Mert örök a szerelem

18

- SunHee POV -

Az egész napos mászkálástól elég jól elfáradt mindenki, ezért másnapra szabadnapot kaptak a srácok. Sejin közölte, hogy holnap el kell mennie egy helyszínt megnézni, és csak két nap múlva jön vissza. Vacsoránál kicsit csendesebbek voltak, nekem – mint mindig - a Jimin-nel szembeni helyet hagyták, de már összenevettünk. Én a szokásos salátámat ettem, míg a srácok azért jól bekajáltak. HoSeok-nak szemet szúrt a tányéromon felhalmozott zöldség.

- SunHee, te mindig salátát eszel?

- Nem mindig, eszem mást is.

- De sosem eszel halat meg ilyesmit, vagy nem jól láttam?

- Jól láttad – nevettem rá – Ez az egy dolog, amit nem tudtam megkedvelni Koreában, a halak és mindenféle tengeri állatok. Egyszerűen nem bírom megenni, bocs, de nem szeretem. Én inkább maradok a csirkehúsnál és a zöldségnél.

- Te nem szereted a polipot sem?! – hűlt el HoSeok – Tudod te milyen finom?

- És a rákot sem? – csodálkozott Tae.

- Elhiszem, de nem bírom.

- És a többi koreai étellel hogy állsz?

- Hát, be kell valljam, elég sok mindenben koreaivá váltam, de a gyomrom az .... khm ... az magyar maradt. Nem nagyon tudom megszokni még ennyi év után sem.

- Nos, ha készen vagytok, szerintem mehetünk – szólt Nam.

Szép lassan ballagtunk a liftekhez, most kivételesen eggyel mentünk fel mindannyian. Jimin úgy helyezkedett, hogy mellém tudjon állni és összekulcsolta ujjainkat, de amikor kiszálltunk elengedtem kezét. A srácok beszivárogtak szobájukba, ma biztos aludni fognak és csend lesz. Gondoltam, tanulok majd egy keveset. Igen, gondoltam, csakhogy Jimin keresztülhúzta a terveimet.

- Sun, várj egy kicsit! – szólt utánam és megfogta karomat. Körbenéztem, senki nem volt már a folyosón. - Én ... szeretnék veled lenni ma este. Megengeded, hogy átmenjek?

- Jimin, én .... – most mondjam azt, hogy tanulni akartam? – Gyere – és kinyitottam az ajtót.

- Hát te? – kérdezte meglepetten Hae.

- Egy kicsit maradok csak – mondta Jimin zavartan.

- Oké, én elmentem fürdeni.

Kimentünk az erkélyre. A korláthoz álltam és gyönyörködtem a kivilágított tengerpartban, majd az égre néztem és próbáltam megszámolni a csillagokat.

- Ötvenkettő, ötvenhárom, ötvennégy ......

- Te most komolyan a csillagokat számolod? – hallottam a mindennél édesebb hangot és abbahagytam a számolást.

- Csak ..... próbáltam megszámolni ..... – egyszer csak mögöttem termett és két kezével átölelt. Egy darabig hallgattunk, majd csendben megszólalt.

- SunHee, gyönyörű vagy ma este .... – és egyik kezével elsöpörte hajamat a másik oldalra, majd a következő pillanatban egy leheletkönnyű csókot adott nyakamra, vállamra. Nagyot nyeltem, talán meg is hallotta. Féltem, ha megfordulok, oda a varázs, és köddé válik egy pillanat alatt. Akartam még, hogy itt legyen. Érezni akartam kezét, amitől jólesően megborzongtam. – Fázol?

- Nem. Csak ...... olyan jó, hogy itt vagy. - Óvatosan maga felé fordított, kezével felemelte államat és szemembe nézett.

– Mondták már, hogy apró csillagok vannak a szemedben?

Magához ölelt és ajkaimra tapadt. Először csak óvatosan, lágyan puszilgatott, majd ajkaim kezdte harapdálni. Kezét a hátamra vezette és simogatva szorított magához. Aztán visszacsókoltam és karjaimat nyaka köré fontam. Ettől még bátrabb lett és erőteljesebben csókolt. Ajkam résnyire megnyílt és azonnal betolakodott nyelvével. Meglepődtem, de nem tiltakoztam, sőt, apró kis sóhaj hagyta el számat. Csókja erőteljesebbé vált, és olyan szenvedéllyel csókolt, ölelt, hogy magam is meglepődtem. Kezem a tarkóját simogatta miközben gondolatban százszor meghaltam. Mikor elváltunk egymástól, pihegve kérdeztem.

- Ez ...

- Felénk ezt csóknak hívják – és elmosolyodott, majd újra megcsókolt. Észveszejtően jó volt, olyan szorosan fogott magához, hogy éreztem szívének heves kalapálását mellkasomon, de az enyém is összevissza vert. Ilyen érzés hát, ha szeretnek. Amikor újra elváltunk egymástól, magához ölelt és megsimogatta fejemet, hosszú hajamat ujja köré csavarva játszadozott vele.

- Jimin ..... – csillogó tekintete enyémbe fúródott s szép lassan újra ajkaimra hajolt. Behunytam szemem és olyan érzéki, olyan szenvedélyes csókban forrtunk össze, hogy úgy éreztem, soha nem akarom ajkát elengedni. Szinte belefulladtunk a csókba.

- SunHee, szeretnék itt maradni ma veled. – ijedten néztem rá – Ne félj, semmi nem fog történni. Csak engedd, kérlek, hogy veled maradjak ma éjjel. Végül is aludtunk már együtt.

- Én is szeretném, Jimin.

Magához ölelt, végigsimította hajamat és megpuszilta homlokomat.

- Megfürdöm és sietek vissza. El ne aludj!

- Jimin POV -

Annyira boldog voltam, bementem Nam-hoz.

- Hyung, szeretnék mondani valamit.

- Ki vele!

- Én .... szóval az a helyzet, hogy a buszban ....

- Nyögd már ki Jimin!

- Szóval SunHee .... bevallottam neki és igent mondott!

- Mi? Ezt meg hogy sikerült elérned?

- Nem tudom. Elmondtam én mit érzek és megkérdeztem tőle.

- De tudod, hogy nem lehet. Az ügynökségen nem fognak örülni.

- Tudom. És ő is tudja. Mondtam, hogy nyilvánosan nem mutatkozhatunk, és ennek a legnagyobb titokban kell maradnia.

- És így is elfogadta? Akkor Jimin te egy szerencsés ember vagy. Nagyon szerethet az a lány téged. Örülök nektek.

- Hyung, nagyon köszönöm! Köszönöm! – és az ajtóban majdnem fellöktem YoonGi-t.

- Ennek meg mi baja van?

- Szerelmes.

- Gondoltam, hogy előbb-utóbb rá fog jönni magától is az érzelmeire. De ennyit tökölni egy vallomással ....

Gyorsan letusoltam, felvettem egy pólót és egy rövidnadrágot, majd átmentem a lányokhoz.

- Jimin! Te mit keresel itt? – kérdezte HaeYun meglepődve.

- Khm .... én .... itt alszom ma este – válaszoltam.

- Mégis hol a fenében akarsz aludni?

- SunHee .....

- Én meg tartom nektek a gyertyát?

- Hae, nem lesz semmi, csak szeretnék vele lenni. Kérlek, ne hara ....

- Jimin, ugye nem játszadozol vele? Sun összetörik, ha te ezt nem komolyan gondolod.

- Hae, én szeretem őt – mire tágra nyitott szemekkel nézett rám.

- És ezt neki is megmondtad?

- Még nem. Ha vele vagyok, mindig leblokkolok. De már a barátnőmnek tudhatom – és sejtelmesen mosolyogtam rá.

- Valamiről lemaradtam volna? És mégis mióta?

Nos, a szerelmesek megpróbálnak minden létező időt együtt tölteni itt Kota Kinabalun. Talán sejtik, hogy ez nem lesz így mindig ....