Mert örök a szerelem

67

A fiúk egyszerre kezdték skandálni nevét, amihez a rajongók is csatlakoztak. Hae unszolására fellépett és izgulva közeledett. Nem értett semmit. Megfogtam kezét és folytattam.

- Sun, amikor megismertelek, sokáig utálatos voltam veled – fejét rázta és könnyek gyűltek szemébe – Te mindent elnéztél nekem, mert már akkor szerettél. Hosszú ideig tartott bátorságot gyűjtenem ahhoz, hogy bevalljam neked érzéseimet, de ma már könnyebben megy. Sok mindenen mentünk keresztül, együtt, tragédiák kísérték utunkat, de mindig kitartottunk egymás mellett. Mindig mellettem álltál, segítettél, együtt örültünk, együtt sírtunk. Eljött az idő, hogy megkérdezzek tőled valamit.

A rajongók már sejthették mi fog következni, mert a meglepetés moraja zúgott végig a nézőtéren. Reszkető kézzel nyúltam a zsebembe és vettem elő a dobozkát. Felnyitottam fedelét és Sun már sírt, amikor fél térdre ereszkedtem előtte.

- Kim SunHee, életem egyetlen szerelme, ki eddig társam voltál, társam leszel-e ezután is, végigkísérsz-e életemen jóban-rosszban ....... hozzám jössz? – és felé nyújtottam a dobozt. Sun remegett és könnyeit nyelte, erre nem számított. Síri csend lett a stadionban, mindenki a válaszra várt.

- Park Jimin, ki mindig mellettem voltál, boldogan kísérlek utadon és leszek társad. A válaszom, igen.

A rajongók tapsoltak, éljeneztek. Felálltam és ujjára húztam második gyűrűmet. Átöleltem, ő nyakamat fonta át kezével és megcsókoltam. Mikor elváltunk egymástól, csak ennyit súgtam fülébe – Örökké – A fiúk körbefogtak bennünket és gratuláltak.

Az öltözőben találkoztunk a szüleimmel és JiHyunnal.

- Fiam, nem is szóltál róla – tett mosolyogva szemrehányást apám – Gratulálunk nektek, jól megleptél bennünket. Bár várható volt – és mindkettőnket átölelt.

- SunHee, nagyon örülök, hogy a családunkhoz fogsz tartozni, bár én már eddig is így tekintettem rád – ölelte meg anya Sunt és megpuszilta arcát.

- Akkor most már a sógornőm vagy, noona? – kérdezte JiHyun nevetve.

- Még nem, de mondhatjuk így is – ölelte meg Sun öcsémet, aki szintén gratulált nekünk.

Nem sokat beszéltünk a családommal, mert az éjjeli géppel utaztak vissza Busanba, csak erre a napra jöttek Seoul-ba a koncertre.

A dormban a fiúk újra gratuláltak nekünk, és NamJoon még két üveg pezsgőt is varázsolt valahonnan, hogy koccinthassunk egyet. Fáradtak voltunk mindannyian, már éjfél felé járt az idő, mindenki visszahúzódott a szobájába.

- Kicsim, ugye nem baj, hogy a koncerten történt? – kérdeztem Sunt, miközben derekát átölelve tartottam karjaim közt.

- Jimin, még most sem vagyok magamnál, annyira megleptél. De hogy gondoltad ezt az ARMY-k előtt?  És nem, nem baj – nézett szemembe – Én .... nem tudom, mit mondjak. Szeretlek, és boldoggá foglak tenni.

- Ez nekem épp elég – és lágyan megcsókoltam – Ígérem neked, én is boldoggá teszlek. Beszéltem a fiúkkal, és Sejin hyunggal is. Bíztam a rajongóinkban. De most .... megfürdenék a menyasszonyommal – és a fürdőszoba felé tereltem magunkat.

A közös zuhany szokás szerint felkorbácsolta vágyainkat, és félig vizesek voltunk még, mikor karjaimban az ágyra tettem. Szenvedélyes együttlétünk után hamar álomba zuhantunk.

Négy nap pihenő után Macau-ra repültünk az Epilogue koncert következő állomására, ahol ismét fergeteges koncertet adtunk. A június 25-i New Yorkban tartandó KCon-ig volt még egy hét, amikor csak NamJoon szerepelt az MBC Duet Song Festival-on, valamint J-Hope és Tae special MC-k voltak az SBS Inkigayo-n.