Mert örök a szerelem

31

- Jimin, köszönöm neked ezt a gyönyörű estét.

- Még nincs vége kicsim – fordított maga alá és lassan bontani kezdte a köntöst. Amikor szétnyitotta és meglátta a fehérneműt, felsóhajtott. – Tudtam, hogy tervezel valamit ellenem. A sírkövemre majd ezt írjátok: „Szerelmének sárga csipkés fehérneműje ölte meg." És miért sárga?

- Én a feketére szavaztam, de Kookie sárgát mondott.

- Most komolyan, te a maknae-val mentél fehérneműt vásárolni?

- Alig tudtam becsalni, annyira zavarban volt.

- Milyen jót nevethet most rajtam – és szép lassan hajtogatta le a köntöst rólam - Szóval azt mondod, fekete is van?

- Igen – kuncogtam.

- Kicsim, készülj egy hosszú estére – és lecsapott ajkaimra. Gyengéden, mégis szenvedéllyel csókolt, nyelve átfurakodott hozzám, miközben kezei sem tétlenkedtek. Levette rólam a köntöst, és mikor teljes valójában látta a sárga fehérneműbe burkolt testemet, mormogott egyet – Nem hiszem, hogy hosszú előjáték lesz.

Elnevettem magam és átadtam magam az érzésnek. Olyan gyengéd, olyan kedves, olyan törődő volt, mint mindig, egyszerűen imádnivaló. Mindig jó volt vele, de most a hangulat, amit teremtett, még jobban felfokozta vágyaimat. Amikor szinte együtt értünk a beteljesülés csúcsára, csak csókolt és csókolt, s én viszonoztam forró csókjait. Azt akartam, hogy a mai nap sose érjen véget. A világ legkedvesebb, legjobb fiúja az enyém, s én úgy öleltem karjaimba, mint aki soha nem akarja elengedni. Nem tudtam betelni vele.

- Sun, sokszor száz napot akarok veled eltölteni, és azt szeretném, ha minden nap így ölelhetnélek.

- De ölelhetsz minden nap, itt vagyok melletted.

- Most valahogy még odaadóbb, még érzékibb voltál. Egyszerűen csodálatos vagy.

- Akkor most én is dicsérjelek? Mindig gyengéd és kedves vagy velem, de most még többet adtál magadból és többet adtál nekem is. Miért van ez?

- Kicsim, ezt hívják úgy, hogy szerelem – és csókot nyomott ajkaimra - És nem beszélve arról, hogy ez egy különleges nap. Azt akartam, hogy erre mindig emlékezzünk.

- Együnk egy kis epret és aztán egy kis pezsgő hozzá. Tudod, hogy erről a kettőről mit mondanak? Azt, hogy afrodiziákum, vagyis fokozza a vágyat.

- Még ennél is jobban? Nekem elég rád néznem, már vágyom rád, ha meg ilyen vadító fehérneműben illegeted magad előttem, nem állok jót magamért. Egyszer biztos letépem rólad, és akkor jaj neked.

- Ilyet tennél?

- Kipróbálhatjuk, ha gondolod ....

- Tudod mennyibe került?!

- Veszek másikat helyette. De ezt ma tényleg csak az én kedvemért vetted?

- Tudom, hogy mennyire imádod ezeket a csipkés dolgokat, és azt is tudom, hogy mennyire beindítja a fantáziádat.

- És te?

- Én meg azt imádom, amikor kihámozol belőle ....

Igaza lett, hosszú este volt. Majdnem hajnali két óra volt, mire véglegesen álomra hajtottuk fejünket. Jimin elhozta nekem a szerelmet és megajándékozott eddigi életem leggyönyörűbb napjával.

Másnap reggel a fiúk összenéztek és csak somolyogtak, mikor megjelentünk az ebédlőben.

- Jó reggelt az ünnepelteknek! – köszönt NamJoon.

- Jó reggelt nektek is – válaszolt Jimin, én meg épp csak dünnyögtem valami köszönésfélét.

- SunHee, nem aludtál jól? – érdeklődött nevetve HoSeok.

- De, csak úgy érzem, mint akit fejbe vertek.

- Jimin, te így ünnepelted a száz napot? – támadott feléje.

- Nem, nem – védtem meg – csak a pezsgő. Tudjátok, hogy nem bírom.

- Minek iszik aki nem bírja – jegyezte meg YoonGi.

- Finom volt, főleg az eperrel.

- Ho-hó! Pezsgő és eper? Akkor nem csodálom, hogy így nézel ki – nevetett HoSeok – És Jimin is evett-ivott ezekből? – kérdezte vigyorogva.

- Persze. Hyung nem véletlenül szerezte be ezeket. Még egyszer köszönöm neked, adósod vagyok.

- De azt ugye tudjátok, hogy a pezsgőnek eperrel milyen hatása van? – kérdezte YoonGi fapofával, a többiek meg majd megfulladtak a nevetéstől.

- Hogy ti milyen perverzek vagytok! – válaszoltam nekik nevetve, mire belőlük is kirobbant a nevetés.

- Bocs, SunHee, csak tudod olyan jó veletek viccelődni. Remélem nem haragszol.

- Titeket nem is lehetne komolyan venni, hogy lehetne rátok haragudni.

- Noona, sárga vagy fekete? – szólalt meg váratlanul Kookie, a többiek értetlenül néztek rá.

- Sárga.

- Tudtam én, hogy az lesz a jó – mosolygott és tovább folytatta az evést. A többiek nem értettek semmit.

- Először. Aztán a feketére is sor került – néztem rá, mire félrenyelt egyet és köhögni kezdett.

- Ya, mit csinálsz Kookie? – ütögette meg Tae a vállát, aki eddig csendben falatozott.

- Mi ez a sárga meg fekete? – érdeklődött NamJoon.

- Nem biztos, hogy tudni akarod, hyung – válaszolt Jimin csendben.

- Most már én is kíváncsi lettem – szólalt meg YoonGi – Szóval mi ez a két szín?

- Ez ... - Jimin kétségbeesetten nézett rám, én meg úgy döntöttem, törlesztek az előbbiért és zavarba hozom őket.

- Ez annak a két csipkés fehérneműnek a színe, amit tegnap vettem az estére – YoonGi és HoSeok is majdnem kiköpte a szájában levő falatot, de NamJoon kezében is megállt a villa.

- Ya, ya, a maknae erről honnan tud?

- Együtt vettük – kuncogtam a szerencsétlenkedésükön, mert már nem tudták hova nézzenek. Jimin is mosolyra húzta száját.

- Te komolyan JungKook-kal mentél fehérneműt venni? – hüledezett NamJoon.

- Legalább látott olyat közelről – motyogta maga elé Tae.

- A többit is tudni szeretnétek? – kérdeztem végignézve rajtuk.

- Nem, nem, nem!

Ezek a srácok ..... milyen jó a másikat piszkálni :) De csak szeretetből teszik :)