Mert örök a szerelem

41

- Jimin, főzzetek teát, inniuk kell. Hova lett Kookie?

- Megnézem – kiment és amikor visszajött, nem sok jót láttam az arcán.

- Ne mondd, hogy ő is.....

- Lefeküdt és alszik.

- Jimin, ugye te nem leszel beteg? Mi az isten bajotok van egyáltalán?

- Nem tudom. Megyek, főzök teát.

Megnéztem Kookie-t is, már melegedett a teste. Fogtam a vizes törölközőt, és végigsimítottam homlokán. Nyöszörgött egy kicsit és felém fordult.

- Noona ne haragudj, hogy nem tudok segíteni.

- Kookie, ne beszélj, itt leszek veletek. Mit érzel?

- Csak aludni akarok, nagyon fáradt vagyok.

Végigmentem a szobákon, nem csillapodott a lázuk. Kimentem a konyhába, hogy elkészült-e a tea, de Jimin csak ült a széken és csillogó szemekkel nézett rám.

- Kicsim .... olyan fáradt vagyok ....

- Jimin, ne ..... – kezdtem bepánikolni. Hat fiú, mind beteg, magas lázzal, öntudatlanul fekszenek az ágyban, és most Jimin is. Mit kellene tennem? Megcsörgettem Hae-t.

- Hae? Gyere azonnal a dormba, vészhelyzet van!

- Jimin, gyere feküdj le. Segítek. Kookie-hoz kellene menned, legalább egy helyen lesztek – alig bírt felállni, teljesen rám nehezedett, úgy támogattam be a szobába. Lefektettem Kook mellé és betakartam. Adtam egy puszit neki és éreztem, hogy meleg a homloka. Nem is mértem meg a lázát, beleerőltettem egy lázcsillapítót.

A teát beízesítettem, tálcára tettem hét poharat, szívószálat, és megtöltöttem teával. Sorra jártam a fiúkat, próbáltam itatni velük egy keveset. Újabb jégadagért mentem, miközben nyílt az ajtó és Hae lépett be rajta.

- Sun, mi történt? Mi az a vészhelyzet?

- Hae, a fiúk betegek, mind a heten.

- Egyszerre?! Elkaptak volna valamit?

- Nem tudom, mindannyian fekszenek, alszanak, magas a lázuk, nem tudom lehúzatni, teljesen le vannak gyengülve. Nem tudom, mit kellene csinálnunk.

- Jin is? – és indult a szobája felé.

- Igen. Arra gondoltam, itt kellene maradnod segíteni, egyedül nem tudok hétfelé szaladgálni.

- Természetesen. Össze kellene őket fektetni, hogy kevesebb szobába kelljen járkálni, de lesz annyi erejük?

- Jimin-t már Kookie-hoz küldtem, Tae-t és HoSeok-ot valahogy egymás mellé kellene tenni. Próbáljuk meg valamelyiket lábra állítani – és elindultunk Tae-hoz.

- Tae – súgtam felé – át kellene jönnöd HoSeok-hoz, fel tudsz kelni?

- SunHee, megpróbálok – kétoldalt segítettük, borzasztó gyenge volt. Nagy nehezen sikerült bevarázsolni HoSeok ágyába.

- YoonGi-t átvisszük Nam-hoz – mondta Hae és úgy is tettünk. Borzasztó volt így látni ezeket az életerős fiatal fiúkat ennyire legyengülve. Fogalmunk sem volt, mi lehet a bajuk, de mivel a következő lázmérés sem hozott változást, elhatároztam magam.

- Hae, orvost kell hívnunk. Kevesek vagyunk ehhez.

- De kit? Ha elterjed, hogy a Bangtan fiúk mind betegek, belegondoltál mi lesz abból?

- Hae, nem idegenre gondoltam, hanem az idolok orvosára, dr. Park HyunJong-ra. Ő nem szól senkinek.

- Hívd! – és nyújtotta a telefont.

- Dr. Park? – kérdeztem miután felvették a telefont – Kim SunHee vagyok, a Bangtan Sonyeondan stylistja. Szeretném ha eljönne a fiúkhoz a dormba, úgy tűnik mindannyian betegek. (Egyszerre? Milyen tünetek vannak?) Borzasztóan legyengültek, fáradtak, alszanak is jelenleg, 40 fok körüli lázuk van ami vizes ruha és gyógyszer ellenére sem akar lejjebb menni. (Máris indulok.) Kérem, siessen, és teljes titokban jöjjön!

- Mit mondott?

- Azonnal indul, kb. negyedóra míg ideér.

Elosztottuk a szobákat, enyém Jimin és Kookie, illetve Tae és HoSeok, a többiekre Hae figyel. Áttörölgettük a vizes ruhával őket, megitattuk teával. Nemsokára megérkezett az orvos, és HoSeok-hoz vezettem be, mivel ő lett először beteg. A doki megvizsgálta, meghallgatta a légzését, majd a többieket is megvizsgálta. Mikor Jimin-nél végzett, ennyit mondott.

- Hölgyeim, van egy jó és egy rossz hírem – megtámaszkodtam a szekrényben, féltem attól, amit mondani fog – A jó hír az, hogy ez egy makacs vírus, ami a legyengült szervezetet támadja meg. Úgy tudom a fiúk nagyon hajtják magukat mostanában, a végkimerülésig. Néhány nap a lefolyása, aztán rendben lesznek.

- És a rossz hír? – kérdeztem félve.

- Az a rossz hír, hogy igazából nincs rá gyógyszer. A láz nem igazán csillapítható gyógyszerrel sem, leginkább természetes gyógymóddal, tehát vizes ruhával illetve ha szükséges, fürdetéssel. Nagyon fontos a folyadékpótlás is, de látom, hogy erre gondoltak. Ki fog maguknak segíteni? – nézett ránk.

- Gondolja, hogy bárkit is idehívhatnánk? Mi lenne abból, ha ez kiderülne? Doktor úr, ez a dolog nem mehet ki a dorm falain túlra. Mi ketten leszünk az ápolók.

- Lányok, ha úgy gondolják, bevitetem őket a kórházba.

- Szó sem lehet róla! – tiltakoztunk mindketten – Azt akarja, hogy a rajongók megszállják a kórházat? Ennek a dolognak teljesen titokban kell maradnia, mindent megteszünk, hogy túljussanak ezen a víruson.

- Értettem. Ne felejtsék, a legfontosabb a folyadékpótlás és a hűtés. Más teendőjük nincs. Ha nem csillapodik a lázuk, hűtőfürdőre lesz szükség. Ha bármi gond van, éjjel is hívhatnak. Fel a fejjel lányok!

Ahogy az orvos távozott, Hae-vel újabb adag teát főztünk, magunknak meg jó erős kávét, hogy bírjuk az éjszakázást. Merthogy aludni nem fogunk, az biztos.

Majdnem éjfél volt, mikor elfogyott a sokadik teaadag és végig mértük a fiúk lázát. Egyszerűen nem akart 39,5 fok alá menni egyiké sem. Hae-vel egymásra néztünk és egyszerre mondtuk.

- Hűtőfürdő!

Elég kellemetlen helyzet, de a lányok megpróbálnak helytállni ..... A hűtőfürdő azért érdekes lesz ....