Mert örök a szerelem

52

- Akkor, ha úgy adódik a dolog, megkapom az engedélyeteket?

- Mire gondolsz?

- Aboji, tudod, hogy ő az első lány az életemben mindenféle szempontból, és azt akarom, hogy ő legyen az utolsó is. Feleségül akarom venni és gyerekeket akarok tőle. Vele akarom leélni az életemet.

- Nagyon komolyan gondolod ezt. Máris nősülni akarsz?

- Még nem, hiszen fiatalok vagyunk még, vagy talán nem. De hamarosan, igen, hiszen most is szinte együtt élünk. Karácsonyra couple gyűrűt vettem neki, én már akkor azt akartam tudatni, hogy társamul választottam őt. Nemsokára eljön az idő, hogy rendesen megkérem a kezét. De ez még titok előtte.

- Fiam, örülök, hogy ilyen elhatározásod van, anyáddal támogatjuk ezt. Egy szülőnek a legjobb érzés az, ha gyerekét boldognak látja és látjuk, hogy te az vagy vele. Vigyázz rá!

- Így lesz, sosem engedném, hogy bárki is bántsa őt! Az életemnél is jobban szeretem.

Másnap ebéd után visszautaztunk Seoul-ba. Ez az egy hét igazi kikapcsolódás volt, boldog voltam egy családban, ami nekem már nem volt. Jimin szülei irtó aranyosak voltak, látszik, hogy egy összetartó, egymást tisztelő és szerető emberekből áll a családjuk, ahol figyelnek mindenkire és mindent megbeszélnek egymással. Nincs titkolózás, félrebeszélés, szerető szülők szerető gyerekekkel. Jiminnek megint nehéz lesz néhány napig, aztán újra visszarázódik a dolgos hétköznapokba.

A dormba visszaérve NamJoon és HoSeok már ott voltak, a többiek is szép lassan szivárogtak vissza. Aztán robbant a bomba. Vacsorához készülődtünk, mikor megcsörrent Nam telefonja.

- Igen, hyung? (Azonnal menj fel a közösségi oldalakra. Baj van.) – Nam izgatottan nyomkodta a telefonját, majd elkomorult és csak ennyit mondott – A menedzser hívott. Lépjetek fel twitterre és Kakao-ra!

El sem tudtuk képzelni mi történt, mindenki a telefonjába merült. HoSeok reagált először.

- SunHee, te ne nézd meg! – szólt rémülten. Rosszat sejtettem, de tudni akartam és tovább lapoztam. Aztán megláttam. A képek gondosan összerakva a busani látogatásunkról, mintha csak követtek volna bennünket. Még a tengerparton is lefotóztak. De ami alájuk volt írva.... Ennyi gyűlölet, rosszindulat hogy szorulhat az emberekbe? Elsápadva görgettem egyre lejjebb, aztán legördült az első könnycsepp arcomon, majd a második és azt követte a többi. A rajongók olyan mocsokkal árasztották el a twitter oldalamat, hogy én elraboltam az ő oppájukat, hogy én milyen ribanc vagyok, biztos mindegyikkel lefeküdtem már, hogy képzelem én ezt, takarodjak a közelükből, mindenféle mocskos külföldi kurvának lehordtak. Ledöbbentem, de a fiúk is.

- Kicsim .... megoldjuk, ne sírj, itt vagyok veled – fordult hozzám Jimin és átölelt. Annyira szorított magához, mintha soha nem akarna elengedni. Jólesett a vigasztaló ölelése, és ekkor kitört belőlem a zokogás. Mellkasába fúrtam arcomat és sírtam. Sírtam és nem tudtam, hogy lesz tovább. Amitől féltünk, bekövetkezett. A rajongók nagyobb része ellenem fordult, de voltak akik Jimint vádolták, miszerint megcsalta őket. Istenem, hogy lehetnek ilyenek?

- Fiúk, meg kell beszélnünk, mi legyen. Mit tudunk csinálni, hogy lehet ezt a mocskolódást leállítani? – kérdezte Nam és látszott rajta, hogy megviselte a dolog.

- Egy biztos, nem fogom tagadni – szólt Jimin határozottan.

- Tudod, hogy ez mit jelent? – kérdezte HoSeok – Mivel a fanok ennyire utálkoznak, akár ki is tehetnek a bandából.