Mert örök a szerelem

26

Egy hete vagyok a kórházban a lányokkal. HaeYun-t ma hazaengedik, aztán csak SunHee marad. Megengedték, hogy a fotel helyett a másik ágyon aludjak. Napközben beszélek hozzá, énekelek, olvasok, fogom a kezét és várom a változást, de semmi. Jin minden nap küld be kaját, de volt, hogy hozzá sem nyúltam. Csak arra várok, hogy az én egyetlen szerelmem felébredjen és újra karjaimban tarthassam, újra csókolhassam.

***

Két hét. Két hete fekszik mozdulatlanul. A nyakmerevítőt levették, már nincs rá szükség. A nővérektől engedélyt kértem, hadd fürdethessem én. Minden nap áttöröltem a vizes ruhával, majd szárazra. Láttam, hogy soványodik, keze vékonyabb lett, arca és hasa is beesetté vált. Istenem, könyörgöm, segíts, hogy felébredjen! Mindig beszéltem hozzá, elmeséltem, hogyan találkoztunk, aztán olvastam neki. Beszámoltam, mit csinálnak a fiúk, milyen ételt küldött be Jin. Kezét szorongattam és puszilgattam, de semmi életjelet nem adott.

- SunHee, kérlek, ne csináld ezt velem! Nagyon hiányzol. Nélküled nem tudok élni, gyere vissza hozzám! Szeretlek.

***

Egy hónapja ülök az ágya mellett várva, hogy egyszer kinyitja a szemét. Voltak pillanataim, hogy elvesztettem a reményt és keservesen sírtam, aztán rájöttem, hogy ő mindent hall. Nem akartam, hogy hallja, mennyire magam alatt vagyok. Összeomlottam. Már én sem ettem rendesen, a fiúk meg is jegyezték, hogy nem fogom tudni behozni a lemaradásom, ha nem figyelek oda az étkezésre. Jin jobbnál jobb falatokat küldött, de én csak SunHee-re vártam, csak őt akartam mindennél jobban. Hátradőltem a fotelban, lehunytam szemem, el is szundítottam egy keveset. Még álmodtam is. Álmomban SunHee-vel a tengerparton sétáltunk mezítláb a homokban. Ha felébred, el fogom vinni oda. Fogtam a kezét, ő meg csak nevetett azzal a csilingelő hangjával, hajába belekapott a szél, aztán elszaladt. Egyszer csak megfordult és a nevem hajtogatta, „Jimin! Jimin!", mire felriadtam.

- Jimin .... Jimin ..... – szólított valaki suttogva. Ránéztem és láttam, hogy nyitva a szeme.

- SunHee, kicsim, itt vagyok veled. Visszajöttél ..... – kezét arcomhoz emeltem és összevissza puszilgattam. Óvatosan megsimogattam arcát. – Szólok a doktornak – és már szaladtam is kifelé. A folyosón egy nővért láttam és csak annyit mondtam.

- Felébredt! Szóljon a doktor úrnak, kérem!

Visszamentem és újra megfogtam kezét.

- SunHee .... hiányoztál nagyon.

Belépett a doktor és odajött az ágyhoz.

- SunHee, hallod amit mondok?

- Igen – suttogta.

- Ki fogjuk venni a szondát a torkodból. Kicsit fájni fog, de aztán jobb lesz. Érted?

- Igen.

- Itt vagyok veled, kicsim – mondtam neki. Az orvos és a nővér néhány mozdulattal kihúzta a szondát a torkából, mire köhögni kezdett.

- Pár napig fájni fog a torkod. Hogy érzed magad?

- Jól vagyok. Hae?

- Hazamehetett.

- Meddig voltam így?

- Egy hónapig – válaszoltam szomorúan.

- De te itt voltál velem. Mindent hallottam, amikor meséltél, amikor énekeltél. Jimin .... – és újra köhögni kezdett.

- Sshh .... most ne beszélj.

- Jimin, elvisszük CT-re. Elvégzünk néhány vizsgálatot, aztán tudok bővebbet mondani.

- Rendben doktor úr. Itt leszek.

Felhívtam Nam-ot majd Hae-t is és közöltem a jó hírt. Nam azt mondta, azonnal indulnak a kórházba. Eltelt félóra, mire SunHee-t visszahozták.

- Nos, fiatalember, megvannak az eredmények. Jó hírem van. Nem találtunk elváltozást sem az agyban, sem a hasüregben. Még ma benn tartanám, de ha rendben lesz minden, holnap hazamehetnek.

- Köszönöm, doktor úr.

Odahajoltam SunHee-hez és egy apró kis puszit adtam homlokára.

- Kicsim, nagyon hiányoztál. Hallottad, minden rendben van, holnap mehetünk haza.

- Köszönöm, Jimin, hogy itt voltál velem. Neked köszönhetem, hogy visszajöttem, nélküled nem sikerült volna. Te tartottad bennem a lelket. Te is hiányoztál nekem. Szeretlek.

- Én is szeretlek, SunHee. Ha történt volna veled valami ...... nem bírtam volna ki.

Nyílt az ajtó és Nam lépett be, majd szép lassan a többiek is felsorakoztak az ágy mellett. SunHee elmosolyodott és megszólította őket.

- Fiúk, köszönöm, hogy eljöttetek. Hiányoztatok nagyon.

- Te is nekünk – mondta Nam. – Jimin, beszélhetnénk?

- Persze – és félrevonultunk, míg a többiek körbeállták SunHee-t.

- Jimin, holnap kiengedik SunHee-t, és úgy döntöttem, hogy ....

Vajon miről és hogyan döntött NamJoon? Valami jót vagy rosszat fog közölni Jiminnel?