Mert örök a szerelem

21

A másnapi koncert nagyon jól sikerült, a rajongók végig visítozták az előadást, a srácok beleadtak apait-anyait. Az elkövetkezendő két hétben még hat helyszínen adtak hasonlóan fergeteges koncertet, a lányok megőrültek értük. Meg tudom érteni ..... Az utolsó helyszín Tokyo volt, a Yoyogi Gymnasium. A koncert végeztével a szálloda különtermében a menedzser egy kis összejövetelre invitált mindenkit, hogy megköszönje a kemény munkát. Erre az alkalomra mi is kiöltöztünk, Hae piros, én fekete organza ruhát húztam, cipőnk a ruhával egyező színű volt. Utolsó simítás, frizura, szolid smink és amit a tükörben láttunk, meglehetősen tetszett.

Amikor a terembe léptünk, néhányan még hiányoztak, de a fiúk mind öltönyben feszítettek. Nem mertem feléjük nézni, mert tudtam ha meglátom Jimin-t öltönyben, orra fogok bukni a magas sarkú cipőmben. Imádom amikor öltönyt visel.

- Ide, ide lányok! – kiáltott felénk Nam, mire feléjük vettük az irányt. Láttam rajtuk, igencsak meglepődtek.

- SunHee, HaeYun ...... igen khm ..... dögösek vagytok – szólt elismerően YoonGi.

- Noona, de szép vagy! – ámuldozott Kook – Ideülsz mellém?

- Köszönöm, Kookie – és helyet foglaltam mellette, másik oldalamon HoSeok ült. Körbenéztem és láttam, hogy Hae Jin és YoonGi közé ült. Jimin megbabonázva nézett engem és én sem tudtam tekintetemet elvenni róla. Bámulásomat a menedzser beszédje szakította meg s én zavartan kaptam el pillantásom.

- Köszönöm mindenkinek, aki itt van, a kemény munkát, köszönöm srácok a maximális teljesítményt, amit nyújtottatok. A sajtóvisszhang nagyon jó, már tervbe van véve a nyári comeback után egy újabb turné. De addig is, érezzétek jól magatokat, fogyasszatok, de előre szólok! A repülő holnap délután 5-kor indul, aki nincs a reptéren, itt marad – nevetés fogadta szavait.

Indításként Tae azonnal a pezsgőt bontotta és öntött mindenkinek. Kookie könyörgött egy pohárért, de Nam nem engedte.

- Kookie, te még kiskorú vagy, nem ihatsz alkoholt.

- Hyung, csak egy pohárral, most hogy vége a turnénak – könyörgött tágra nyitott szemekkel.

- Nem!

- Nam, majd figyelek rá, csak egy pohárral engedj neki, kérlek – szólaltam félénken.

- Na jó, nem bánom! Ok Kookie, de csak egy pohárral! És köszönd SunHee-nek!

- Noona, köszönöm! – és vigyorogva fogta is a hosszú poharat. Mindannyian felemeltük és a sikeres turné befejezésére ürítettük poharunkat. Kellemes íze volt a pezsgőnek, jól esett. Nemsokára kezdett melegem lenni. Erre természetesen újabb pohár hűs itókát hajtottam fel, s a végén már három pohárral csúszott le. Megcsörrent a telefonom, és meglepve láttam Hae nevét a kijelzőn.

„Ne igyál többet, nem bírod az alkoholt!"

Valóban éreztem, hogy a pezsgő a fejembe szállt. Friss levegőre volt szükségem, ezért felálltam, hogy a teraszra menjek. Ahogy indultam, megbotlottam a szék lábában.

- Bocs fiúk, de kerülnöm kell egyet.

- Noona, jól vagy? – kérdezte Kook, de semmivel nem nézett ki jobban, mint én. Persze, ahogy megengedte Nam, hogy igyon egy pohárral, annyit biztos ivott, mint én, ha nem többet.

- Persze, nincs baj, csak útban volt a szék – nevettem.

- Sun, kikísérlek – Hae termett azonnal mellettem és elindultunk kifelé. Jól esett a hűvös levegő odakinn. – Jól vagy?