Mert örök a szerelem

12

- Micsoda alkoholista banda! – háborgott Hae – nem tudják mi az elég.

- Ne bántsd őket, lesz bajuk holnap bőven – nevettem.

- Noona, segíts kérlek – nyöszörgött Kookie, mire megfogtam a derekánál ő meg nyakamba tette kezét. Hae-nek Jin jutott, míg a többiek egymást támogatták. Mi az istent ittak ezek, hogy így elkészültek?

- Állj, Jimin nincs itt! – mondtam, mikor körbenéztem.

– Kookie ülj le, mindjárt jövök – és leengedtem egy közeli padra. Elindultam visszafelé, mikor megláttam Jimin-t a földön ülni, fejét térdére támasztva. – Jimin, jól vagy? – hajoltam le aggódva hozzá.

- Nem, nem vagyok jól – felelte kókadozva.

- Gyere, állj fel, segítek – próbáltam felemelni – Aish, de nehéz vagy!

- Ne haragudj rám!

- Nem haragszom, de induljunk már! – karját nyakamba tettem és átfogtam derekát, így segítettem a többiek után. – Kookie, gyere – mondtam a padon ülő fiúnak, és másik kezemmel felsegítettem. – Férfiak, sose tudják mennyi az elég – háborogtam. Kookie is nyakamba tette kezét s én másik kezemmel az ő derekát fogtam. Na, szépen vagyunk, jól nézhetünk ki.

- Megvagytok, SunHee? – kérdezte Hae.

- Persze, két ekkora tulokkal semmiség lesz felmenni a negyedik emeletre.

- SunHee, segítenék, de magam is alig állok a lábamon – szólt NamJoon – meg Tae is problémás. Pedig ő sose szokott inni.

- Valahogy be kell szökni, nem hiányzik, hogy már az első nap után megjegyezzenek benneteket.

Ha nehezen is, de elvánszorogtunk a szállodáig, a recepciós kicsit furán nézett ránk és csak mosolygott. A fiúkat betámasztottuk a liftbe és megnyomtuk a gombot.

- Jaj, csak ezt ne, úgy érzem, a gyomrom is liftezik – sopánkodott HoSeok.

- Gondolod a lépcső jobb lett volna? Ki a fene támogatott volna fel négy emeleten keresztül? – zsörtölődött vele Hae én meg csak kuncogtam. Az én két jómadaram a lift falának támaszkodva olyan savanya képet vágott, hogy megesett a szívem rajtuk.

- Gyerünk fiúk, mindjárt ágyba kerültök – és összeszedtük újra őket. Bekísértük a szobájukba a srácokat, Tae csak eldőlt az ágyon és filmszakadás. Kookie pólója csupa homok volt, így csak nem feküdhet le.

- Kookie, próbálj nyugodtan ülni, le kell cserélni a pólódat – találomra kivettem a szekrényből egyet, majd a homokosat szépen levettem róla.

- Noona, te mit csinálsz? Levetkőztetsz? – miközben próbálta sikertelenül takargatni mellkasát.

- Nyugi, csak pólót cserélünk – és átbujtattam fején majd karjain a tisztát. Eldőlt az ágyon, és már aludt is. Míg vele foglalkoztam, Jimin az ágy szélén ült és kábán nézett bennünket.

- Jimin, feküdj már le! – szóltam rá, de csak rázta fejét.

- SunHee, nem akarok egyedül maradni.

- Nem vagy egyedül, rajtad kívül még ketten vannak ilyen állapotban ebben a szobában – korholtam. – Jó éjt Jimin! – és elindultam kifelé, de ahogy elmentem mellette, megfogta karomat.

- SunHee, maradj itt velem, szükségem van most rád! – kérlelt.

- Jimin .....

- Kérlek ....

- Rendben, de átöltözöm.

- Ne menj el! Tudom, nem jönnél vissza. Adok egy pólót – és a szekrényből kivett két fehér pólót, az egyiket kezembe adta. A fürdőszobában átöltöztem, egy kis fogkrémmel megmostam a fogaimat, majd visszamentem a szobába. Jimin csak szorongatta a pólót majd ő is elindult átöltözni. Mikor visszajött, csak a póló volt rajta meg egy boxer. Zavartan kaptam el tekintetem róla. Befeküdt az ágyba és maga mellé invitált.

- Kérlek, SunHee – mellé feküdtem és hátat fordítottam neki. Azonnal a hátamhoz húzódott, homlokát vállamnak támasztva ölelt át – Bocsáss meg!

- Jimin ....

- Csak maradjunk így, csak ölelni szeretnélek – és nem telt el néhány perc már aludt is, és nekem sem hiányzott sok az alváshoz.

- Jimin POV -

Miért van az, hogy mindig leblokkolok mellette? Gyáva vagyok kezdeményezni, a csókon kívül nem merek semmit tenni. Az a csók a vízben, aish ..... azok az ajkak, ő ugyanúgy elvesztette a fejét, mint én. És a teste, ahogy engedelmesen hozzám simult, mikor átöleltem. Én hülye meg ennyiben hagytam. Valamit mondanom kellett volna, ehelyett mit csináltam? Kértem, hogy ne haragudjon és kivezettem a partra. Ott volt az a rengeteg pia.... fogtam egy üveget és elég gyorsan ki is ittam. A többiek is kijöttek a vízből és mindannyian jól beittunk. Nem tudom mi volt az, de elég ütős volt, hamar kerültünk bódult állapotba. A lányok segítettek a szállodához jutni. HaeYun Jint, míg Nam Tae-t támogatta, YoonGi Hosoek-kal kapaszkodott össze, Kookie meg SunHee-re támaszkodott. Én lemaradtam és leültem a földre, jártányi erőm nem volt továbbmenni. Már majdnem eldőltem, mikor SunHee visszajött értem és segített felállni. Karomat nyakába tette és átölelte derekamat. Ajj, ha nem lettem volna ilyen állapotban .... Utolértük a többieket, Kookie került a lány másik oldalára. Szegény, elege is lehet belőlünk. A liftig egész jól elbotorkáltunk, ott úgy hallottam Hobinak problémái voltak a liftezéssel. A lányok bevezettek mindenkit a szobájába, majd bennünket is elrendeztek. Még láttam, hogy megmentőm Kookie-ról ráncigálja a pólót, mert tiszta homok volt és a szekrényből elővett egy tisztát, azt adta rá.

Mikor elköszönt és elment mellettem, megfogtam karját és kértem maradjon velem, mert szükségem volt rá. Ügy éreztem, ha most egyedül hagy, sírni fogok. Basszus, mi van velem? Csodálkozva nézett rám, de másodszori kérésemre igent mondott, és indult volna átöltözni.

- Ne menj el! Tudom nem jönnél vissza. Adok egy pólót – és a szekrényből kivettem két fehér pólót, az egyiket kezébe adtam. A fürdőszobában átöltözött, majd én is lecseréltem a ruhámat a pólóra. A fürdés simán kimaradt, a zuhany alatt lehet észhez tértem volna, de most úgy éreztem, nem tudnék ott állni. Majd reggel. Befeküdtem az ágyba és magam mellé hívtam.

- Kérlek, SunHee – mire hátat fordítva mellém feküdt. Azonnal a hátához húzódtam, vállának támasztva homlokom átöleltem. Éreztem, hogy megmeredt egy pillanatra, aztán csak annyit mondtam neki – Bocsáss meg! Csak maradjunk így, csak ölelni szeretnélek – behunytam szemem és néhány perc múlva aludtam.

Világos volt már mikor felébredtem és meglepődve vettem észre, hogy SunHee szemben fekszik velem, arca mellkasomhoz simult, karját átvetette derekamon, egyik lábát lábaim közé fúrta. Elmosolyodtam, ő is rámászósan alszik. Kimondhatatlanul jó érzés volt így aludni. Megsimogattam haját és adtam homlokára egy puszit. Nem akartam még felkelni, még ölelni akartam, még érezni akartam, hogy a karjaimban alszik.

A telefoncsörgés ébresztett fel. Óvatosan nyitottam ki szemem és meglepetten vettem tudomásul, hogy SunHee nincs mellettem és a ruhája sincs a széken. Visszament volna a szobájába?

Alakul, alakul, csak egy kis ital, és máris milyen bátor lesz az ember, ugye? :)