Mert örök a szerelem

14

Úgy döntöttem, hogy a legújabb szerzeményemet öltöm magamra, tetszett ez a barackos-fehér összeállítás. Nem akartam ruhát húzni, ki tudja milyen helyekre megyünk. A nadrág mindig jó megoldás.

A srácok is rövidnadrágot, vagyis bermudát húztak, egyikük sem szereti az egészen rövid nadrágot. Jimin vett egyedül trikót, ami látni engedte izmos karját, a többieken póló volt. A mikrobusz bevitt bennünket a belvárosba, ahol néhány látványosságot néztünk meg, majd egy cukrászda teraszát támadtuk le. Hatalmas adag fagylaltkelyhet kértünk, s én újfent Jimin-nel szemben kaptam helyet. Nem hiszem, hogy ezt a srácok nem direkt csinálják. Hae újabban mindig Jin mellé ül, jó lesz, ha nyitva tartom a szemem.

A fagylaltot nem is pohárban, hanem kis tálban hozták, tele volt mindenféle egzotikus gyümölccsel, ami ebben a melegben szomjoltásra is kiváló volt. Legalább is annak, aki nem csokoládét meg vaníliát kért, mint Tae, aztán később nem győzött inni rá. Az én tálamban a szokásos citrom-áfonya-kiwi kombó volt, rengeteg gyümölccsel.

- Noona, a tied olyan jól néz ki, hadd kóstoljam meg! – kérlelt Kookie.

- Tessék, szedjél belőle – toltam közelebb hozzá a fagylaltot.

- Aigo, ez de finom! Legközelebb én is ilyet kérek majd. Cserébe vehetsz az enyémből.

Belelapátoltam a táljába, valami mangó-ananász ízt véltem felfedezni. Kíváncsi pillantást vetettem Jimin táljára, vajon ő mit kért. Észrevette, és megmerítette kanalát majd felém nyújtotta.

- Megkóstolod?

Elpirultam és közelebb hajoltam hozzá, hogy elérjem. Jimin óvatosan a számba tette a kanalat és elmosolyodott.

- Te is adsz a tiédből? – kérdezte és én nem tudtam, hogy a tálat toljam közelebb hozzá, vagy én is a kanalammal adjak. Aztán egy merész gondolattól vezérelve megmerítettem a citrom-áfonya fagyiban és felé nyújtottam. Ahogy húsos ajkai közé vette a kanalat és lassan húzta le róla a fagyit, teljesen elkalandoztam. Egyfolytában arra gondoltam, hogy szeretnék a kanál helyében lenni és csak bámultam.

- Ez ... tényleg nagyon finom – s én ijedten kaptam rá tekintetem, miközben elpirultam. Jimin szemembe nézett, és én egyszerűen nem tudtam máshová nézni, csak a sötétbarna íriszeit láttam. A jelenet valószínűleg szemet szúrhatott a többieknek is, mert NamJoon így szólt.

- Khm ..... ha már kellőképpen körbekóstoltátok mindenki fagylaltját és készen vagytok, akár indulhatnánk is.

Nézelődtünk még egy darabig az utcai árusoknál, Hae-vel vettünk is pár karkötőt, majd visszamentünk a szállodába.

- Jimin POV -

Már megint megőrjít ez a lány! Mindig ilyen dögös ruha lesz rajta? Ez a rövidnadrág meg a top, uh, egyszerűen nem tudtam levenni a lábairól a szemem. Olyan formásak, mint egyébként minden porcikája, egyszerűen tökéletes. Aztán az a fagyizás... Kookie meg akarta kóstolni a fagyiját, elé tolta a tálat, hogy szedjen belőle. Megkérdeztem, hogy kér-e az enyémből, de én kanalammal kínáltam. Olyan érzékien ette a fagylaltot, nem is tudtam levenni a szemem róla. És amikor felém nyújtotta kanalát ..... annyira őt néztem, hogy egészen lassan vettem le a fagyit, majdnem lefolyt róla. Szemébe néztem és annyira fogvatartott a tekintete, képtelen voltam elnézni onnan. Nam hyung szavai térítettek észhez, és nemsokára elindultunk.

- SunHee POV -

Vacsoráig volt még úgy két óránk, mind a ketten ledőltünk egy kicsit. Annyira elnyomott a meleg bennünket, hogy egészen mély álomba merültünk. Azt álmodtam, hogy Jimin cirógatja az arcomat és a nevemet suttogja. Nyöszörögve mondtam neki, hogy csiklandós vagyok, mire még jobban cirógatott. Annyira valósághű volt az egész, hogy felébredtem és rémülten láttam egy alakot az ágyam szélén ülni.

- Jimin, te mit csinálsz itt? – ugrottam fel.

- Már egy ideje próbállak felkölteni, de olyan mélyen aludtál – mosolygott – Vacsora idő van, álomszuszékok.

- Ennyit aludtunk volna? Hae, ébredj!

Gyorsan kivettem egy másik trikót a szekrényből, majd a fürdőszobában lecseréltem, megfésülködtem, megvártam míg Hae is elkészül. Jimin mindeközben az ágy szélén ülve várt bennünket.

A vacsoránál továbbra is úgy intézték a többiek, hogy csak Jimin-nel szemben legyen szabad ülőhely, Kookie és YoonGi között. Hae megint Jin mellett foglalt helyet, ez nekem már gyanús. Nam elmondta a másnapi programot, megkezdődik a filmezés és fotózás. Az első helyszín a vízi vidámpark lesz. Vacsora után még beszélgettünk egy keveset, majd mindenki visszatért a szobájába.

- Hae, nekem te nagyon gyanús vagy – fordultam felé, miközben ő az erkélyajtót nyitotta, hogy valami hűvösebb levegő jöjjön be.

- Mire gondolsz? – kérdezte, de láttam, hogy zavarba jött.

- Az utóbbi napokban bárhol vagyunk, te mindig Jin mellett találsz magadnak szabad helyet. Ez mindig véletlen?

- Sun, már el akartam neked mondani, de valahogy sose volt megfelelő alkalom. Úgy tűnik, hogy Jin és én nem vagyunk közömbösek egymás számára.

- Mi? Ez komoly?

- Haragszol?

- Hae, miért haragudnék? Jin nagyon rendes srác, én szorítok neked, hogy sikerüljön összejönni vele. Te mit érzel iránta?

- Nem vagyok szerelmes, ha erre gondolsz, de jó úton járok felé. – nevetett – Milyen jó lenne, ha mindkettőnknek sikerülne összejönni azzal, akit szeretünk – és egymás nyakába borultunk.

Míg Hae fürdött, elővettem a laptopomat és megnyitottam az üzeneteimet. MiHi rengeteg anyagot küldött már megint, neki kell ülnöm, bármennyire is fáradtnak érzem magam. Hogy ne zavarjam, csináltam egy nagy pohár kávét és kiültem az erkélyre. A szomszéd szobából, ahol a maknae line lakott, nagy nevetgélés hallatszott. Ha ezek hárman együtt vannak, kő kövön nem marad és olyan vicces dolgokat tudnak csinálni, hogy fetrengenek a nevetéstől. Egy idő után nem tudtam a tananyagra figyelni, csak azt füleltem, vajon miről beszélnek. Újabb nevetőgörcs jött rájuk, mire fogtam a telefonom és írtam egy sms-t Kookie-nak.

„Nem akartok még lefeküdni?"

Szinte azonnal jött is a válasz.

„Noona, te ébren vagy?

„Az istenért Kook, a teraszon ülök és tanulnék!"

Már hallottam, hogy az erkélyen vannak, Kook pedig áthajolt.

- Noona, te komolyan tanulsz?

- Kookie, ha nem akarok megbukni a vizsgán, tanulnom kell. Választhattam, otthon maradok és tanulok vagy eljövök és tanulok. Muszáj tanulnom. Csak egy kicsit legyetek halkabban, kérlek!

- Miért nem szóltál? Megyünk aludni, de te se maradj sokáig.

- Köszönöm srácok – és Kook feje után Jimin jelent meg.

- SunHee, te komolyan tanulni akarsz éjjel?

- Jimin, napközben nem tudok, úgy gondoltam most fennmaradok egy kicsit. Ha nem tanulok, nem tudok levizsgázni. Ahogy visszaértünk Seoul-ba, vizsgázom.

- Csendben leszünk, megígérem. De te is ígérd meg, hogy sokáig nem maradsz fenn.

- Oké, jó éjt!

- Jó éjt Sun!

Tényleg elhallgattak és én belevetettem magam a kapott anyagba. Elég jól haladtam már, nem sok volt hátra, de éreztem, hogy szemhéjam elnehezül. Már világosodott, s én képtelen voltam nyitva tartani, erőm nem volt visszamenni a szobába, hogy lefeküdjek. Ráborultam az asztalra és elaludtam.

Ha a maknae line elszabadul ..... az valóban nevetéssel jár. Hae és Jin, ők talán hamarabb kerülnek közel egymáshoz?