Mert örök a szerelem

17

- NamJoon POV -

Mindannyian átértünk már, csak Jiminék maradtak le. Sun-nak komoly problémái voltak, erőteljesen tiltakozott, hogy erre az útra rálépjen. Jimin addig beszélt, míg megfogta a kezét és elindult. Alig értek a feléhez, mikor két kis kölyök rohant el mellettük és egyikük véletlenül meglökte a lányt. Kibillent egyensúlyából, de Jimin észnél volt és magához rántotta. Átölelve tartotta egy darabig, simogatta haját, gondolom Sun előtt az egész eddigi élete lefutott néhány másodperc alatt. Szerintem sírt is, mert törölgette a szemét. Mi a szösz? A két nap alatt Jimin úgy látom erőteljes támadásba lendült, mert hátulról átölelve magához szorította Sun-t. A lány nem tiltakozott, sőt! Jól látom? Belekapaszkodott a karjaiba és így nézték a tájat. Nocsak, SunHee, már nem félsz? Jimin ilyen jó hatással van rád? No meg az a tegnapi masszírozás is .... khm ..... olyan érzéki volt, csodálom, hogy a kölyök tudta magát türtőztetni.

- SunHee POV -

A hazafelé vezető úton a buszban elég jól szétszóródott a társaság. Sejin a sofőr mellett ült, YoonGi és HoSeok mögötte, mellettük az egyesben Nam, majd Hae és Jin, aztán Jimin, természetesen mellette volt üres hely, végül a leghátsó sorban Kookie és Tae feküdtek el.

- Hallgatunk egy kis zenét? – súgta csendben Jimin.

- Rendben – mire az egyik fülest az én fülembe, másikat a sajátjába dugta. Telefonján elindított egy blokkot és elhalkultunk. Meglepődtem, mert ő énekelt. Kíváncsian néztem rá, de mutatóujját szájára téve intett csendre. A zene elhalkult és a fülemben meghallottam Jimin hangját.

„SunHee, tegnap este nem tudtam elmondani neked, amit szerettem volna. Vágytam rá, hogy átöleljelek, két karomban tartsalak, mint amikor a csúszdán voltunk. Azért mentem utánad első este is, hogy elmondjam ..... hogy elmondjam azt, mennyire kedvellek. Igen, nagyon kedvellek. Szeretnék minden percben veled lenni, átölelni, vigyázni rád. Nem ígérhetek semmit, nem vihetlek moziba, nem vihetlek vacsorázni, nem sétálhatunk a parkban és nem mutatkozhatunk kettesben sehol, nem foghatom meg a kezed és nem csókolhatlak meg nyilvánosan. Azt viszont megígérem, hogy mindig őszinte leszek hozzád. SunHee, elfogadsz-e így engem?'

Míg a szöveg ment, Jimin egyfolytában engem nézett, én teljesen leblokkolva ültem a székben. Nem akartam elhinni, hogy mindez igaz lehet, hogy ő kedvel engem és .....  Lassan felé fordultam és nem tudtam megszólalni. Csak néztem szemét, azokat a gyönyörű sötétbarna szemeket, melyek most oly komolyak voltak. Láttam a vágyat, mely elhomályosította tekintetét s az én szemem ugyanazt a vágyat tükrözte felé. Kezével óvatosan kezem után nyúlt, majd bátortalanul kulcsolta ujjainkat egymásba. Nem tiltakoztam. Hogy is tiltakoztam volna, mikor erre vágytam álmaimban! Úgy hozzá bújtam volna, de nem mertem a többiek előtt.

- SunHee .... – súgta felém vágyakozva, majd lassan hozzám hajolt. Lehunytam szemem és vártam csókját. Azonnal megéreztem ajkát ajkaimon, és az érzés mindent felülmúlt. Csak egy hosszú puszi, de oly érzéki, s mikor viszonoztam, gyengéden megszorította ujjaimat. – Akkor ezt most igennek vehetem?

- Igen, Jimin.

- Köszönöm, SunHee – megkönnyebbülten sóhajtott és szája azonnal felfelé görbült.

Az út hátralevő részében nem engedte el kezem. Zenét hallgattunk, és mindkettőnknek fülig ért a szája. Egy idő után elnehezültek szemhéjaim és szép lassan lecsukódtak. Annyi rémlik még, mintha Jimin vállára hajtottam volna fejem.

- Jimin POV -

Igen, igen, igen! Igent mondott! Amikor a fülest a fülébe tette, még nem sejtett semmit. Azt hitte tényleg zenét fogunk hallgatni. Ahogy a zene megszólalt, csodálkozva nézett rám. Persze ismerte a zenénket, amit most én énekeltem egyedül. Aztán megszólaltam ..... egyfolytában őt néztem, a reakciót. Egész hajnalban azon gondolkodtam, hogy is mondjam el neki mit érzek, hogyan fogom megkérni, legyen a barátnőm. És mit fog válaszolni? Főleg úgy, hogy tudja, tulajdonképpen semmire nem számíthat. Titkolózni kell állandóan, nyilvánosan nem mutatkozhatunk együtt, és senki nem tudhatja meg, hogy milyen kapcsolatban vagyunk. Amint befejeztem, rám nézett azokkal a gyönyörű szemeivel, s láttam szemében a vágyat, melyet ő is láthatott az enyémben. Óvatosan keze után nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat. Nem tiltakozott.

- SunHee .... – súgtam vágyakozva, majd lassan felé hajoltam. Lehunyta szemét, várta csókomat, és én összeillesztettem ajkainkat. Csak egy hosszú puszi volt, de éreztem, hogy viszonozta, mire gyengéden megszorítottam ujjait. – Akkor ezt most igennek vehetem?

- Igen, Jimin – válaszolta.

- Köszönöm, SunHee – sóhajtottam megkönnyebbülten és szájam azonnal felfelé görbült.

A hátralevő úton nem engedtem el kezét. Zenét hallgattunk, aztán észrevettem, hogy laposakat pislog, majd lecsukódott szeme. Vállamra hajtotta fejét és elaludt. Soha ilyen boldogságot nem éreztem még. Legszívesebben átöleltem volna, de a többiek előtt nem mertem.

Nemsokára megérkezünk. YoonGi hátrafordult, valamit mondani akart, de meglátta SunHee fejét a vállamon, majd összekulcsolt kezeinkre vetett egy pillantást. Résnyire húzta szemét, elmosolyodott és bólogatva visszafordult.

- TaeHyung POV -

Jimin tegnap este nagyon dolgozott a telefonjával, most meg Sun fülébe tette a fülest. Fogadni mernék, hogy nem zenét hallgatnak .... Meglöktem Kookie-t és fejemmel arra intettem, mire elmosolyodott és mutatóujját szájára téve intett hallgatásra. Csúnya dolog hallgatózni, de majd kifúrta az oldalam, miről van szó. Annyit hallottam, hogy Sun igent mondott valamire, aztán Jimin .... ne ..... megcsókolta! Csak nem vallott végre ez az őrült? És mire mondott Sun igent? A telefon! Arra mondhatta rá a vallomását és a lány végighallgatta. Ravasz egy fickó vagy Jiminie barátom.

- JungKook POV -

Direkt elfeküdtünk Tae-vel a hátsó üléseken, hogy megint csak Jimin mellett maradjon üres hely. Bár szerintem noona nem hülye, rég rájött arra, hogy ezt direkt csináljuk. De nem tette szóvá, persze ő is örült ennek. Mikor Tae meglökött és feléjük intett fejével, elmosolyodtam és hüvelykujjamat szám elé téve kértem hallgatásra. Szerintem Jimin vallomást tett és valami érdekes módon, mert nem beszélt, csak a telefonon hallgattak zenét. Várjunk csak, biztos zenét hallgattak? Hah, hyung, de rafinált vagy, fogadjunk, hogy a telefonra rámondta a vallomást és most azt hallgatja Sun. Végre, hogy idáig is ...... óóó, csók is van? Akkor egy pár lettetek hyung, végre. Épp ideje volt, én nagyon örülök neki.

- YoonGi POV -

Hátrafordultam, hogy közöljem a többiekkel, nemsokára készülődhetnek, de megláttam SunHee fejét Jimin vállán miközben aludt, és összekulcsolt kezük sem kerülte el a figyelmemet. Összehúztam szemem egy résnyire, majd elmosolyodva visszafordultam. Tudtam én ChimChim, hogy szereted ezt a lányt! Jól van fiatalok, a neheze még csak most jön, de ha igazán szeretitek egymást, még a sárkányt is legyőzitek! Mert lesz küzdelem.

Megtört a jég, igaz érdekes módot választott Jimin, de végre megvallotta érzéseit :) Már épp ideje volt szerintem, hogy összeszedte magát :)