SunHee barátnőjével, HaeYun-nal együtt a Big Hit-nél dolgoznak stylistként. A szülei egy tragédia következtében visszautaztak szülőhazájukba, magára hagyva lányukat, aki képtelen volt itthagyni az országot, a munkahelyét ..... és azt a fiút, akibe t...
- Ezen is túl vagyunk. Azt hiszem, egy darabig ez lesz majd, erre számíthattok – mondta Jin.
- Majd megszokják, aztán jön más. Nem lesz ez annyira érdekes.
- Azt gondolod? Elég nagy volt ez a bomba, amit most robbantottál, de szerencsére nagyon jól sült el – nevetett hyung – Én úgy hiszem, ezzel még nem ért véget, szerintem még csak most kezdődik.
A dormba érve a srácok mind meg akarták ölelni Sunt.
- Csak óvatosan fiúk! Jó itthon. Hiányoztatok – mondta könnybe lábadó szemekkel.
- Te is nekünk. Csoportos ölelés!
- Jimin már nem tudott aludni rendesen, fél éjszaka tévézett – árulta el Tae.
- Jól van, majd megtudjátok ti is, ha lesz barátnőtök.
Egyelőre az én szobámba kísértem Sun-t, és ismételten déja vu érzésem volt. Félévvel ezelőtt ugyanígy jött a dormba, csak akkor nem az én szobámba. De már nem kell titkolózni.
- Sun, lepihensz vagy kijössz a fiúkhoz?
- Jimin, napok óta csak fekszem. Csak átöltözöm és kimegyek.
- Hozzak ruhát tőled, vagy jó lesz most az enyém is? Szeretném, ha az enyémet vennéd fel.
- Jó lesz a tiéd, igaz nagy lesz rám.
Elővettem egy kisebb szabadidőnadrágomat és egy pólót, majd kibújtattam karját és fejét a pulóverjéből. Már megint ez az érzés.
- Sun .... – sóhajtottam nagyot – annyira hiányoztál. Mikor ölelhetlek át újra?
- Akár most is – súgta. Óvatosan átkaroltam, vigyázva a hasán lévő sebre. Végigsimítottam hátán, apró kis puszikat hintve hajára. Eltoltam magamtól, mire csodálkozva nézett rám, de ajkaim már mohón tapadtak övére. Kezei nyakamra kúsztak és tarkóm simogatták. Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált, és már éreztem, hogy több kell, többet szeretnék.
- Kicsim ... - váltam el tőle – őrülten kívánlak, de azt sem tudom, hogy érhetnék hozzád. Vigyázni fogok rád, és ki fogom várni, míg meggyógyulsz. Nehéz lesz, mert ha csak meglátom ezeket itt – és óvatosan megsimítottam kebleit – már elveszítem a fejem.
- Jimin, én is kívánlak. Amikor megérintelek itt – és kezeit pulóverem alá vezette, végighúzta ujjait gerincemen – és itt – vezette előre kezét mellkasomra -, mindig azt kívánom, hogy karjaidba szoríts, hogy soha ne engedj el, hogy addig csókolj, míg csak levegőt kapok. Én nem hittem, hogy létezik ilyen szerelem, de te .... te megmutattad ezt nekem. Nélküled fél ember vagyok, olyan vagy számomra, mint az oxigén. Ha nem lennél mellettem, nem tudnék létezni sem.
- Sun, soha nem mondtál még nekem ilyeneket. Milyen őrült voltam, hogy bántottalak az elején, ha hamarabb észrevettelek volna .... De nem láttam az egómtól, olyan tökéletesnek hittem magam, pedig ....
- Ne mondd ezt! – tette mutatóujját számra - Tökéletes vagy, számomra biztosan. Szeretlek Jimin, és míg csak akarod, veled leszek.
- Az örökké jó lesz neked? Mert én úgy tervezem, hogy addig akarok veled lenni. Sun, én veled kívánom leélni az életem, gyerekeket akarok tőled, veled akarok megöregedni.
- Jimin ... - és görgette felfelé pulóveremet. Istenem, segíts, hogyan vigyázzak rá, de nem bírom ki, ha most nem tehetem magamévá. Kibújtam a pulóveremből, nadrágomból, és óvatosan toltam le az ő nadrágját. Mikor megláttam sebét, végig csókoltam a varrat mellett. Miattam volt ez is, nem vigyáztam rá eléggé. Kilépett a nadrágból, majd a csipkés kis fehérneműjétől szabadítottam meg. Nem tudtam karjaimba venni, ezért csak odavezettem az ágyhoz és lassan engedtem hátára. Lerántottam boxeremet, ami már nagyon szűk volt, és a lehető leglassabban közeledtem hozzá. Nem érintettem testét, csak megtámaszkodtam mellette, hogy meg ne sértsem. Látta, hogy nem tudok tovább várni, s én idegőrlő lassúsággal hatoltam belé, pedig úgy éreztem szétrobbanok. Az a kéjes sóhaj, ami elhagyta ajkát, annyira feltüzelt, hogy tudtam, hamar eljutunk a csúcsra. Minden mozdulatánál láttam arcán, hogy fáj a sérülés.
- Sssh .... most csak én .... vigyázni fogok rád – és olyan óvatos voltam, mint az első alkalommal. A lepedőt markolta, tudtam, nincs már messze a beteljesülés. Amikor mindkettőnkön végigfutottak a kéj hullámai, fátyolos tekintettel nézett rám.
- Szeretlek.
- SunHee POV -
Az elkövetkező napokban pörögtek az események. A hazai ARMY-k kezdeményezésére világméretű internetes petíció indult azért, hogy Jimin ne hagyja ott a Bangtant. A petícióban megfogalmazták azt a kérésüket, amit Jimin is elmondott a koncerten, miszerint az idolok is szeretnének hétköznapi emberek módjára kapcsolatot tartani, ők is lehetnek szerelmesek és a rajongók nem sajátíthatják ki maguknak és nem haragudhatnak ezért rájuk. Valami nagyon megmozdult, mert világszerte több százezren írták alá és nemcsak a Bangtan Sonyeondan rajongói, hanem más fandom tagjai is.
Vacsora utáni punnyadás volt a dormban, amikor Kook izgatottan olvasta a telefonját.
- Hyung, majdnem egymillióan írták már alá a petíciót!
- Te jó ég! Jimin te fenekestül felforgattad a világot – mondta meglepődve NamJoon.
- Az ARMY-k mindenhol azt kérik, hogy jöjjön vissza Jimin – olvasta Tae is – Azt is írják, hogy nagyon sajnálják, ami történt, az ilyen cselekménytől elhatárolódnak és mélységesen elítélik, SunHee-nek pedig mielőbbi gyógyulást kívánnak.
A csatát a rajongókkal szemben megnyerték, és végre elindult valami. Jimin sem gondolta, hogy ekkora 'felfordulást' fog okozni .... :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
