SunHee barátnőjével, HaeYun-nal együtt a Big Hit-nél dolgoznak stylistként. A szülei egy tragédia következtében visszautaztak szülőhazájukba, magára hagyva lányukat, aki képtelen volt itthagyni az országot, a munkahelyét ..... és azt a fiút, akibe t...
- Miért vagytok így megrémülve? Nem fogom leharapni a fejeteket. Az a szerencsétek, hogy a szakmátokban mindketten túl jók vagytok, és nem engedhetem meg magamnak, hogy megváljak tőletek – nem akartam elhinni amit mondott, de még nem mertem örülni semminek. – A döntésem a következő. Jimin marad a Bangtan Sonyeondan tagja – erre a kezemet fogó fiú térdre borult és sírva fakadt, miközben valami köszönetfélét próbált elmotyogni – Túl jó énekes és túl jó táncos vagy ahhoz, hogy bármelyik másik ügynökségnek átengedjelek. Még rengeteg tervem van veled. És te, SunHee ..... – kezeim az izzadságtól már hozzáragadtak a bőr ülőgarnitúrához, de csak nem akarta még kimondani – te is maradsz a pozíciódban. A szakmádban a legjobbak között vagy fiatal korod ellenére, és téged sem engedhetlek át másnak, nagy badarság lenne tőlem, ha megválnék tőletek.
- Köszönöm, uram – mondtam elfúló hangon és éreztem, hogy Jimin kezem keresi.
- Ami a kapcsolatotokat illeti, nem tiltom meg. De! – lehet korán örültünk? – A kérésem annyi, hogy lehetőleg még kezeljétek diszkréten, még ha ki is derült. Nem kell most azonnal a nagyvilág elé tárni, hogy együtt vagytok, de apránként óvatosan mutatkozhattok együtt. A közösségi hálón lévő dolgokat viszont nektek kell megoldani, ebbe nem szólok bele. Nos, erre számítottatok? – kérdezte nevetve.
- Uram, nagyon köszönöm, amit értünk tett. Ígérem, mindketten megháláljuk a belénk vetett bizalmat és még keményebben fogunk dolgozni, hogy ne okozzunk csalódást – mondta Jimin már mosolyogva.
- Ne nekem köszönjétek, hanem magatoknak, egymásnak. Úgy látom, ez a kapcsolat megingathatatlan, ilyen fiatal korban még nem láttam ilyen komoly, érett kapcsolatot.
Boldogan, egymás kezét szorongatva léptünk ki az ügynökség épületéből. Jimin magához ölelt és megforgatott.
- Tegyél le, te őrült! Meglátnak.
- Kit érdekel már? Úgyis tudják.
- Jimin, emlékezz mit mondott az elnök, azért óvatosan, apránként.
- Tudom, kicsim, de egyszerűen felfoghatatlan számomra. Nem akarom elhinni. Menjünk, mondjuk el a fiúknak!
Megbeszéltük, hogy egy kicsit rászedjük a fiúkat. Próbáltunk komoly, szomorú arcot vágni amikor beléptünk a dormba. Mindannyian a nappaliban ültek, látszott, hogy agyon izgulták magukat.
- Végre! Azt hittük sosem jöttök már.... – ugrott fel Jin.
- Mi történt? Mondjátok már! – kérlelt NamJoon izgatottan.
- Fiúk, sajnos rossz hírem van – próbált Jimin komolyan beszélni, sikertelenül – Sun, nem megy, nem tehetem ezt velük – fordult felém mosolyogva.
- Mi az isten van már? Elmondod végre? – a mindig türelmes és hallgatag YoonGi is felemelte a hangját.
- Srácok, a rossz hír az ...... továbbra is el kell, hogy viseljetek!
- Mi?! Maradhatsz? Ezt hogy? – vágtak egymás szavába és körbeállták Jimint. Boldog voltam, hogy örülni láttam őket.
- De akkor .... noona? – szólalt meg félve Kook és felém fordultak.
- Ugye nem te .....? – halkultak el mindannyian.
- SunHee ..... mondj már valamit ..... – kérlelt HoSeok.
- Fiúk, az elnök úgy döntött, hogy én .... én is maradhatok! – és most én voltam akit körbeugráltak. Jimin átölelt és megcsókolt.
- Jaj, de nyálasak vagytok! – fintorgott YoonGi.
- Miért mondod ezt hyung, mikor olyan aranyosak? – védett meg Kook bennünket.
- Jimin? Aranyos? Mióta? – kérdezte HoSeok.
- Mindig is az volt .... – feleltem Jimin szemébe nézve, mire újra megcsókolt.
- Na jól van, most aztán tényleg meséljetek el mindent! – parancsolt ránk NamJoon, és mi felváltva mondtuk el, mi történt a BigHit épületében. A fiúk egyszerűen nem akarták elhinni, hogy tulajdonképpen büntetés nélkül úsztuk meg az egészet.
- És nem tiltja a kapcsolatunkat sem. Azt kérte viszont, hogy lehetőleg próbáljuk még diszkréten kezelni, és ne tárjuk a nagyvilág elé. Apránként mutatkozhatunk együtt. Annyit mondott még, hogy a közösségi oldalakon lévő mocskolódás leállítása a mi dolgunk, nekünk kell elintéznünk.
- Ezt nem gondoltam volna. Valamit tényleg nagyon tudtok, ha nem lett belőle ügy és nincs következménye – mondta NamJoon – Mi a titkotok?
- Semmi. Csak az, hogy szeretjük egymást – mondta Jimin és megfogta kezemet.
A délután folyamán szinte minden közösségi oldalon elolvastuk a hozzászólásokat. Úgy tűnt, hogy a kapcsolatunkat kedvelők jóval többen vannak. Az ellenzők azonban olyan stílusban szóltak hozzánk, ami nagyon elszomorított. Nem kíméltek engem, elmondtak mindennek, de azért Jiminnek is be-beszólogattak.
NamJoon megkereste az ARMY-k vezetőit, hogy érdeklődjön a hozzáállásukról. A koreai fandom nem igazán foglalt állást, szerintem várták, hogyan alakul majd, és mi lesz a következménye az ügynökségnél. Náluk is voltak ellenzők, igaz csekély számban. NamJoon próbálta meggyőzni őket, hogy ne csinálják ezt tovább, törődjenek bele, hogy Jiminnek van barátnője. Egyszer úgyis lesz mindannyiuknak, és ezt el kell, hogy fogadják.
Este Jimin még szorosabban ölelt át, mint ahogy szokott. Tudtam, hogy félt engem, nehogy összeomoljak.
- Sun, tudom, hogy fáj. Ne csinálj úgy, mintha nem érdekelne. Ismerlek. De egyet tudnod kell. Engem senki és semmi nem fog tőled elválasztani, érted? Én szeretlek.
- Tudom, Jimin, de téged is bántanak, és ez fáj nekem igazán.
- Kicsim, megoldjuk. Túl fogják tenni magukat rajta, hogy nem őket választottam.
A kommentelők egy hét után sem akartak megbocsátani. A BigHit-hez naponta érkeztek levelek a nevemre, melyek tartalma hasonló volt a közösségi oldalakon írtakkal. Nem akartam Jimint ezzel terhelni, Hae-nek is megtiltottam, hogy akár Jinnek is szóljon róla.
Január 29-én Japánba utaztunk az ötödik single album megjelenése kapcsán. Másnap Osaka-ban, aztán Tokyo-ban adtak a fiúk koncertet. Hazajövet a Gimpo repülőtéren hatalmas tömeg várta a Bangtant, sikítozó lányok rohangáltak mobiltelefonnal és fényképezőgéppel a kezükben, hogy elmosódott felvételeket csináljanak, amiket aztán feltesznek a közösségi oldalakra. Elővigyázatosságból több biztonsági ember volt, a fiúknak sikerült is túljutniuk a tömegen. Lehajtott fejjel siettek a kijárathoz, nem törődve semmivel sem. Amikor azonban a staffosokkal együtt mi is a tömeghez értünk, elszabadult a pokol. Néhányan áttörtek a biztonságiak között és engem kezdtek lökdösni. Élőben hallhattam azokat a jókívánságokat, amikkel elárasztották twitteremet és Instagramomat. A biztonságiak nem igazán avatkoztak a dologba. Hae próbált belém kapaszkodva tovább húzni, amikor egy szájmaszkos lány hirtelen nekem jött. Éles fájdalmat éreztem az oldalamnál, de nem vettem róla tudomást. Aztán minden olyan távolinak tűnt, a hangok is elhalkultak, és elengedtem Hae kezét. Visszafordult, rám nézett és valamit láthatott rajtam, mert sikított egyet. Mintha Jimin nevét hallottam volna kiáltani, de az arcok is elmosódtak előttem, aztán elsötétült minden.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az ügynökségen minden rendben van ezek szerint :) No de a rajongók ..... vajon mi történt a repülőtéren? Nem fogtok szeretni .....
