Mert örök a szerelem

23 (18+)

Reggel a War of Hormone szólalt meg a telefonján. Riadtan kapott utána és állította le az ébresztést.

- Neked komolyan ez az ébresztőd? Egyébként jó reggelt! Jól aludtál? – simogattam meg arcát.

- Jó reggelt, igen és igen. És te?

- El tudnám ezt viselni minden éjjel, ha a karjaimban tarthatnálak.

- Gyorsan készítek reggelit! – és már szaladt is a konyhába. Felöltöztem s közben arra gondoltam, vajon mikor jöhetek el újra hozzá?

A konyhából mesés illatok áradtak a szoba felé és kíváncsian mentem ki. Az asztalon pirítós, rántotta, narancslé, tea illatozott. Megreggeliztünk, majd elbúcsúztam.

- Mikor láthatlak újra? – és átöleltem, miközben megcsókoltam.

- Ma is eljöhetsz .... – hajtotta le szégyenlősen fejét.

- Itt leszek, ugyanebben az időpontban – és egy csók után távoztam.

A dormba érve épp reggeliztek a fiúk.

- Jó reggelt, szívtiprók gyöngye! – köszöntött Nam.

- Gyere, neked is csináltam! – invitált Jin az asztalhoz.

- Kösz, de már reggeliztem.

- Hohó, SunHee annyira kifárasztott, hogy pótolni kellett az energiát? – vigyorgott HoSeok.

- Nem történt semmi – és a közben elkészített kávéval leültem az asztal végére.

- Semmi?! Akkor miért aludtál ott? – faggatózott tovább.

- Szerinted csak azért lehet együtt aludni valakivel, hogy le is feküdjek vele? Nem először aludtunk már együtt. Ő nem olyan! Ő még nem ..... – és elharaptam a mondatot.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy még ő sem volt senkivel?! – HoSeok egyszerűen nem tágított.

- De azt. De miért is kell ezt kitárgyalnom veletek?

- Jól van na, csak nem gondoltam, hogy .....

- Azért ha lehet, SunHee előtt sem kell erről beszélni – figyelmeztette Nam. – És ugye azt se kell mondanom, hogy mindenkinek lakat a száján. Várjunk csak! Azt hogy érted, hogy nem először aludtál már vele?

- Kota Kinabalu-n és Japánban is minden éjjel vele aludtam.

- Erről én miért is nem tudtam? – ráncolta homlokát Nam - Tulajdonképpen mi is a helyzet, Jimin?

- Az van srácok, hogy SunHee és én együtt vagyunk. Tisztában van azzal, hogy nyíltan nem lehet kapcsolatom, hogy titkolnunk kell mindenki előtt. Vigyázni fogunk!

A délután a várakozás izgalmában telt el. Beszéltem YoonGi-val és Nam-mal is, külön-külön. Kifaggattam őket, hogy ha esetleg arra kerülne a sor, mit tegyek, hogy ne legyen fájdalmas. Bőségesen elláttak tanácsokkal és a lelkemre kötötték, hogy óvszer nélkül ne menjek el. Nekem ez olyan ciki volt, már előre utáltam ezt az óvszeres dolgot. De tudom, vigyázni kell mindenre.

Szombat este a banda fele készülődött a buliba. YoonGi kijelentette, hogy otthon marad, mert a legújabb dalon akar finomítani, Jin-nek meg nem volt kedve. Én is lázas készülődésben voltam, mert 6 órára beszéltem meg SunHee-vel, hogy elmegyek hozzá. Mikor elköszöntem a fiúktól, Nam gyorsan a zsebembe dugott két kis zacskót, hogy ne felejtsem ezt el. Ja, az óvszer! Majdnem itthon hagytam.

Izgatottan csengettem be, és egy gyönyörű szempár meredt rám a nyitott ajtóban. Alig csukódott be mögöttem, már át is öleltem és ajkaira tapadtam. Még egy nap sem telt el, de már nagyon hiányzott.