Mert örök a szerelem

76

Programok szempontjából lazábbnak tűnt az év hátralevő időszaka, de szabadidő mégsem volt, sem pihenés. Másnap visszarepültünk Seoul-ba, hogy megtegyük az előkészületeket Jin születésnapjára. A fiúk még mindig eufórikus hangulatban voltak, nem győzték olvasni a rengeteg gratulációt, amivel elárasztották minden létező közösségi oldalukat a rajongók.

Aztán azért volt egy-két szurkálódás is megint az interneten. Valami hibbant agyú megosztott egy képsorozatot, melyeken Jimin és Tae ugyanazokban a ruhákban van és azt találta ki, hogy ők ketten egy pár. A hülye, nem tudja, hogy az idolok sokszor kapnak egyforma ruhát, sőt esetleg használják is egymás ruháit? Ez a Bangtannál is így van. Akkor ezek szerint Jimin kapcsolatban van Kook-kal és YoonGi-val is, sőt Kook-kal komolyra fordultak a dolgok, mert gyűrűt is adott neki. Jimin nagyon mérges volt, de le is törte.

- Sun, miért kell ilyeneket írniuk? Ezzel megint csak azt akarják sugallni, hogy melegek vagyunk.

- Jimin, tudom, hogy rosszul esik, de próbáld meg figyelmen kívül hagyni. Ezek csak ráérő, rosszindulatú emberek, ezek nem rajongók.

- De azok után, hogy nyilvános lett a kapcsolatunk, hogy ország-világ előtt kértem meg a kezed, még ezt írják? Mit akarnak ezzel?

- Jimin, ne törődj vele!

Azért, hogy nem mondtam neki, nekem is fájt. Hogy őt szomorúnak láttam emiatt, az még jobban fájt. Próbáltam elterelni a gondolatait, hát ..... a csipkés fehérnemű sokat nyomott a latban.

Másnap reggel támadt egy ötletem, hogy lehetne ennek a hater-nek visszavágni, és tervembe Hae-t is bevontam. Előkerestem azokat a ruhadarabjaimat, amikről tudtam, hogy más idoloknak is van olyan, és lefotóztattam magamat bennük. Különösen abban a bizonyos sárga fánkos kapucnis pulóverben, amiről mindenki tudja, hogy JungKook-nak, a GOT7-ből Marknak, a Seventeen-es Vernonnak, a BTOB-ból Ilhoonnak, az EXO-s Lay-nek, és még Jay Parknak is van! Sőt, NamJoon is hordta egy darabig, aztán megvált tőle. Talán nem szerette a sárgát. Vagy a fánkot.

Az elkészült képeket párhuzamba állítva feltöltöttem minden oldalamra ezzel a szöveggel.

„Talán mindannyian egy pár vagyunk"

Aztán felvettem egy pólót, amilyen Tae-nek és Jiminnek is van, majd aláírtam.

„Azt hiszem, szerelmi háromszög van kibontakozóban"

A rajongók reagálása fantasztikus volt és határtalanul gyors. A képek annyi lájkot kaptak, a telefon nem győzte jelezni. A rajongók gratuláltak az ötletes visszavágáshoz, mert tudták, hogy ez válasz volt arra a baromságra. Mark reakciója volt a legviccesebb, mert azt írta, „Szinte minden napra jut valaki. Én a keddet választom". Vernon meg azt válaszolta, „Noona, megtiszteltetés egy csapatban lenni veled. Lehetek én a csütörtök?". Épp szüneten voltak a fiúk, mikor kávét vittem nekik. Jót nevettek az egészen, míg Jimin gyengéden átölelt és egy kis csók kíséretében ennyit mondott.

- Jó tudni, hogy te ilyen kis harcias vagy. De köszönöm.

- Jimin, ami az enyém és a barátaim mindig megvédem.

- Szóval a tiéd vagyok? – huncutkodott.

- És én a tiéd. De azért majd Tae-vel is tisztázom ezt, jó? – és csak nevettünk mindketten, majd szorosabbra vonta ölelését.

Napok óta éreztem, hogy valami nincs rendben velem odalent, de nem foglalkoztam vele. Úgy gondoltam, csak egy kis felfázás lehet, semmi komoly. Néha szúrt egyet, aztán elmúlt. Este teljes létszámban a dormban voltunk, a fiúk a tévé előtt lustálkodtak vagy a telefonjukat bújták. Persze YoonGi volt az egyetlen, aki aludt. A konyhában tevékenykedtem, mert a fiúk az én magyaros rántottámra voltak éhesek. Újra jelentkeztek a szúrások, csak néha erősebben, már-már görcsszerűen tört rám ez a fura valami. Nem tudtam mi ez, de aggasztott.

- Noona, jól vagy? – kérdezte Kook, aki épp a hűtőből vett ki egy ásványvizes flakont.

- Igen, csak valami fura szúrást éreztem a hasamnál – meg is fogtam, mert újra jelentkezett, de egy igen intenzív görcs formájában. Nem akart múlni, egyre erőteljesebb lett, és már úgy éreztem, hogy forog velem minden. Mint a menstruációs görcs, olyan érzés volt, de nem is szoktak  lenni, és ráadásul most múlt el egy hete. Egy iszonyatos görcs összerántotta a hasamat, odakaptam egyik kezemmel, a másikkal megtámaszkodtam a konyhaszekrény pultjában. Valami meleget éreztem a lábamon végig folyni, és egyszerre kiáltottunk Kookie-val.

- Úristen!

Úgy éreztem, itt a vég, szemem előtt elsötétült minden és összeestem. Még tudatosult bennem, hogy valaki erős karjaival tartja meg összecsukló testem, de csak távolról hallottam a hangokat.

- Jimiiin!!! – kiáltott Kook, miközben karjaiban tartott, és teljesen meg volt rémülve.

- Tán ég a ház, hogy ... Sun, kicsim, mi van veled? Kookie, mi történt? – hajolt le hozzám riadtan, miközben éledezni kezdtem.

- Hyung ... egyfolytában a hasát fogta, mintha görcsei lennének. Aztán észrevettük ... ezt, hogy vérzik és akkor elájult.

- Azonnal hívjatok orvost! – kiáltott Nam, mire Tae telefonált. – Mi van vele?

- Sun ... mi történt? Mi ez? – kérdezgette Jimin rémülten, és csak simogatta arcomat.

- N-nem tudom, de fáj .... Jimin, félek .... – nyöszörögtem és sírni kezdtem.

- Kicsim, azonnal itt a mentő, beviszünk a kórházba. Sun, ne sírj, minden rendben lesz – hajtogatta, de láttam rajta, hogy ő is alig tudja visszatartani sírását.

A mentő gyorsan megjött és szirénázva száguldottunk a kórházba. A vizsgálatok után megkaptam a diagnózist, ami teljesen sokkolt. Nagyon örültem, és aztán sírtam. Kértem az orvost, hívja be Jimint és mondja el neki is. Jimin csak a kezem szorongatta, és a hallottak után hasonlóképpen viselkedett. Örült és sírt. Csak simogatta arcomat és puszikkal próbált vigasztalni.

- Kicsim, semmi baj, minden rendben lesz. Ne sírj, itt leszek veled.

Kaptam egy erős nyugtatót injekcióban, az infúzió pedig lassan csöpögött. Éreztem, hogy álmosság jön rám, még rámosolyogtam Jiminre, aztán elaludtam.

Azért elég aljasság tőlem, hogy még mindig tartogatok SunHee számára rosszat .... Ki nem találnátok mi baja van, de a következő részben kiderül minden.

Akik rendszeresen olvassák a történetet elejétől kezdve, van egy rossz hírem. A történetből egyetlen árva fejezet van már csak hátra és az epilógus. Ez viszont olyan hosszú, lehet kettőbe szedem. Szóval, készüljetek fel :)