Mert örök a szerelem

35

Apa első alkalommal aludt el odakinn, mire odamentem hozzá, hogy felköltsem. Átkaroltam nyakát és egy puszival akartam ébreszteni, de megéreztem hideg arcbőrét. Rémülten fogtam meg kezét, ami szintén jéghideg volt. Próbáltam keltegetni, szólítgattam, de teste magatehetetlen volt.

- Apa .... apa ..... – súgtam magam elé – Ne hagyj itt, kérlek ....

Térdre omoltam és ölébe borultam, hideg kezeit szorongattam. Tudtam, hogy itt hagyott.

Alig félóra telhetett el, megtöröltem arcomat és hívtam az orvost, aki negyedóra múlva megérkezett. Csak a halál beálltának időpontját tudta megállapítani és sajnálatát fejezte ki a tragédia miatt.

Nem tudtam, hogyan tovább. Egyedül maradtam. Lefeküdtem az ágyamra és álomba sírtam magam. Arra ébredtem, mintha régóta csörögne a mobilom. Gépiesen nyúltam felé és láttam, hogy több nem fogadott hívás van rajta Jimin-től és Hae-től.

- Jimin .... – szóltam bele sírósan.

- Végre, kicsim! Már nem tudtuk elképzelni mi lehet, hogy órák óta nem vetted fel a telefont. De mi baj? Olyan más a hangod.

- Jimin, egyedül maradtam – szinte csak súgtam a telefonba, nem is voltam benne biztos, hogy meghallotta.

- Hogy-hogy egyedül maradtál? – kérdezte aggódva.

- Apa ..... apa is itt hagyott.

- Ezt hogy érted?

- Apa meghalt. Most vitték el.

- Kicsim, annyira sajnálom ...

- Jimin, nem bírom tovább egyedül.

- Sun, feküdj most le és pihenj, aludj, amennyit csak bírsz! Holnap ott leszek veled! Nem hagylak egyedül! Beszélek Nam-mal. Vigyázz magadra addig!

- Jimin POV -

Amikor meghallottam, hogy az apja is meghalt, egyszerűen leblokkoltam. Képtelenség ennyi fájdalmat elviselni, Sun olyan törékeny és egyedül van. Átmentem NamJoon-hoz.

- Hyung, el kell utaznom.

- Hová akarsz menni Jimin? – fordult felém érdeklődve.

- Sikerült beszélnem SunHee-vel. Az apja .... – nyeltem egy nagyot – az apja is meghalt.

- Micsoda?

- Mióta visszament, súlyos depresszióba esett, nem evett, nem kommunikált. Néhány órája, hogy meghalt. Sun összeomlott. Hyung, egyedül van, nincs senkije, egyedül nem tud megbirkózni ezzel a fájdalommal. Oda kell mennem.

- És mégis hogy akarsz odamenni? Tudod, hogy hol lakik? Nem beszéled a nyelvet, sőt a koreain kívül sem beszélsz semmilyet. Hogy fogod magad megértetni?

- Hyung, kérlek, majd valahogy elboldogulok – könyörögtem neki.

- Jimin, tíz percet kérek. Beszélnem kell a menedzserrel. És küldd be légy szíves Kookie-t!

Nem tudtam, hogy mit akar tőle, de szóltam neki.

- NamJoon POV -

Jimin el akar utazni SunHee-hez. Értem én, hogy ez egy borzasztó tragédia, ami történt, de mégis hogy gondolja ezt? Azt se tudja, hol lakik, nem beszéli csak a koreai nyelvet, hogy akarja magát megértetni? SunHee, kicsi lány, sajnállak nagyon. Megoldjuk, hogy elmehessen, nem hagyunk magadra.

- Hívtál, hyung? – dugta be fejét a maknae.

- Gyere és csukd be az ajtót!

- Csináltam valamit, hyung? – kérdezte megszeppenve.

- Dehogy, egy kicsit összejöttek a dolgok, de megoldjuk. Kookie, holnap el kellene utaznod Magyarországra.

- Hová?! És miért? – nyitotta nagyra szemét csodálkozva.

- Kookie, SunHee apja meghalt – Kook elkomorodott – Egyedül van és Jimin el akar menni hozzá. Az egy dolog, hogy megtudjuk, egyáltalán hova kell mennie, hol lakik SunHee, de Jimin nem beszél semmilyen idegen nyelvet. Arra gondoltam, te elkísérhetnéd, te legalább angolul beszélsz valamennyit. Azt hátha megértik arrafelé is.

- Mikor indulunk? – meglepődtem a maknae hozzáállásán, egy cseppet sem tiltakozott.

- Szerintem Jimin már nézett repülőjáratot, valószínűleg az első adandó géppel.

- Hyung, én nagyon sajnálom noona-t, nehéz lehet most neki.

- Igen, nagyon erősnek kell lennie. A programjainkat meg átrendezzük, beszélek a menedzserrel.

- Jimin POV -

Megnéztem a repülőjáratokat, az első gép holnap 10:45-kor indul. Ezzel ment SunHee is. Mit csinálhat most? Nehéz éjszakája lesz.

- Hyung, néztél már járatot? – huppant mellém Kookie.

- Igen, mindjárt foglalom is a jegyet.

- Akkor kettőt foglalj – vigyorgott rám, én meg értetlenül néztem rá – Én leszek a kísérőd, hyung engem is elküld veled, mert te nem tudsz semmilyen nyelvet a koreain kívül.

- Jössz velem? – csodálkoztam.

- Igen.

- Mikor van járat? – jött ki Nam a szobájából.

- Holnap 10:45-kor.

- Rendben, foglald a két jegyet. Próbálj SunHee-vel beszélni, hogy tudtok eljutni hozzá. A címet meg majd beállítod a GPS-be.

Indulás előtt még felhívtam SunHee-t, elkértem a címét és mondtam neki, hogy indulok hozzá. Sírós volt a hangja, siettettem volna az időt, hogy minél hamarabb vele lehessek. Sikerült észrevétlenül felszállnunk a repülőre és felkészültünk egy hosszú utazásra. Majdnem 17 óra, ennyi a repülőút, onnan még 2 óra autópályán. Úgy számolom reggel 5 körül érhetünk oda, ami helyi idő szerint még előző este 10 lesz. Jó lesz, ha alszunk Kookie-val, mert nehéz lesz átállni.

Mikor felébredtem, a vacsorát kínálták, amit elfogyasztottunk. Beszélgettünk egy keveset, SunHee körül forogtak gondolataim egyfolytában. Mit csinálhat most? Hogy van? Aztán újra aludtunk és a következő ébredésnél már közölte a stewardess, hogy egy óra múlva megérkezünk.

Csomagjaink felvétele után megkerestük a reptéri autókölcsönzőt, ahol a maknae angol tudására támaszkodva béreltünk egy autót, majd a GPS-be táplálva úti célunk koordinátáit elindultunk. Felhívtam Sun-t, hogy másfél óra múlva megérkezünk. Nem volt bonyolult, könnyen odataláltunk. Sötét volt már, de a kandeláberek jól bevilágították az utcát és megtaláltuk a házat. Becsöngettem és rövid idő múlva egy lesoványodott, meggyötört arcú Sun nyitott ajtót.

Bizonyára nem erre számítottatok. Ígérem, hogy most megpróbálunk kimászni a szakadékból, azt hiszem SunHee épp elég megpróbáltatáson esett már keresztül.

Engedjétek meg, hogy megköszönjem az eddigi olvasást, a kommenteket, és erre az évre elbúcsúzzam. Töltsétek az év utolsó napját vígan, de a pezsgővel azért óvatosan .... :D

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok, és váltsátok valóra az álmaitokat! Soha ne hátráljatok meg a kihívásoktól, az erő legyen veletek! :)