66

1.4K 62 16
                                    

- Azt hiszem, örökké hálás lehetsz annak a lánynak, aki arra a fotózásra nem jött el. Ha akkor Sun nem ugrik be .....

- Igen, tudom. Akkor kezdődött valami, de sosem tudtam elég bátorságot gyűjteni, hogy normálisan beszélgessek vele.

- Hát, az a hónapokig tartó kínlódás .... a srácokkal nem hittük, hogy lesz belőletek valami. Nem is értettük a dolgot, honnan vettél mégis bátorságot.

- Emlékszel, a rosszulléte után elvittem ebédelni, aztán hazakísértem.

- Igen, akkor volt, hogy megcsókoltad.

- Csak puszit adtam a szájára. De nem mertem tovább menni.

- És akkor Kota Kinabalun mi történt? Mert ott aztán igen erőteljes lendületet vettél és mint ahogy azt tudjuk, sikerrel is jártál.

- Amikor bénáztam és nem mertem közeledni hozzá, YoonGi hyung mondott valamit, ami nem hagyott nyugodni. Azt mondta, Sun túl érdekes és kedves lány, hogy más is felfigyeljen rá, és egyszer csak azt veszem észre, hogy van barátja, de az nem én leszek. Mint ahogy Sehun is bepróbálkozott nála.

- Sehun komolytalan. Szóval Suga-nak köszönheted. Nem gondoltam volna.

- Igen, örökké hálás leszek neki, hogy a kezdő lökést megadta. Ekkor elhatároztam, hogy valami úton beszélni fogok vele. Amikor meghallottam, hogy ők is jönnek velünk Malaysia-ba, tudtam, egy esélyem lesz csak. Ha élek vele, sikerülni fog.

- És sikerült. Gratulálok Jimin a döntésedhez! Látom, hogy milyen mély érzelmeitek vannak egymás iránt, és boldogok vagytok.

- Igen, boldogok vagyunk. Határtalan mély szerelem van közöttünk. Ha távol voltunk egymástól, mint most is, sosem tudtunk rendesen aludni, hiányzott a másik közelsége.

- Akkor ezért forgolódsz most is annyit.

- Igen. Szükségem van arra, hogy a karjaimban átölelve óvjam, vigyázzak rá, és így aludjunk el. És ő ugyanilyen.

- Hát ha csak ez hiányzik, öleld át Kookie-t vagy Tae-t, de aludj nyugodtan! – és felnevetett.

- Az nem olyan .... Mindkettőnknek szüksége van a fizikai kontaktusra, ha az csak egy ölelés, vagy egy érintés, egy simogatás. Ezért volt az is, amikor Kota Kinabalun vele aludtam minden éjjel.

- Na azt jól eltitkoltátok előlem. Ott sikerült elnyerned a szívét.

- Igen, akkor mondott először igent nekem. Másodszorra remélem most fog, ha a kezét kérem meg.

- Menjünk vissza, hideg van.

Ahogy beléptünk a lakókocsiba, a srácok kíváncsian néztek ránk.

- Valami nagyon fontos dolog lehetett, hogy ilyen sokáig beszéltetek – jegyezte meg YoonGi.

- Igen. Ti sem maradtok ki belőle, de először hyunggal kellett beszélnem – kíváncsian néztek rám – Srácok, az a helyzet, hogy meg fogom kérni SunHee kezét – felugrottak és éljenzésben törtek ki – Jól van már. Amiért NamJoon hyunggal kellett szót váltanom, azért volt, mert a születésnapi koncerten szeretném ezt megtenni. Szeretném, ha ti is mindannyian tanúi lennétek ennek. Szeretném, ha az életem három nagyon fontos része együtt lehetne ezen a napon. Ez a három nagyon fontos rész ti vagytok, a Bangtan Sonyeondan, SunHee és az ARMY-k.

- Jimin, ez nagyon megható lesz, de az ARMY-k előtt megkérni a barátnőd kezét, ez azért bátorság – mondta HoSeok.

- Igen, gondolkoztam rajta. Az elmúlt hónapok azonban meggyőztek arról, hogy nem fognak tiltakozni ellene, elfogadtak bennünket. Azért azt szeretném kérni, hogy SunHee előtt próbáljátok meg ezt titokban tartani, nehogy megsejtsen bármit is.

- Lakat a szánkon! – kiáltották együttesen.

Hazaérve előadtam Sejin hyungnak a kérésemet, aki azért féltett a rajongók reakciójától.

- Jimin, az első nagy akadályt sikerrel vettétek, de biztos vagy benne, hogy a születésnapi koncert húszezer ARMY-val a megfelelő hely a lánykéréshez? És most nehogy azt hidd, hogy SunHee ellen beszélek. Megvívtátok a harcotokat, és én csak gratulálok a döntésedhez.

- Hyung, van más is, ami miatt nem javaslod?

- Nincs.

- Akkor én ott szeretném. A srácok is támogatnak, és én bízom a rajongóinkban.

- Rendben, de ha balul sül el a dolog .....

- Nem fog, hyung.

És elérkezett június 13. a nagy nap, a Bangtan Sonyeondan 3 éves születésnapja. Mindannyian úgy izgultunk, mintha az első koncertünkre készülnénk. Tudtuk, hogy hatalmas mérföldkőhöz érkeztünk a fiúkkal. Az elmúlt három év alatt szinte berobbantunk a köztudatba, volt, hogy a vízcsapból is mi folytunk. Rengeteg koncert, fellépés, reklámfilm, fotózás, különböző show műsorokban való szereplés, a saját VLive felvételeink és a népszerű Bangtan Bomb, a Run! BTS mind-mind sikeresek és népszerűek voltak.

A koncert előtt a backstage-ben átöleltem Sunt és csókot adtam szájára.

- Itt leszel, ugye? Nézni fogod? – tettem karjaim derekára.

- Igen, végig itt leszek Hae-vel. A Kookie-val közös táncotokra különben is kíváncsi vagyok élőben, hiszen csak a próbán láttam. Az már ott is olyan ... khm .... szexi volt. Szerintem sokaknak beindul a fantáziája.

- A tiéd is? – kérdeztem fülébe súgva.

- Igen. Imádom, ahogy táncolsz, ez meg ....

- Akkor majd otthon eltáncolom neked, mielőtt ....

- Jimin, te perverz! – ütötte meg nevetve vállamat.

- Mennünk kell. Legyél itt, Sun!

- Itt leszek, és várlak amikor lejössz. Sok sikert, fiúk!

Minden ruhacserénél egyre jobban izgultam, egyre jobban közeledett a mai nap második nagy pillanata. Az egyik staffos barátom be lett avatva, rá bíztam a gyűrűt rejtő dobozkát, őrizze míg szükségem nem lesz rá.

Az ARMY-k felejthetetlenné tették ezt a napot. Tomboltak, énekeltek velünk együtt, megalapozták a hangulatot. Amikor a koncert véget ért, NamJoon köszönő szavai után eljött az én időm. Nam rám nézett és bátorítólag bólintott.

- A Bangtan Sonyeondan nevében köszönöm a három éve töretlen kitartásotokat, támogatásotokat és szereteteket, amit nyújtottatok nekünk. Nélkületek nem tudtuk volna ezt végigcsinálni, nélkületek nem lennénk itt és nem válhattunk volna azokká, akik most vagyunk. A mai nap ünnep számunkra, és ünnep számotokra is. Együtt még sok mindenre képesek vagyunk. Van azonban még valami, amit én szeretnék megosztani veletek, aminek szeretném, ha ti, az ARMY-k is részesei lehetnétek. Tudjátok, hogy szívemen hárman osztoztok. Ti, a Bangtan Sonyeondan és egy lány, aki mellettem van több mint egy éve. Szeretem őt tiszta szívemből. Ismeritek, hiszen megvívtuk harcunkat szerelmünkért – a backstage felé fordultam – Mint minden alkalommal, most is a lépcsőnél vár, onnan figyel. SunHee, kérlek gyere fel a színpadra! – láttam, hogy tiltakozik, fejét rázza, de én hajthatatlan voltam. Közben megkaptam a dobozkát is, amit egyelőre a zsebembe rejtettem. – SunHee, kérlek!

Szerintetek milyen lesz a fogadtatás? Azért Jimin komolyan nagyon bátor lett ..... :)

 :)

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mert örök a szerelemOnde histórias criam vida. Descubra agora