Mert örök a szerelem

72

Másnap az Asian Artist Award díjkiosztón Bang SiHyuk PD-nim a legjobb producernek járó díjat zsebelhette be, és ez hatalmas megtiszteltetés volt. Három nap múlva elérkezett a Melon Music Awards díjkiosztó. A srácok bekerültek a Top10 előadó közé, és az esélytelenek nyugalmával ültek és szórakoztatták magukat. A szó szoros értelmében, mert Tae és Jimin elég jól el voltak indulva, de Kook is jól érezte magát, míg a többi előadó műsorát nézték.  Érdekes díjazások voltak, tehát ez sem a valós képet tükrözte. Még hogy az év dala a Twice Cheer Up!-ja, meg a nők között a legjobb MV a Red Velvet Russian Rulett-je? Hagyjuk. Más rajongók természetesen a srácokról gondolják ugyanezt.

El sem tudtuk képzelni, hogy ha egyáltalán kap, milyen kategóriában lesz díjazott a Bangtan, de aztán hamarosan megtudtuk. És nem akartuk elhinni, de a fiúk sem! Az év legjobb albuma lett a HYYH - Young Forever!!! Amikor elhangzott a nevük, alig akarták elhinni, Nam felállt, de nézett a többiekre, azok meg egymásra, míg a többiek már álltak körülöttük és tapsolták őket. Aztán Jimin is felállt, majd Nam elindult, és utána nagy nehezen a többiek is. Végig csodálkozva, de fülig érő szájjal vonultak a színpadra, ahol a leader kezébe adták a díjat, aki könnyeit visszafojtva köszönte meg ARMY-knak, hogy támogatták őket és szeretik a mai napig is. YoonGi a háttérben nagyokat nyelt, de látszott rajta, nagyon keményen küzd, hogy ki ne buggyanjon az a könnycsepp. Jin, drága Jin sírt, ő sírt a legjobban, és HoSeok is, de a többiek is törölgették szemüket. Aztán végül Jimin és HoSeok közös ölelésre invitálták társaikat és ott örültek. Mi Hae-vel a backstage-ben sírtunk és borultunk egymás nyakába. És természetesen fellépésük alatt a black ocean, mert csak a Sechs Kies fandomja hagyta bekapcsolva a lightstickeket ....

A program végeztével otthon ünnepeltünk egy kicsit, majd gyorsan ágyba dugtunk mindenkit, hiszen reggel még össze kell pakolni, a repülő este hatkor indul a közel 8 órás útra Honoluluba, majd onnan bérelt autóval jutunk Waikiki-be.

Verőfényes napsütés, hófehér homok, pálmafák, és a csodálatos tiszta vizű tenger. Hawaii. Még sötét volt, mikor Honoluluban leszálltunk a repülőről. A fiúk próbálták magukat álcázni sapkával, szemüveggel, a szájmaszkról lebeszéltem őket. Itt nem divat, és csak felhívnák magukra a figyelmet. Az útlevél- és vámvizsgálatra is szétszóródtunk, hogy minél kevésbé legyünk feltűnőek. A repülőtéri autókölcsönzőből elhoztuk az előre lefoglalt mikrobuszt, majd a nyaraló koordinátáit betáplálva a GPS-be elindultunk a tengerpart mellett vezető úton. Már világosodott, így volt egy ötletem. Elkanyarodtunk a hegytetőre, hogy megnézzük a napfelkeltét. Gyönyörű volt. Waikiki alig három kilométerre van Honolulutól, hamar odaértünk. A pálmafák és a buja zöld növényzet takarta a nádfedeles házat, de amikor beljebb mentünk, ámuldozva bámultunk. A látvány magáért beszélt.

A ház közvetlenül a tengerparton volt, talán ha tíz méter választotta el a hatalmas kékségtől. Visszamentünk az autóhoz csomagjainkért és belülről is felderítettük a házat. Kívülről nem gondoltuk, hogy ennyi helyiség van benne. Az emeleten két hálószoba és egy fürdő, míg a földszinten két háló, fürdő, amerikai konyhás nappali volt. Hae-vel úgy döntöttünk, hogy letámadjuk a földszinti szobákat, úgyis mi fogunk főzni, akkor legalább odafent nyugodtan tudnak a többiek aludni. A fenti szobákon Kook Tae-vel, illetve a rapper line osztozott.

Mivel a hűtő üres volt, fel kellett töltenünk, és egyeseknek már korgott a gyomra.

- Ki vállalja, hogy bevásárol?

- Fiúk, azt javasolnám, hogy Hae és én menjünk. Nem leszünk olyan feltűnőek, mint ti.

- Rendben, akkor Jin elszállít benneteket.

Waikiki központjában volt egy kisebb szupermarket, ahol összeszedtünk mindent, ami csak kellhet. A pénztárnál csodálkozva néztek ránk, amikor meglátták a két púposra pakolt kocsit. Széttártuk karunkat és csak nevettünk.

Visszaérkezve Nam letámadta Jint.

- Hyung, úgy elhúztatok, oda se adtam a kártyát. Miből fizettétek ki ezt a rengeteg cuccot?

- Nyugi, a saját kártyám húzattam le. Ne maradjon sehol nyoma, hogy itt jártatok. Képzeld el, ha a bankban meglátják, hogy a BigHit kártyájával fizetett valaki. Szerinted mi lenne itt már délután? – válaszoltam neki.

- Sun, te mindenre gondolsz. Majd elszámolunk, de ne felejtsd el!

Gyorsan hozzáláttunk a reggelihez, csak szendvicseket csináltunk, többre most nem volt idő, Kook már éhen akart halni. Csináltam kakaót, teát is főztünk, de volt narancslé is. Mint a jóllakott óvodások, elégedetten dőltek hátra a széken.

- Gyerekek, ez olyan jó érzés – fonta össze karjait tarkóján HoSeok.

- Ránk fért már – tette hozzá Tae.

- Menjetek ki, a kávét majd a szabadban tálaljuk – küldött ki mindenkit Hae, hogy nyugodtan elpakolhassunk és rendet rakjunk. A lefőtt kávét tálcára téve kiegyensúlyoztunk hozzájuk, a napozóágyakban feküdtek mindannyian.

- Fiúk, ez maga a mennyország! –dörmögte YoonGi csukott szemmel. Talán meg tudja még inni a kávéját, és nem alszik el addig.

- Hyung, mi a mai program? – érdeklődött Hobi.

- Szerintem maradjunk itt és élvezzük a pihenést. A többit majd megbeszéljük. Ez valami álomszép – és becsukott szemmel dőlt hátra a napozóágyon.

Valóban rájuk fért a pihenés, távol a nyüzsgéstől és kamerák nélkül. Abban a nyaralóban valóban élmény lehet egy hetet eltölteni ....