszem a tegnapit.
Befordultam a sarokba és elkezdtem átvedleni.
Shawn csak kinevetett.
- Mi olyan vicces?
- Nem értem mit takargatod magad, mikor tegnap láttam minden porcikádat. Ès gyönyörű vagy. -csókolt meg.
- Mostmár mindegy. -dobtam le a takarót, már fel voltam öltözve.
- Nagyon szép vagy. -nyomott egy puszit elvörösödött arcomra
- Na menjünk mert elkésünk.

A suliba érve elváltak útjaink, én mentem matekra, ő meg a haverjaihoz.
- Sziasztok! -üdvözöltem Anáékat.
- Na mizu Hans? Összevesztetek?
- Miért?
- Hát tudod a kép.
- Jahh tényleg azt el is felejtettem. -mosolyogtam kínosan.
- Nahh mesélj, mi vonta el ennyire a figyelmed? -kuncogott Jasmine.
- Háát... Azt majd később elmesélem.
- Mit mesélsz el? -éreztem két kezet derekam köré fonódni.
- Semmit. -fordultam meg tengelyem körül és nyomtam egy puszit Shawn arcára.
- De mondd el nekem is. -vigyorgott.
- Szerintem te pontosan emlékszel mindenre, anélkül is, hogy elmesélném. -súgtam fülébe. - Na menjd órára! -toltam el magamtól.
- Megyek mindjárt. Nem is hozzád jöttem egyépként.
- Hanem? Kihez?

Megfordult és elsétált a hátsó padsorhoz, majd lepacsizott Damiennel, amit nem tudtam hova tenni. Kisétáltak együtt a teremből, miközben Damien egy beteg vigyorra húzta száját, mikor elhaladt mellettem...

Hali!
Remélem nem veszítettem túl sok olvasót ezekkel a nagy szünetekkel, csak egyszerűen nincs ichletem. Azt sem tudom, meddig írjam még ezt a storyt, lehet lassan le kéne zárnom.

Ha tetszett, írjátok meg commentben, és azt is hogy jelen vagytok , hogy nagyjából tudjam hanyan olvasnak még!❤❤❤