SunHee barátnőjével, HaeYun-nal együtt a Big Hit-nél dolgoznak stylistként. A szülei egy tragédia következtében visszautaztak szülőhazájukba, magára hagyva lányukat, aki képtelen volt itthagyni az országot, a munkahelyét ..... és azt a fiút, akibe t...
- Olyan meleg van, mindjárt megszárad. De ha nem, majd a hátamra veszlek és cipellek, akkor senki sem fogja látni – öleltem át, s közben egy szélfútta tincset simítottam ki arcából. Szemébe néztem, tekintetét enyémbe fúrta, és ajkai lassan megnyíltak. Csak néztem ezt a gyönyörű lányt, és magamban hálálkodtam sorsomnak, hogy találkozhattam vele. Több mint egy éve már, hogy társamnak mondhatom, és az iránta érzett szerelmem nemhogy lankadt volna, csak erősödött egyre jobban. Soha nem gondoltam, hogy valaha is ilyen mély érzéseim lesznek egy lány iránt. Nem tudtam, hogy a szerelem ennyire boldoggá tud tenni. Mert boldog vagyok. Sun tesz boldoggá. Egyik kezemmel megfogtam tarkóját és ajkaira hajoltam. Gyengéd csókunknak Hae vetett véget.
- Jól van már, olyanok vagytok, mint a nászutasok! Hagyjatok estére is!
- Ebből van még a tarsolyban, állandóan újratermelődik, sosem fogy el – mondtam neki.
- És mitől termelődik újra?
- A szerelem, amit egymás iránt érzünk, az táplálja.
- Jimin, olyan kifejezéseket használsz újabban, szerintem meg kellene próbálnod írni egy dalt. YoonGi tudna hozzátenni egy alapot.
- Hyung, nem vagyok én jó abban – de azért elgondolkodtatott. Meg fogom próbálni.
Másnap korán elindultunk a parkba. Gyönyörű volt, nem győztünk ámuldozni. Kis tavak, vízesések, hatalmas sziklatömbök, hangulatos fahidak egymás után. A kilátás pedig lélegzetelállító, többször eszembe jutott Kota Kinabalu, ahol Sun nem mert átmenni a függőhídon. Ott kezdődött minden, a hazafelé vezető úton. Akkor vallottam meg érzéseim, és egy év után már a menyasszonyomnak mondhatom őt. Mennyi minden történt azóta, mennyi mindenen mentünk keresztül! A baleset utáni kóma, amikor az ágya mellett ülve vártam, hogy visszataláljon hozzám. Akkor megígértem neki, hogy elviszem a tengerpartra. Januárban ugyan a kikényszerített pihenőnk alatt voltunk Busanban, de az nem volt az igazi. Most itt, elhozhattam a tengerpartra. Aztán Sun elvesztette a szüleit, majd kiderült a kapcsolatunk és egy őrült sasaeng megszúrta a repülőtéren. Mennyi tragédia, mennyi fájdalom, mennyi könny, de sosem hagytam magára, mindig mellette álltam, vigasztaltam, együtt próbáltuk a nehézségeket leküzdeni. Eddig sikerült, és ezután is sikerülni fog.
Egy pihenőnél megállva háta mögé állva átöleltem és nyakába csókoltam.
- Mire gondolsz? – kérdeztem.
- Kota Kinabalu jutott az eszembe, amikor az a kölyök meglökött. Ha nem vagy ott, még most is ott állnék – nevetett.
- Én is arra gondoltam. Arra, hogy akkor, ott kezdődött minden.
- Igen, ott hallottam azt a gyönyörű vallomást. Sosem hittem, hogy valaha is szeretni fogsz.
- Szeretlek Sun. És sosem fog a szerelmem irántad elmúlni. Örökké, tudod.
- Tudom, Jimin. Én is szeretlek. És köszönöm, hogy elhoztál ide – fordult felém és lábujjhegyre állva adott puszit számra.
Folyamatosan fotóztunk, néhány selfie a közösségi oldalakra is került. Már nem voltak gyűlölködő kommentek, a rajongók jó pihenést kívántak nekünk. Még most is jöttek gratulációk a lánykéréshez, mivel a letérdelős fotó bejárta a világot. A koncertet követő napon feltettem egy képet kettőnkről, amin Sun kezén látszik a gyűrű, és aláírtam: „Csak ő és soha senki más. Örökké együtt."
- SunHee -
Koncert koncertet követett, szinte minden nap volt valami. Először a KCon Festival New Yorkban. Őrült fáradtan estünk be a szállodába, az utazás rengeteg erőt felemésztett. Hiába aludtak a fiúk a repülőn, az mégsem olyan. De megérte, mert hatalmas sikerük volt az amerikai ARMY-knál. Aztán az Epilogue koncert sorozat Nanjingban, Japánban, majd Manila, Bangkok. Közben All Kpop Festival, Ulsan Summer Festival, JungKook Tae után szerepelt a Bromance sorozatban a Shinwa-s Minwoo-val. Nagyon megilletődött volt, hogy egy ilyen legendával került össze, aki szinte az apja lehetett volna, de felnőtt a szerephez. Sikerült megkedveltetnie magát Minwoo-val.
Újabb KCon Festival, ezúttal közelebb, július végén Los Angelesbe repültünk. A fiúkon sokszor a kimerültség jelei mutatkoztak, Jimin is fáradt volt. Mindig engedtem, hogy először fürödjön, de sokszor volt, hogy elaludt, mire én végeztem. Ilyenkor csak egy kis puszit kapott, majd betakarva karjai közé bújtam. Álmában észlelte, hogy ott vagyok, szorosabban ölelt át és aludt tovább. Nem tudtam, hogy meddig mehet ez így, meddig fogják bírni energiával.
A V Live megjelentette az egyéves évfordulójára indított szavazás végeredményét, melyik az az öt csapat, amelyik ajándékban fog részesülni. Természetesen a Bangtan is benne volt. Az ARMY-k világszerte egy nyaralást kértek a fiúknak kamerák, staffosok, mindenféle személyzet nélkül, de ez nem ilyen méretű volt. A végső ajándékuk egy szuper masszázs fotel lett, amiben relaxálhattak.
Közben augusztus közepén YoonGi megjelentette mixtape-jét Agust D név alatt. Szinte debütálás óta tervezte ezt az albumot, azóta írta a számokat, javítgatta, finomította. Az album tulajdonképpen az élete, róla szól, a kezdeti útkeresésről, vágyairól, problémáiról. A rajongók igen hálásan fogadták, már nagyon várták.
Az augusztus is ugyanúgy telt el, mint az előző hónapok. Repülőtér, utazás, szálloda, koncert, repülőtér, koncert, repülőtér, szálloda. Szinte a repülőn éltünk, állandóan úton voltunk. Amikor Seoul-ban tartózkodtak a fiúk, fotózás, reklámfilm, mindig akadt valami. A BBQ folytatta a nagysikerű reklám felvételét velük, majd a Smart, az SK Telecom és a Puma is bejelentkezett visszatérőként.
Augusztus 29-én került megrendezésre az ISAC Chuseok Special rendezvénye, ahol mondhatni szokás szerint a BTS nyerte a 4x100 méteres váltófutást. Rajt-cél győzelmet arattak, maguk mögé utasítva a BtoB és B.A.P csapatát. Íjászatban harmadik helyen végeztek, és YoonGi megtanult célba lőni. Jimin nem igazán remekelt ebben, volt telitalálata is és körön kívüli lövése is. Persze JungKook lekörözte őt, de ezzel is jót ugratták egymást.
És eljött szeptember elseje, a maknae születésnapja. Már napokkal korábban látni lehetett Seoul utcáin a rajongók által festetett buszt. Egy alkalommal épp fanmeeting-re mentek a mikrobusszal, mikor az autópályán két sávval mellettük elhaladt az egyik busz. HoSeok észrevette, le is videózta telefonjával, majd Kookie-t is. Szegény annyira szégyenlős volt, hogy kezével takarta el arcát, annyira meghatódott. Egyre-másra hozták az ajándékokat, és ő sírt, hogy meg sem érdemli ezeket. A hivatalos rajongói oldala a Direct Kill egy Rolex karórát küldött ajándékba, egy másik rajongói klub a Snowpeach pedig egy Tiffany karkötőt, amibe belevésették a monogramját. Horribilis összegeket költenek a születésnapi ajándékokra, amiket nem győztek az ügynökségről hazaszállítani a dormba. Elektronikai kütyük, GoPro Hero4 vízálló kamera mindenféle tartozékával, nem is egy, táskák, ruhaneműk, kozmetikumok, mindenből a legmárkásabb. Aztán mindez megismétlődött alig két hét múlva, mikor NamJoon születésnapja volt.
Még augusztusban egy hirtelen ötlettől vezérelve Jimin haja szőkére változott. Imádtam a feketét, de ez a szőke .... nem tudtam betelni vele. Eddig is olyan szexi volt, de most felülmúlt mindent. Egyszerűen imádtam, és nem csak a haját, egyre jobban szerettem. Ha fél nap nem láttam, már hiányzott. Valami láthatatlan kötelék fűzött össze bennünket, nem tudtunk egymás nélkül meglenni hosszabb ideig. Ha próbáltak, mindig találtam indokot, hogy meglátogassam, ha csak kávét vittem nekik, mert persze akkor már vittem mindenkinek. Amikor csak lehetett, mindig együtt ebédeltünk, beültem hozzájuk és közösen falatoztunk a rendelt ételekből.
Mindig csak a munka, már annyira kimerültek, meddig mehet ez még? De nem is én lennék, ha a folytatásban nem történne valami, igaz nem épp velük ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
