Mert örök a szerelem

57

Talán tíz percet voltunk még a színpadon, aztán levonultunk. A rajongókat sokkoltam a bejelentésemmel, egyszerűen nem akartak felállni és elmenni. Az öltözőben összeölelkeztünk a fiúkkal és úgy sírtunk.

- Ilyen lenne, ha valaki távozna közülünk? Ugye sose kell ezt valójában átélnünk? – kérdezte még mindig szipogva HoSeok.

- Most csak azért szorítsatok, hogy sikerüljön – kértem őket.

- Jimin, ez a beszéd, amit most elmondtál ..... ez is azt bizonyítja, hogy felnőttél. Megkomolyodtál. Én sem tudtam volna ezt másképp mondani – ölelt meg YoonGi.

- Ha ez nem hatja meg őket, hyung, akkor semmi – borult Kook sírva nyakamba.

- Ne sírjatok!

- Azért azt hiszem, fel van adva a lecke a rajongóknak. Kíváncsi leszek a reakcióra.

- Hyung, meghozták a kaját! Én már nagyon éhes vagyok – mondta Kook hasát fogva.

Körbeültük az asztalt és hozzáfogtunk a sok finomságnak.

SunHee, nem láttad, de ezt érted, értünk tettem! Szeretlek, és nem fogok rólad soha lemondani! Bízz bennem!

Reggel bementem a kórházba, ahol egy kisírt szemű SunHee-t találtam.

- Kicsim, mi baj van? – kérdeztem tőle ijedten.

- Jimin, hogy tehetted ezt? Miért hagyod ott őket? Nem lehet, nem!

- Sun, nem így van, hallgass meg kérlek! – csitítottam és megpusziltam arcát – Megbeszéltem a fiúkkal, hogy ezt teszem, megpróbálunk így hatni a rajongókra. Nem gondoltam komolyan. Ne sírj, kérlek! – és csak puszilgattam kezét, amit kezembe fogtam.

- De hogy gondoltad?

- Kicsim, ha láttad volna, teljesen padlón voltak. Sokkolta őket a bejelentés. Amit mondtam, szóról szóra úgy is gondoltam. Kivéve persze a kilépést. Ha már Bang PDnim megkegyelmezett nekünk, ezt a lehetőséget nem dobhatom el. Most csak várnunk kell, mi lesz a rajongók reakciója. Tényleg, nem is voltam még twitteren meg Kakaon.

Bekapcsoltam a telefonom és bejelentkeztem twitterre. Amit ott láttam, egyszerűen engem is sokkolt. Az első ami szemembe tűnt, a trendek. Első helyen a #WeLoveYouJimin másodikon #Jimin&SunHee, az ötödiken pedig a #FightingJimin volt!

- Sun, nézd! – mutattam a mobilomat – Sikerülni fog, hidd el! – Megnéztem a hozzászólásokat minden közösségi oldalon, és nem találtam egyetlen rosszindulatú kommentet sem! – Kicsim, nézzük meg a te oldalad is! – Belépett és sírni kezdett, ahogy olvasta a hozzászólásokat – Mi baj? – Nem válaszolt, csak sírva nyújtotta felém telefonját. Rengeteg hozzászólás érkezett, és mind ilyenek „Bocsáss meg!", „Legyetek boldogok!", „Szeretünk titeket". Csörgött a telefonom és Nam neve jelent meg a kijelzőn.

- Hyung, láttátok? (Jimin, azt hiszem sikerült!) Igen, én is így gondolom (Sun jól van?) Igen, egy kicsit kikaptam tőle, azt hitte komolyan ott akarlak hagyni titeket (De elmondtad mi van?) Persze. Kicsit sírt, de most már csak örömében (Azt lehet) Nézzétek meg a twitterét, milyen hozzászólások vannak (Jók vagy rosszak?) Szerinted, hyung? (Mikor jöhet haza?) Beszélek az orvossal, de remélem, hogy nagyon hamar (Rendben, szia! Adj puszit helyettünk is Sunnak!) Így lesz hyung!

- Kicsim, a srácok puszilnak. Mikor szeretnéd, hogy átadjam? – nevettem rá.

- Most rögtön.