Mert örök a szerelem

4

- Noona, de szép vagy! – mire a társaim mindannyian felé fordultak és arcukra ugyanaz a döbbenet ült, mint Kookie-éra.

- SunHee, tényleg te vagy? Holnaptól nem veheted fel a régi ruháidat, ezekben sokkal csinosabb vagy – és HoSeok ámuldozva járta körbe a lányt, aki továbbra is mozdulatlanul állt. – Nem is tudom miért azokban a göncökben jársz.

- Hyung, neked van a legszebb párod – mondta Kookie s én elindultam, hogy végre megbizonyosodjak arról, valóban SunHee áll előttem. Ahogy elé álltam, a döbbenettől nem tudtam megszólalni. Tetőtől talpig végigmértem és láttam, hogy belepirul vizsgálódásomba. Nem akartam hinni a szememnek. Egy gyönyörű lány állt előttem lesütött szemekkel, és ez a lány SunHee volt.

- SunHee, nézz rám! – mire felemelte szemhéját és rám nézett. Valami fura dolog történt. A gyomromban valami megmozdult s én nem tudtam mi az. SunHee csillogó szemei belekapaszkodtak szemembe és egyszerűen nem tudtam levenni róla tekintetemet. Mindig ilyen gyönyörű volt? Igaza lehet a sminkes lánynak, mintha valóban szándékosan takargatná magát. De ki előtt? És miért?

- Következő páros! – szólt az asszisztens, mire megragadtam SunHee kezét és húztam a lámpák elé. Valami kimondhatatlan érzés szállt meg, nem tudom mi, de jó volt nagyon.

A fotók több beállításban készültek. Amikor SunHee-nek meg kellett simítani az arcomat, vagy át kellett fognom a derekát, alig bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Egyszerűen nem tudtam napirendre térni felette, hogy ez ugyanaz a lány, mint akit állandóan piszkáltunk. Aztán az utolsó beállítás mindent felborított. Szemben kellett állnunk egymással, átölelni a derekát újra, míg ő karjaival nyakamat fonta át. Riadtan nézett szemembe, láttam, hogy nagyon izgul, és éreztem, hogy minden ízében reszket. Odahajoltam arcához és fülébe súgtam.

- Ne félj tőlem! – s ahogy ezt kimondtam, épp csak súrolva arcát, megpusziltam. Talán nem is vette észre senki, de ő ... Elpirult, s ez most kifejezetten jól állt neki. Kedvem lett volna magamhoz szorítani és ajkaimat övéire tapasztani. Ránéztem ajkaira, melyek kissé megnyíltak s én önkéntelenül megnyaltam a szám szélét. Hiába gondolják azt rólam, hogy egy nőcsábász vagyok és az ágyamban megforduló lányoknak számát sem tudják, mindez nem igaz. Az igazság az, hogy Park Jimin még nem csókolt meg lányt sohasem, nem volt kapcsolatom senkivel és még soha nem voltam szerelmes. De most, ez a lány megérintette a szívemet. Rávillantottam szokásos Jimines mosolyomat és megszorítottam derekát. Csodálkozó tekintettel nézett, és szemei íriszében valami érdekeset láttam, mintha valami tűz égne benne, valami vágyakozás.

A fotózás néhány óra alatt véget ért és láttam, hogy a magazin stylistja valamit mond SunHee-nek és a kezébe nyom egy csomagot. Bizonyára neki ajándékozták a ruhákat.

- SunHee POV -

Amikor Jimin elém állt, lehajtott fejjel lesütöttem a szemem, de szólt, hogy nézzek rá. Azok a gyönyörű szemek, elvesztem bennük. Egyszer csak elhangzott, hogy „Következő páros!", megfogta kezem és már húzott is a fotós elé. A beállítások olyan merészek voltak, éreztem, hogy pirulok állandóan, és remegve tettem kezem hol derekára, hol vállára. Az utolsó beállításnál szemben álltam vele, derekamat fogta, én meg remegve fontam tarkójára kezeim. Láthatta rajtam, hogy izgulok, ezért hozzám hajolt és csak ennyit mondott.

- Ne félj tőlem! – és éreztem, hogy egy leheletkönnyű puszit adott arcomra. Elpirultam és csodálkozva néztem rá. Ajkaim akaratlanul is megnyíltak, mire Jimin önkéntelenül is megnyalta szája szélét. Láttam, hogy ő is zavarban van, de aztán a szokásos mosolyát villantotta rám és megszorította derekamat.

A fotózás végén a stylist azt mondta, nagyon jól sikerültek a képek és mivel helyettesítettem a hiányzó lányt, a ruhákat megtarthatom. HaeYun izgatottan kapta el karomat és félrehúzott.

- SunHee, ezek a képek valami baromi jók lesznek! Hallod-e, olyan gyönyörű vagy és Jimin le se tudta venni rólad a szemét. Nem csodálkoznék, ha ....

- Hae, ne. Nem akarok hiú ábrándokat kergetni és nem akarok csalódni. Nekem elég, ha láthatom, ha ott lehetek a közelében.

- Lányok, készen vagyunk! SunHee, ígértem neked egy vacsorát, és HaeYun gyere te is! – ölelte át vállunkat NamJoon.

Elköszöntünk a magazin stábjától, bepakoltuk a ruhákat az autóba, majd a srácok mikrobuszba ültek, mi meg követtük őket. Az étteremben HoSeok és Kook közé ültem, velem szemben Suga és NamJoon, míg Jimin és Tae az asztal egyik végén, Hae és Jin a másik végére kerültek. Míg a vacsorára vártunk, a fotózásról beszéltek.

- Hyung, honnan szedték ezeket a lányokat? Olyan idiótán vihogtak végig – mondta Kook.

- Ráadásul csitri volt mind, állítom nem voltak több 16 évesnél – folytatta HoSeok.

- A magazin szervezte a lányokat, szerintem bementek az első középiskolába és elhoztak egy fél osztályt – rántotta meg vállát NamJoon.

- De nem igazság, hogy Jimin-nek noona jutott, legközelebb én akarok vele fotózkodni – durcizott Kook.

- Tényleg, SunHee, komolyan mondom fel ne merd venni a régi ruháidat meg azt az idióta szemüveget! Hol a szemüveged? Látsz egyáltalán?! – rémüldözött HoSeok. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, csak annyit mondtam.

- Látok, persze.

Éreztem, hogy elpirultam s azt is, hogy valaki néz. Mintha csak körbenéznék, Jimin felé fordultam. Hát persze, hogy ő nézett. Majdnem szótlanul ülte végig a vacsorát, a többiek meg is jegyezték, hogy nincs formában.

- SunHee, a kocsit vissza kell vinned az ügynökségre? – kérdezte NamJoon.

- Igen.

- Akkor majd odamegyünk mi is és utána elviszünk benneteket haza.

Az ügynökség parkolójában lezártam az autót, kivettem belőle a ruhákat, amit kaptam, majd a kulcsot leadtam a portásnak. Amikor be akartam szállni a mikrobuszba, láttam, hogy Jimin mellett van szabad hely, mivel Hae elfoglalta a HoSeok mellettit. Tudtam, hogy direkt csinálta így. A karunk összeért és elöntött a forróság, a kellemes bizsergést, amely átjárta testemet, ne is említsük. A fiúk hozták szokásos formájukat, végig hülyülték az utat én meg csak mosolyogtam rajtuk.

Hae hazaért és elbúcsúzott, NamJoon kérte a címemet.

- Ilyen közel lakunk egymáshoz? Nem is tudtam. – lepődött meg. Alig tíz perc múlva meg is érkeztünk. Kiszálltam, felnyaláboltam a ruhákat és elköszöntem tőlük.

- Segítsünk felvinni?

- Nem, elbírom. Köszönöm a fuvart, fiúk. És a vacsorát is! Jó éjszakát!

- Jó éjszakát neked is!

- És csinos legyél holnaptól! – szólt utánam HoSeok.

Amikor magamra zártam a lakást, lehuppantam a kanapéra és visszagondoltam a nap eseményeire. A fotózás, a vacsora, Jimin. Hogy-hogy ma békén hagyott mindkét fiú? Ilyen még nem volt. Elraktam a ruhákat, majd a forró zuhany után az ágyban BTS zenére aludtam el.

Hoppá, Jiminnel történt valami :) Ha egy csinos lány van a közelében, már nem is piszkálja, ugye?  Úgy hiszem sokkolta a változás, nem is kicsit. De vajon mi fog történni ezek után?