Mert örök a szerelem

43

- HaeYun POV -

Lassan 48 órája vagyunk ébren Sun-nal, már erőt vesz rajtunk a fáradtság. Hová lett? Benéztem HoSeok-hoz, basszus, ott alszik az ágy szélén! Nem lehet, Sun, ébredj fel! Még van egy kevés dolgunk, aztán alhatunk!

- Sun, ébredj fel! Még nem lehet aludni, majd ha mindent elrendeztünk, lefekszünk. Hallod, Sun? – rángattam, mire teljesen kómás fejjel, csukott szemmel válaszolt.

- Hae, mi baj van?

- Ne aludj még, rendezzük el a fiúkat, aztán lefekszünk. A nehezén túl vagyunk.

- Oké, megmérem a lázukat, kicserélem a vizes kötéseket és adok nekik inni. Aztán lefekszünk, nem bírom tovább – ásított nagyokat.

Alig húztuk már magunkat, leellenőriztük a fiúkat, kicseréltük a vizes ruhákat. Leültem Jin ágya mellé és megfogtam a kezét. Nem bírtam tovább és ledőltem.

- SunHee POV -

Alig bírom már nyitva tartani a szemem, elaludtam HoSeok-nál, Hae ébresztett fel. Megnéztem a fiúkat, kaptak egy kis levest szívószállal, félálomban is meg tudták inni, majd kicseréltem a vizes ruhákat, megmértem a lázukat. Hál' istennek, már csak 38 mindenkié, Jiminé is! Leültem az ágy mellé, megfogtam a kezét és csak néztem őt. Sokkal nyugodtabban aludt, arca kisimult volt. Éreztem, hogy szemhéjaim elnehezülnek, egyre hosszabb ideig maradt csukva, mígnem elnyomott a fáradtság.

- Tae POV -

Mi történt? Mit keresek én HoSeok ágyában? Lassan felültem, hány óra lehet? Odakinn teljesen sötét van. Milyen nap van egyáltalán?

- Hyung, ébren vagy? – szólítgattam a mellettem fekvőt.

- Igen.

- Mi történt? És hogy kerültem ide?

- Nem igazán emlékszem, de mintha SunHee-t láttam volna valamikor itt ülni az ágyam mellett.

- SunHee-t? Mik ezek a kötések rajtam? Neked is van, hyung? – kérdeztem, mikor megláttam kezét, hogy ugyanúgy van bekötözve mint az enyém.

- Nem tudom, miért vagyunk bekötözve.

Fel akartam kelni és csodálkozva láttam, hogy a bokámon is van kötés. Mi az isten csudája ez? És nincs rajtam nadrág! Ki vetkőztetett le?

- Hyung, rajtad van nadrág?

- Nincs, csak boxer. De nem emlékszem, hogy levetkőztem volna.

- Megnézem a többieket – és óvatosan felkeltem az ágyból. Olyan gyengének éreztem magam, alig bírtam emelni lábaimat, úgy el voltak nehezülve. Átmentem Nam-hoz, ő sem volt egyedül, YoonGi feküdt az ágyában. Kezük kívül volt a takarón, és ugyanúgy be voltak kötözve, mint mi. Ez egyre rejtélyesebb. Bekukkantottam Jin-hez, Hae ott ült egy széken és az ágyra volt borulva. Aludt, miközben fogta Jin kezét. Jimin szobája üres volt, akkor csak egy lehetséges. Kook-kal fekszik együtt. Benyitottam, és valóban így volt, de Sun az ágyra volt borulva Jimin felől és a fiú kezét fogva ő is aludt.

Mi az isten történt velünk?

- NamJoon POV -

Irtózatosan fáradt vagyok, de már világos van. Mennyi lehet az idő? Délután egy óra?! Elaludtunk volna? De ennyire? Mi a szent szar ez a kezeimen? Próbáltam felülni, eléggé húzott vissza az ágy. YoonGi?! Mit keres ez itt velem egy ágyban?

- Hé, ébresztő! – ráztam meg.

- Mit keresel az ágyamban Nam? – motyogta.

- Bazd meg, te vagy az én ágyamban! – mire felült. Haja kócos, szeme kómás.

- Mi a fasz van? Mi a fasz ez a kötés a kezemen? Meg a lábamon is! – majd kibújt a takaró alól – Ki a faszom vette le a nadrágot rólam? És mi ez a törölköző rajtam? Hé, valaki mondjon már valamit, mert kurvára nem értek semmit!

- Megnézem a többieket – és szép lassan felálltam, de olyan gyengének éreztem magam, nehezemre esett menni. YoonGi jött utánam. Jin szobájában ott feküdt Hae az ágyára borulva és aludt. Miért nem az ágyban fekszik?

Tovább mentünk, HoSeok-nál Tae-t találtuk egy ágyban.

- Ti mit csináltok? Hogy kerültetek egy ágyba?

- Azt mi is szeretnénk tudni – válaszolták.

- És nektek is be van kötve a kezetek meg a bokátok? – kérdezte YoonGi.

- Igen. És ahogy látom, nincs nadrágotok, mint ahogy rajtunk sincs.

- Mi a jó élet történt itt? – vakartam meg a fejem – Megnézem Jimin-t.

Csodálkoztam volna, ha nem a maknae ágyában találom, ráadásul Sun is odaborulva aludt, egy széken nyomorogva.

- Valaki meg tudná mondani, hogy mi történt?

- Hyung, én tudom. Valamennyit legalább is tudok – válaszolt csendben Jimin – Menjünk ki és elmondom - Erőtlenül ült fel az ágyban, majd felállt.

- Rajta sincs nadrág – mutatta Tae.

- Jimin POV -

Kinyitottam a szemem. Mennyi lehet az idő? Világos van, elaludtunk?

- Sun, kicsim, ébresztő – simogattam meg a mellettem fekvő arcát.

- Mit akarsz, hyung? Noona ott ül melletted.

- Kookie? Te mit keresel itt az ágyamban?

- Te vagy az én ágyamban. Nem igazán emlékszem, csak arra, hogy borzasztóan fáradt voltam.

A másik oldalra néztem, Sun az ágy szélére borulva aludt és fogta a kezemet. Kicsim, meddig bírtátok? A többiek vajon hogy vannak?

- Valaki meg tudná mondani, hogy mi történt? – hallottam meg Nam hangját, aki most lépett be a többiekkel együtt.

- Hyung, én tudom. Valamennyit legalább is tudok – válaszoltam – Menjünk ki és elmondom.

Szegény srácok annyira ki voltak ütve, most próbálják összerakni a történteket. Azért jó, hogy van egy 'szemtanú' , aki utolsóként dőlt ki ..... :)