Mert örök a szerelem

7

Elérkezett a japán turné, február 9-én a reggeli órákban elrepültünk Tokyo-ba. Még aznap este találkozás a rajongókkal, autogramosztás. A fiúk rengeteg ajándékot kaptak, lopva féltékenyen néztem, ahogy Jimin-nek nyújtják át az ajándéktasakokat. Hae-vel vállaltuk a segítők szerepét, gyűjtöttük azt a sokszor giccsbe hajló tárgyat, amivel elhalmozták őket. Nem is értettem, miért akarják a rajongók állandóan cicafülben meg mindenféle hajpántban látni őket, nem beszélve a virágkoronákról. Bár néha tényleg viccesen áll rajtuk.

Három nap Tokyo-ban, majd két koncert Osaka-ban, aztán Nagoya és Fukuoka. A fiúknak tetszett az új design, minden este egy rohanás volt, míg a rengeteg ruhát előkészítettük és segítettünk öltözni nekik. Igyekeztem kerülni Jimin-t, bár úgy tűnt, ő sem keresi a kapcsolatot velem. Abbamaradtak a piszkálódások, és bevallom, hiányzott. Hiányzott, mert addig is a közelemben volt, szólt hozzám, rám nézett.

A koncertek teltházzal, visítozással és nagy sikerrel zárultak. A japán lányok megbolondultak teljesen, a koncerteken állandóan sikítoztak. Sosem értettem mi ebben a jó, hiszen lemaradnak az élményről, a zenéről, énekről. Vagy nekik ez jelenti az élményt, hogy láthatják őket? De hallani a hangját, Jimin gyönyörű hangját, ahogy énekel .... Aish, térj észhez SunHee!

Fukuoka előtt még megünnepeltük HoSeok születésnapját egy zártkörű bulival. Amikor a fiúk átadták neki a tortát és felköszöntötték, Hobi szokás szerint elérzékenyült, a meghatódástól alig tudott megszólalni. Aztán persze végig ökörködte az egész bulit.

A turnéról hazatérve napok teltek el, hogy láttuk volna a fiúkat. Gőzerővel próbáltak, stúdióztak, két lemezüket is készültek megjelentetni Japánban. NamJoon szólózott egy keveset, gyártotta mixeit és több zeneszámban szerepelt vendég előadóként.

Így telt el a február.

- Jimin POV -

Készültünk a március végi kétnapos hazai koncertre, minden nap késő estig maradtunk benn. Reggel kilencre már az ügynökségen voltunk. Gyakoroltuk vég nélkül a koreokat, mire Jin körbekérdezett mindenkit az ebéd miatt, majd telefonon leadta a rendelést. Elfeküdtünk ki hol tudott, Kookie a telefonján játszott, HoSoek ökörködött szokás szerint, Suga a matracon hanyatt fekve szerintem már aludt is. Kopogást hallottunk az ajtó felől.

- Hyung, megjött a kaja! – kiáltott a JungKook, de az ajtón más lépett be. SeoHyun és SunHee volt. Azonnal felugrottam, de nem mozdultam tovább. Az elmúlt másfél hónap alatt ötször ha találkoztam vele.

- Fiúk – kezdte SeoHyun a mondanivalóját – ha végeztetek, meg kellene néznetek a ruháitokat. Meghozták és csak egy pillantást kellene rá vetnetek. Én már nem leszek itt, de SunHee-t megtaláljátok, segíteni fog nektek.

Ránéztem és tekintetünk találkozott. Akkor talán még egy csókot is kaphatok tőle, ha senki nem lesz már ott. Aish, mire gondolok? Miből gondolom, hogy megengedné? Elköszöntek és távoztak. Az ebéd is megérkezett, gyorsan elpusztítottuk majd egy gyengébb próbát tartottunk, hogy ne rázzuk össze a kaját magunkban. Nam leintette majd elindultunk a ruhákért.

- Sziasztok! – köszönt SunHee mindenkinek – Gyertek, külön van téve mindenkié. Nézzétek meg és lehet véleményt mondani. – A srácok kezükbe vették a ruhákat és a tükör előtt magukhoz tartották. Átmentem a másik szobába és körbenéztem, az egyik állványon megtaláltam az én outfitemet.

- SunHee, ezek nagyon jók! Mindet te tervezted? – kérdezte Nam.

- Igen. Van, amit vettünk és van, amit varrtak. Örülök, hogy tetszenek.