Mert örök a szerelem

13

- SunHee POV -

Féltem és akartam is egyben, hogy Jiminnel maradjak, ráadásul egy ágyban! Féltem a saját érzéseimtől, tudtam, ha még egyszer próbálkozik, nem tudok ellenállni neki többé. Amikor lefeküdt és maga mellé invitált, félénken feküdtem le háttal neki, de azonnal a hátamhoz bújt és átölelt. Így aludtunk el. Valamikor világosban felébredtem és rémülten láttam, hogy Jimin mellkasába fúrtam fejem, karom átvetettem a derekán. De kínos, mit gondol most rólam? Óvatosan kibújtam karjai közül, kimásztam az ágyból, összeszedtem a ruháimat és átmentem a saját szobánkba. Hae úgy aludt, mint a bunda, észre sem vette, hogy bementem. Befeküdtem az ágyamba és már aludtam is tovább.

- Jimin POV -

Nam telefonált, hogy fel kellene kelnünk, mert 10 óra van, valamit ennünk kellene. Felébresztettem Tae-t majd Kook-ba próbáltam lelket verni, kevés sikerrel. Gyorsan letusoltam, rövid nadrágot és egy trikót húztam, majd Kookie-t vettem kezelésbe.

- Noonát akarom – nyöszörgött még félálomban.

- Meghülyültél? Mit akarsz tőle? – és adtam egy kis taslit a fejére.

- Auu, ezt most miért kellett?

- Gyorsan zuhanyozz le, Nam hyung telefonált, hogy mennünk kellene kajálni. Azt hiszem, kell is a tegnapi este után.

Mikor mindhárman készen voltunk, lementünk az étterembe.

- SunHee POV -

Telefoncsörgés zavarta meg álmomat, a kijelzőn Nam neve jelent meg.

- Még egy kicsit hadd maradjak .....

- SunHee, ha most nem megyünk le, nem kapunk kaját csak délután. Szerintem a fiúknak is szüksége van egy kis szilárd halmazállapotú ételre – és hallottam, hogy mosolyog.

- Oké, megyünk – és kénytelen voltam felkelni.

Az étteremben már mindannyian ott voltak, mit ne mondjak, jól el voltak készülve. Mint akit kifacsartak.

- Szerencsétek, hogy ma még szabadnapotok van, mert valami borzalmasan néztek ki – nevettem rájuk – Mi az istent ittatok tegnap este?

- HoSeok hyung hozta – mondta Tae.

- Azt mondták, valami helyi különlegesség – mentegetőzött HoSeok.

- Különlegesség biztos, de jól elkészültetek tőle. Emlékeztek valamire a tegnap estéből?

- Arra sem, hogy hogyan kerültünk a szállodába, nemhogy az ágyba – morgott YoonGi.

- Az én utolsó emlékem a lift, ott már voltak problémáim – mondta HoSeok.

- Tae? – de csak vigyorgott.

- Fogalmam nincs – tárta szét két kezét.

- Mielőtt a padra feküdtél volna, mert azt hitted az az ágyad, én támogattalak fel a helyedre – mondta NamJoon – bár én sem voltam teljesen tiszta.

- Engem egy angyal vitt a szobámba – mosolygott Jin érdekesen, mire a többiek faggatni kezdték. – Úgy emlékszem, HaeYun segített a szobámba jutni.

- Kookie, Jimin? Semmi? Filmszakadás teljesen? – érdeklődött Nam.

- Bennünket noona támogatott fel – mondta szégyenlősen Kookie.

- Mind a kettőtöket? – szörnyülködtek a többiek. – SunHee, hogy bírtad el őket? Miért nem szóltál?

- Mégis melyikőtöknek szóltam volna, hogy hé, segítsetek már, mikor ti is segítségre szorultatok? Azt hittem szétszakad a nyakam, mert mindkét tulok rám nehezedett. Ráadásul még pólót is kellett a maknae-n cserélni, mert tiszta homok volt, így nem engedhettem ágyba feküdni.

- Te levetkőztetted Kookie-t?! – Jin szörnyülködött.

- Ha egy pólócsere annak számít, akkor igen – nevettem – Közben megvizsgáltam a kockás hasát, gyönyörködtem a testében, végigsimogattam – a többiek tátott szájjal meredtek rám. – Most mi van? Veletek már viccelni sem lehet?

- Perverz – vigyorgott Jimin.

- Te beszélsz? – fordultam felé csodálkozva.

- Hyung, most miért bántod noonát? – szólalt meg Kookie – Csak a pólót cserélte át rajtam, erre azért emlékszem. Különben meg láttam, amit láttam, úgyhogy hallgass. Egyébként SunHee, nagyon köszönöm, hogy vigyáztál rám.

- Mit láttál Kookie? – kérdezte HoSeok és NamJoon is.

- Nem érdekes, együnk már, mert nagyon éhes vagyok.

Elgondolkodtam, csak nem vette észre, hogy ott maradtam Jimin-nel egy ágyban? Daebak, mit fog most gondolni rólam? Reggeli után beszélnem kell vele, el ne mondja a többieknek.

Az előző esti alkoholizálás valóban szilárd ételt követelt, mert a fiúk igencsak belakmároztak. Valami edzés félét be kell iktatni, mert ez még csak az első nap, és ha ez így megy két héten keresztül, harc lesz a kilókkal.

Nam javasolt délutáni programként egy kis kirándulást a nyaralóhelyen, amihez mindenki elindult átöltözni. Kihasználtam az alkalmat és félrehúztam Kookie-t.

- Kookie, mire értetted azt, hogy 'láttam amit láttam'?

- Noona, én tudom, hogy Jimin-nel aludtál, láttam. Tetszett, ahogy átöleltétek egymást álmotokban.

- Te azt hiszed, lefeküdtem vele?

- Nem, ahhoz hyung túl részeg volt és te sem hagytad volna. Egyébként sem olyan, hogy rád másszon azonnal. Maga sincs tisztában az érzéseivel.

- Kookie, ezt nem mondhatod el senkinek sem. Mit szólnának a többiek?

- SunHee, semmit nem szólnának, örülnének.

- Hogy érted, hogy örülnének?

- Jimin hyung egy idióta. Mi tudjuk, hogy mit érez, de egyszerűen képtelen elmondani neked. Mindig leblokkol melletted. Szerintem sokkolta a változásod, aminek azért mondjuk meg őszintén, mi is nagyon örülünk. A többiekkel azt várjuk, mikor fog tudni megszólalni hyung.

- Ti rólam beszélgettek?!

- Noona, ne tagadd, neked sem közömbös Jimin – nevetett – Igen, voltál már téma egy párszor nálunk. Örülnénk neki, ha összejönnétek.

- Kookie, én ....

- Ne mondj semmit. Tudjuk, hogy szereted ezt az idiótát. Csak idő kérdése, és Jimin rá fog jönni, hogy ő is szeret téged. És talán el is fogja tudni mondani neked.

- Köszönöm, Kookie. hogy elmondtad. Menjünk öltözni, mert képesek és itt hagynak bennünket.

A titok nem titok többé, már mindenki tud róla, csak az érintettek nem haladnak egyről a kettőre. Hamarosan azonban történni fog valami :)