Mert örök a szerelem

6

Szép lassan megettem a szendvicset. Éhes voltam, tényleg. Soha többet nem csinálok ilyen hülyeséget, enni mindig kell időt szakítanom, mert különben ez lesz a vége. Bár, ha tényleg Jimin hozott be .... Kár, hogy nem voltam magamnál és nem érezhettem karjait, ahogy átölel. Mikor magamhoz tértem, ott térdelt a kanapé mellett és ijedt szemekkel nézett rám. Ennyire aggódott volna?

- Gyerünk, lusta banda, folytassuk! Téged meg figyellek! – mutatott rám NamJoon.

Folytatták a koreo gyakorlását, nagyon pontos mozdulatokkal. Mozgásukon látszott, hogy rengeteget gyakorolnak, a maximumot akarják nyújtani mindig a rajongóknak. Ámuldozva néztem Jimin-t, ahogy táncolt, és addig néztem, míg felhúztam a lábam a kanapéra majd eldőltem. Csak egy kicsit becsukom a szemem, csak egy kicsit ....

- Jimin POV -

A tükörben láttam, hogy SunHee néz bennünket, sőt konkrétan leginkább engem követett a tekintetével. Lehet, hogy .... Nem, biztos utál engem. Mikor legközelebb odanéztem, láttam, hogy fekszik a kanapén. Azonnal szóltam Nam-nak és oda akartam menni, de elmosolyodott.

- Csak elaludt. Biztos kimerült lehet.

Fogtam egy takarót és óvatosan betakartam. Elnéztem, milyen békésen alszik, ezek szerint tényleg nem evett és csak ennyi volt a gond. Nem törődik az egészségével, de én .... én vigyáznék rá. Ahogy visszafordultam, a fiúk karba tett kézzel kaján vigyorral álltak mind.

- Most mi van?

- Szóval .... akkor mi is van? – kérdezte YoonGi.

- Hogy-hogy mi van?

- Milyen gondoskodó lettél ChimChim – vigyorgott HoSeok.

- Hyung, én tudtam, hogy tetszik neked noona – szólt Kookie.

- De nem is ....

- Az a baj, hogy magad sem vagy tisztában az érzéseiddel. – komolyodott el YoonGi.

- Akkor ha neked nem tetszik, én elhívhatom randira? – szólalt meg Tae, mire én szigorú tekintettel néztem rá.

- Hah, tudtam! Csak rájössz, hogy mégis érzel valamit iránta.

- Srácok, én .... nem is tudom. Még sosem éreztem ilyet.

- Park Jimin! Te szerelmes vagy! – és nevettek mind.

Igaz lenne? Ilyen lehet a szerelem? Még soha nem voltam szerelmes, soha nem is szerettem senkit. Ez az érzés lenne az? Amikor megdobban a szívem, ha meglátom, gombóc gyűlik a torkomban, ha hozzá kell szólnom, állandóan azt lesem, merre van és mit csinál, és ha a közelemben van, alig tudok uralkodni magamon, hogy ne öleljem át és ne csókoljam meg.

NamJoon úgy döntött, hogy vége a próbának és elmennek ebédelni, SunHee hadd aludjon nyugodtan. Én lemondtam az ebédről, csak itt lehessek vele. Leültem a kanapé mellé és gyönyörködtem benne. Majdnem egy óra telt el, mikor felébredt. Először megijedt, hogy elaludt, majd észrevette a takarót magán.

- Ugye nem ájultam el megint? – kérdezte riadtan.

- Csak kimerült vagy és elaludtál – válaszoltam. – SunHee, én ..... én szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért annyit bántottalak Tae-vel együtt. Tudom bunkók voltunk, főleg én, mert én kezdeményeztem mindig.

- Elfogadom a bocsánatkérést, de én nem haragszom.

- Nem haragszol? Mindig tűrted, sosem szóltál, sosem panaszkodtál senkinek. Ez csak vérszemet adott a további piszkálódáshoz. Tényleg bocsáss meg, kérlek! Nagyon tapló voltam veled.