Mert örök a szerelem

33

- Apa, szia! – váltottam automatikusan magyarra, mire a fiúk felkapták a fejüket.

- Kislányom, merre vagy most? – kérdezte elakadozó hangon, amit furcsállottam, hisz az én apám mindig egy határozott ember volt.

- Kanadában vagyunk turnén, három nap múlva megyünk haza. Mi újság van otthon?

- Kislányom, anya ... - és elcsuklott a hangja.

- Apa, történt valami? – kérdeztem izgatottan.

- Anya ..... elment.

- Hogy-hogy elment? Hová? – de már rossz előérzetem volt, éreztem, hogy a torkom elszorul.

- Elment JiSoo-hoz – amikor meghallottam, elfehéredtem, lemeredtem és kezemet magam mellé ejtettem. A telefon kiesett a kezemből és csak apa hangja hallatszott (Sunnie, kislányom ..... halló ....).

- Kicsim, jól vagy? – fordult felém Jimin aggodalmasan. Amikor azonban meglátta arcomat, rájött, hogy nem vagyok jól, valami rossz hírt kaphattam. – Kicsim, mi a baj? – de csak néztem mereven magam elé és nem tudtam megszólalni.

- SunHee, jól vagy? – kérdezte Nam is és ekkor már a többiek is körém gyülekeztek.

- Valami rossz hírt kaphatott, de mit? Magyarul beszélt, és mintha apát említett volna. Lehet, hogy az apjával beszélt? – szólalt meg Jin.

Jimin elém térdelt és megfogta mindkét kezem.

- Kicsim, mi történt?

- Anya .... – és elszorult a torkom – anya meghalt – suttogva ejtettem ki a szavakat, de mindannyian hallották és döbbenten néztek egymásra. – Anya .... – és ekkor a szememben felgyülemlett könnyek útnak indultak. Térdemre hajtottam fejem és csak sírtam szép csendben.

- Hyung, mi lesz most? – kérdezte halkan Jimin Nam-ot.

- Nem tudom. De szerintem haza fog utazni.

- Nem engedhetjük el egyedül.

- Jimin, nem tudunk mit csinálni. Még van hátra három nap, két koncert, de ahogy én ismerem, az első alkalommal indulni fog.

Jimin magához ölelt s én belefúrtam fejem mellkasába és csak sírtam. Teljesen eláztattam a pólóját. Simogatta hátamat, próbált vigasztalni, de erre nincs vigasz. Talán negyedóra sem telt el, mire megnyugodtam annyira, hogy már nem sírtam.

- Nam, haza kell mennem – suttogtam.

- Tudom, megértem. Mikor szeretnél indulni?

- Ahogy van járat Seoul-ba, majd onnan haza. Megnézem az interneten és foglalok jegyet.

- Várj, segítek – mondta Jimin és már kereste is a telefonján. Másnap reggel 5:20-kor indult egy repülő Seoul-ba, majd a következő nap 10:45-kor Budapestre. Mind a két járatra foglaltam jegyet.

- Köszönöm Jimin – és újra karjaiba vont.

- Fiúk, ne haragudjatok, de megyek összecsomagolni – felálltam és elindultam, azaz csak indultam volna, mert lábaim elnehezültek, képtelen voltam tovább menni. Elsötétült előttem minden és csak arra emlékszem, hogy valaki erős karjaival fogja fel összecsukló testemet.

- Jimin POV -

Torontoba érkezésünk után Nam hyungék szobájában gyűltünk össze. Elfeküdtünk, kinek hol jutott hely, SunHee-vel a kanapéra ültünk s én karjaimmal átölelve húztam magamhoz. Mikor megcsörrent a telefonja és felvette, kíváncsian hallgattam, mert nem koreaiul szólt bele, hanem magyarul. Megismertem a beszédet. Úgy gondoltam az apjával beszél, mert úgy köszönt a telefonba. De a hangja ..... megváltozott. Mintha valami rossz hírt mondtak volna neki. Aztán a hangsúlyból rájöttem, hogy baj van. És akkor kiesett kezéből a telefon. Letérdeltem elé és láttam az arcán, hogy nagyon rosszat hallhatott. Kérdezgettem, de nem tudott megszólalni. Megfogtam mindkét kezét és megkérdeztem.

- Kicsim, jól vagy? Kicsim, mi a baj? – de csak szótlanul nézett mereven maga elé. A srácok is körénk gyűltek és Nam is megkérdezte jól van-e. Ekkor megszólalt, de bár ne hallottuk volna amit mondott.

- Anya .... anya meghalt – suttogta. Döbbent arccal néztünk egymásra – Anya ... - és a könnyek, melyek szeme sarkában gyülekeztek, most útnak indultak. Térdére hajtotta fejét és sírt. Csak simogattam hátát és nem tudtam, mit tegyek.

- Hyung, mi lesz most? – kérdeztem Nam-ot.

- Nem tudom. De szerintem haza fog utazni.

- Nem engedhetjük el egyedül.

- Jimin, nem tudunk mit csinálni. Még van hátra három nap, két koncert, de ahogy én ismerem, az első alkalommal indulni fog.

Magamhoz öleltem, mellkasomba fúrta arcát és csak sírt. Teljesen eláztatta pólómat, de mit számított ez akkor. Lassan megnyugodott és azt suttogta.

- Nam, haza kell mennem.

- Tudom, megértem. Mikor szeretnél indulni?

- Ahogy van járat Seoul-ba, majd onnan haza. Megnézem az interneten és foglalok jegyet.

- Várj, segítek – mondtam és már kerestem is a mobilomon. Másnap reggel 5:20-kor indult egy repülő Seoul-ba, majd a következő nap 10:45-kor Budapestre. Mind a két járatra foglaltam jegyet.

- Köszönöm Jimin – és újra karjaimba vontam.

- Fiúk, ne haragudjatok, de megyek összecsomagolni – felállt és elindult, de képtelen volt tovább menni. Csak azt láttam, hogy összecsuklik s én felugrottam, hogy karjaimmal fogjam fel testét.

- SunHee POV -

Kinyitottam a szemem és a saját szobánkban találtam magam, az ágyon feküdtem betakarva. Az ágy másik oldalán Jimin feküdt és nézett engem.

- Jól vagy, kicsim? – kérdezte gyengéden és megcirógatta arcomat.

- Igen. Meddig aludtam?

- Két órát. Elájultál és én idehoztalak, hogy nyugodtan tudj pihenni.

- Köszönöm, Jimin.

- Nem vagy éhes? Bár nemsokára megyünk vacsorázni, lejössz?

- Persze. Nem bújhatok el és nem zárkózhatok be. Addig összepakolok – és felkeltem. Gépiesen vettem elő bőröndömet és hajtogattam bele minden ruhámat.

- Sun, akarsz beszélni róla? – simogatta meg karomat és maga mellé ültetett az ágyra.

- Előbb felhívom apát – és már be is nyomtam a gyorshívót. – Apa, én vagyok (Szia kislányom) Reggel repülök Seoul-ba és másnap a 10:45-ös géppel haza (Felmegyek érted) Az jó lesz. Apa ..... mi történt? (Sunnie, anyád ..... leukémiás volt) De hogy? Mióta? (Féléve derült ki. Kapott kezelést, de már késő volt) Miért nem szóltatok? (Anyád nem akarta, hogy ezzel zavarjunk. Tudta, hogy azonnal hazajönnél és akkor mi lett volna a munkáddal és az egyetemmel?) Apa .... (Kislányom, ő így akarta. Azt szerette volna, hogy úgy maradjon meg emlékezetedben, ahogy utoljára láttad. Nagyon lesoványodott, kihullott a haja is.) Akkor most JiSoo nincs egyedül ..... (Sunnie, ők már együtt vannak.) Apa, vigyázz magadra! Holnapután ott leszek. Szeretlek. (Én is kislányom. Szia.)

- Megtudtál valamit?

- Igen – és elmondtam, hogy mit beszéltem apával. Jimin megrendülten ölelt karjaiba és csak simogatott.

Nos, nem hiszem, hogy ilyen karácsonyi ajándékra vágytatok :(  Azért fel a fejjel, a hullámvölgyek után hegyek jönnek ..... vagy talán még messze a szakadék alja ....

Kedves olvasóim, nagyon boldog karácsonyt kívánok Nektek, legyen a fa alatt sok-sok ajándék, amire vártatok és vágytatok, teljesüljön!