SunHee barátnőjével, HaeYun-nal együtt a Big Hit-nél dolgoznak stylistként. A szülei egy tragédia következtében visszautaztak szülőhazájukba, magára hagyva lányukat, aki képtelen volt itthagyni az országot, a munkahelyét ..... és azt a fiút, akibe t...
- Mégis mikor indulunk? – érdeklődött gyanakvóan Nam.
- Jaa, hogy ezt még nem mondtam? Holnap!– nevetett Sejin.
- Holnap?! De hogy? Mi?!
A fiúk egymás szavába vágtak, és Hae-vel mi is értetlenül néztünk össze. Már holnap indulnak? És egy hétig nem lesznek itthon? Mostanában nem volt ilyen, hogy ennyit külön legyünk egymástól. Láttam, hogy Jimin is elkomorult, ugyanez juthatott eszébe neki is.
- Akkor már csomagolnunk is kell – jegyezte meg YoonGi.
- Úgy van. Holnap reggel 7 órára itt van értetek az autó, a repülő 10:20-kor indul. Szerintem kezdjetek csomagolni – nevetett továbbra is – Higgyétek el, olyan élmény lesz, amiben még nem volt részetek.
- Jó vagy rossz? – szólalt meg csendben Kookie.
- Ahogy alakítjátok magatoknak. Akkor fiúk, viszlát egy hét múlva! És jó utat! – ezzel távozott.
- Srácok, ennek fele sem tréfa. Tényleg, kezdjünk csomagolni.
- Egyáltalán milyen időjárás van arrafelé most? Milyen ruhát tegyünk el?
- Fiúk, megnéztem. A hőmérséklet 10-15 fok között van, tehát pulóver, kabát, sapka, melegebb ruha kell – mondtam felnézve a laptopomról.
- Kösz, Sun, ez már kiindulásnak valami. Akkor fiúk, rohamra fel! – csapta össze Nam a kezét és mindannyian elindultak.
- Jimin, segítek csomagolni – álltam fel és vállára tettem kezemet.
- Kicsim, egy hét nélküled. Hogy bírom én ki? – és az ölébe ültetett.
- Úgy, ahogy majd én is kibírom. Nekem ugyanolyan rossz lesz – és megcsókoltam. Már a hátamon járt a keze, mikor eltoltam magamtól – Menjünk és pakoljunk.
Majdnem egy óra hosszat tartott, mire becsomagoltunk, mert Jimin állandóan viccelődött, csiklandozott, kergetett a szobában, mint egy gyerek. Amit én beraktam a bőröndbe, azt ő kivette és csak egy pusziért cserébe volt hajlandó visszaadni. Így próbálta a rossz hangulatát leplezni. Ismertem, tudtam, hogy legszívesebben itthon maradna velem.
- Jimin, csak egy hét. Olyan szép helyekre mentek, rengeteg élménnyel lesztek gazdagabbak. Nem győzzük hallgatni majd a beszámolótokat. Sok képet csinálj, mindent fotózz le, hogy majd a gyerekeidnek és az unokáidnak meg tudd mutatni merre jártál.
- A gyerekeimnek? Mikor lesznek gyerekeim? – fogta meg karomat elkomolyodva és az ágyra döntött.
- Majd egyszer, biztosan – néztem a szemébe.
- Sun, én tőled szeretnék gyerekeket, kettőt, vagy hármat – mondta elérzékenyülve – És te? Te is szeretnél gyereket?
- Jimin, én .... nagyon szeretnék .... majd. Kisfiút, aki olyan lenne, mint .... – elhallgattam.
- Mint?
- Mint te – súgtam felé, mire mosolyra húzódott arca – És kislányt is szeretnék .
- Aki olyan lenne, mint te – zárta le csókjával ajkaimat. Elmélyülő csókunknak egy kopogás vetett véget.
- Gyere be!
- Jimin, Nam hyung azt üzeni, hogy fél 7-kor reggeli – lépett be Kookie – de már itt sem vagyok. Jó éjszakát nektek!
- Jó éjt neked is! – majd távozott.
- Tehát, hol is hagytuk abba? – érdeklődött Jimin, miközben nyakamat puszilgatta és keze a pólóm alatt kutakodott. Már nem tudtam gondolkodni, érzékeim elragadtak. Kezeim hátára vándoroltak és én is felfelé görgettem pólóját – Kicsim, a gyerek projekt még nem aktuális, de nagyon kívánlak ...
- Fürödjünk meg ....
- A zuhany alatt akarod? – kérdezte évődve, miközben kibújtatta karjaimat és fejemet a pólómból, és melleim ellen indított támadást.
- Jimin, így nem ..... így nem fogunk a fürdőbe jutni ..... – tudta, hogy erre vagyok a legérzékenyebb, amikor melleimet kényezteti. Éreztem, hogy vágya egyre növekszik, ezt öv alatt elárulta. Csak addig engedett el, míg levette pólóját és egy mozdulattal az ágy mellé hajította. Óvatosan levette nadrágomat, közben végig csókolta hasamat és combjaimat, majd a sajátjától is megszabadult. A csipkés alsónemű mindig felkorbácsolta vágyait, ez most sem volt másképp.
- Sun, én nem fogom kibírni egy hétig nélküled .... – és lassan megszabadított az utolsó ruhadarabomtól.
- Nekem is ki kell bírnom – és toltam lefelé boxerjét, ami már igen szűknek bizonyult.
- Kicsim, már nincs idő zuhanyozni ... nem tudok tovább várni .... ez a szexi fehérneműbe csomagolt tested teljesen beindít ..... egyszer tényleg le fogom tépni rólad – súgta csókok között, majd egy határozott mozdulattal vette birtokba testemet. Kéjesen nyögtem fel az érzéstől, és lábaimat átkulcsoltam csípőjén – Sun, olyan nagyon szeretlek ....
- Én is szeretlek Jimin ....
Erőteljesen vitt egyre közelebb a beteljesülésig, miközben úgy éreztem, soha nem akarom, hogy abbahagyja. Oly szenvedélyes volt, a lélegzetem is elállt. Éreztem, hogy hamarosan eljutunk oda, hol már csak ketten leszünk. A perem széléről utolsó mozdulatával átlökött mindkettőnket, és csak lebegtünk a semmiben. Remegve omolt testemre, és szívünk őrült iramban dobolta egyszerre ritmusát. Mikor lassult, és már levegőt is normális ütemben tudtunk venni, feltámaszkodott és csak nézte arcomat.
- Sun, örökké szeretni foglak, és vigyázni fogok rád, míg csak élek.
- Soha nem szerettem még senkit, és nem is fogok mást szeretni, csak téged, Park Jimin. Örökké.
- Maradjunk így egy kicsit még.
Magunkra húzta a takarót és átölelt. Szótlanul feküdtünk összeölelkezve, és mindketten az elkövetkezendő utazásra gondoltunk. Féltettem a fiúkat, az idegen országban magukra hagyva, minden segítség és helyismeret nélkül. Fognak tudni rendesen enni, aludni? Vajon elég lesz a meleg ruha, vagy tegyek még egy pulóvert?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azért az elég durva, hogy másnap reggel indulnak .... De Jimin még most sem tud a vágyainak parancsolni :) És már gyerekeket tervez? Hm ....
