45

2K 94 4
                                    

- De tudod, hogy ezért még számolunk, kicsim! Majd még kigondolom, milyen büntetést adjak neked – és puha párnáival ajkaimra hajolt. Mindig megőrjített csókjaival, olyan gyengéd volt, olyan szenvedélyes, és úgy felkorbácsolta vágyaimat, hogy nem bántam volna, ha most mutatta volna meg, mi van övön alul. Éreztem, hogy ő is vágyott rám, de egy kis sóhajtással elvált ajkaimtól – Sun, annyira kívánlak, de ki kell bírnunk estig. Gyere, menjünk!

A fiúk mindannyian az ebédlőben ültek, Hae is ott ült Jin mellett.

- Jó reggelt, gerlepár! – köszöntött bennünket Nam.

- Jó reggelt nektek is! – köszöntem vissza.

- Ha már mindannyian ilyen szépen együtt vagyunk, néhány dolgot megmagyarázhatnátok nekünk.

- Mivel kapcsolatban? – kérdeztem.

- Khm ..... a betegségünkkel kapcsolatban – köszörülte torkát Nam.

- Mit szeretnétek tudni?

- Annyit tudunk, amennyit Jimin mesélt, illetve amit a menedzser mondott. Vagyis, hogy kihívtátok dr. Parkot.

- Hiába adtuk a lázcsillapítót, hiába a vizes borogatás, nem akart lemenni a lázatok. Én.... pánikba estem, hogy mi van veletek és ekkor hívtam el dr. Parkot. A szavai egy kicsit megnyugtattak, hogy komoly baj nincs, de a lázat le kell húzatni és folyadékpótlásról gondoskodni kell.

- És hogy sikerült a lázat csillapítani?

- Amikor már sehogy se csökkent, akkor .... – kétségbeesetten néztem Hae-re – akkor volt a hűtőfürdő.

- De hogy mentünk ki? – kérdezte Tae.

- Annyira nem voltatok magatokon kívül, csak borzasztóan le voltatok gyengülve és álmosak voltatok. Ketten támogattunk ki mindenkit a fürdőszobába, ahol levet .....

- Levetkőztettetek?! – rémüldözött HoSeok.

- Ruhástól mégse ültethettünk a vízbe! – csattantam fel.

- Teljesen meztelenre?! – szörnyülködött tovább HoSeok, én meg kétségbeesetten néztem Jimin-re, aki átölelt.

- Fiúk, ne már, ne hozzátok kényelmetlen helyzetbe őket! Tudjátok nagyon jól, hogy nem láttak belőletek semmit, alsónadrágban voltunk a kádban.

- Már aki, mert rólad és Jin-ről levették az utolsó ruhadarabot is – vigyorgott HoSeok.

- Jól van na, újat nem láttak – hajtotta le fejét Jimin. Kezdett kényelmetlenné válni a helyzet – De srácok, nem ez a legfontosabb most, hanem hogy mennyit köszönhetünk nekik, mit tettek értünk – és vállamat átkarolva megpuszilta a fejemet.

- Igazad van, Jimin – szólalt meg Nam – Lányok, a magam és a fiúk nevében nagyon köszönöm nektek, hogy ebben a helyzetben velünk voltatok, erőn felül is ápoltatok bennünket. Hálásak vagyunk nektek ezért és köszönjük.

- Már csak egy kérdés! Miért is voltunk egymás ágyában? – kérdezte YoonGi.

- Szerinted? Kevesebb szobába kellett szaladgálni és így jobban szemmel tudtunk tartani benneteket – válaszolt Hae.

- Na, erre nem gondoltam én sem – hümmögött Tae.

- Akkor reggelizhetnénk végre, hyung? – érdeklődött csendben Kookie.

A fiúk fokozatosan szoktak vissza a próbákra, hiszen alig egy hét és MAMA! El sem hiszem, hogy ott lehetünk.

És el is érkezett december 2. A fiúk egy kicsit izgultak, hiszen ez egy igen nagyszabású gála, Ázsia-szerte élőben közvetítik mindenhol. Mindig a maximumra törekednek, sokszor erőn felül gyakorolnak.

Már a megérkezésükkor tömeghisztéria tört ki, alig tudtak bejutni a hivatalos sajtófotózásra. Az előadás pedig nagyszerű volt, a Run-t adták elő. Az általános vélemény az volt, hogy valami őrült szexin néztek ki a fiúk, dicsérték a stylistot az egyre jobb fellépőruhákért. Igen, a Run alatt farmert viseltek nadrágtartóval, bakancsot, és mindenkin különböző színű dzseki volt. Kookie természetesen pirosat kapott, ez az egyik kedvenc színe, de egyébként is nagyon jól áll neki. Jimin merész húzással citromsárgát kapott, kicsit féltünk, hogy a narancsos hajához illik-e, de bejött. Volt még egy közös számuk a GOT7 fiúkkal, elkápráztatták a nézőket a tánctudásukkal. Szerettem azt a bandát is, mióta a házba költöztek két emelettel feljebb, sokat találkoztunk és beszélgettünk is, mivel jó barátságban voltak egymással.

 Szerettem azt a bandát is, mióta a házba költöztek két emelettel feljebb, sokat találkoztunk és beszélgettünk is, mivel jó barátságban voltak egymással

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

És aztán a díjak! A Bangtan Sonyeondan kapta a Hallyu World Performer díjat! Elsírtam magam a backstage-ben, Hae-vel egymás nyakába borultunk. A fiúk tartották magukat, amikor a színpadra mentek, hogy átvegyék a díjat, még az EXO is gratulált nekik, majd odafenn mondtak néhány köszönő mondatot. Jimin is hálás volt az ARMY-knak a szeretetért és a támogatásért, nélkülük nem jutottak volna idáig. Amikor a műsor véget ért, az öltözőbe menet találkoztunk a fiúkkal és gratuláltunk nekik. Jimin átölelt és egy rövid kis puszit adott, majd átöltöztek és indulhattunk az after partyra. Nem sokáig maradtunk, mert fáradtak voltak, úgy hajnal 2 felé vissza is mentünk a szállodába.

Mondanom sem kell, hogy a két fiú beszökött hozzánk és bekönyörögték magukat az ágyunkba. Vigyorogtak folyamatosan, ez az elfogyasztott pezsgőnek is betudható volt. Hiába, az elnyert díj miatt boldogok voltak, és néhány pohár a finom nedűből lefolyt a torkukon.

Másnap este visszautaztunk Seoul-ba, és kezdetét vette az év végi őrület. 4-én azért még megünnepeltük Jin születésnapját egy live show-ban. Egy szabad pillanatuk sem volt, de nekünk sem. Koncertek, fansign-ok, Weekly Idol szereplés, egy koncert Yokohama-ban, Run BTS! felvétele, koncertek, fellépések, szinte minden nap volt valami. Már a kimerültség jelei kezdtek mutatkozni rajtuk, minden lehetséges szabad percükben aludtak. Aludtak a sminkelés közben, a repülőn, fellépésre várva az öltözőben, de a dormban is hamar elvonultak szobájukba, vagy a tévé előtt aludtak el. Hae-vel többször besegítettünk Jin-nek a kaja készítésbe, mert ideje sem volt mindig erre.

És közeleg a karácsony ....

Hajtás, állandóan topon lenni, nem csoda, hogy mindig fáradtak .... azért az a díj bizony nagyon megérdemelt volt :)



Mert örök a szerelemTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang