SunHee barátnőjével, HaeYun-nal együtt a Big Hit-nél dolgoznak stylistként. A szülei egy tragédia következtében visszautaztak szülőhazájukba, magára hagyva lányukat, aki képtelen volt itthagyni az országot, a munkahelyét ..... és azt a fiút, akibe t...
- Aboji, eomoni! – ölelte meg mindkettőjüket, majd megfogta kezemet – Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a barátnőmet.
- Annyeonghaseyo – hajoltam meg feléjük – A nevem Kim SunHee, örülök, hogy találkozhatom Önökkel.
- Látom, hogy a fiam nem túlzott mikor a szépségedről és a kedvességedről beszélt – mondta az anyja és megölelt – Menjünk be, gondolom éhesek is vagytok.
- Eomma, ha valami finomat főztél ....
- Fiam, amikor ilyen ritkán tudsz hazajönni, mindig a kedvenceidet készítem.
- Ajj, előre félek, mennyivel leszek nehezebb mikor visszamegyünk – sopánkodott Jimin – Jihyun?
- Iskolában van, három óra felé itthon lesz. Nagyon vár benneteket.
A házba belépve egy igazi családias, kellemes légkört sugalló belső fogadott. Nem csodálom, hogy Jimin megszenvedte a trainee időszakot, ilyen otthont elhagyni .... Az álmai eléréséhez azonban Seoul-ba kellett költöznie.
- Add csak ide a bőröndöd, majd én felviszem – nyújtotta kezét csomagomért Jimin apja.
- Köszönöm.
Felérve Jimin határozott léptekkel irányította bőröndjét egy szoba felé, míg én tanácstalanul álltam meg. Mégsem akartam automatikusan bemenni a szobájába.
- Gyere be nyugodtan, nem hiszem, hogy külön szobában kellene aludnotok – mosolygott sejtelmesen a férfi, majd a szoba közepére tette bőröndömet – Öltözzetek át, és ha elrendeztétek magatokat, gyertek ebédelni! – majd távozott, becsukva maga után az ajtót.
- Mondtam, hogy modern szüleim vannak – ölelte át derekamat Jimin és apró kis csókokat hintett ajkaimra. Útban lévő hajamat elhajtotta nyakamból, majd áttért oda is. Már beleborzongtam, pici sóhaj hagyta el számat és karjaim a fiú nyaka köré fontam. Erőteljesebbé vált csókunk, és ahogy karjaival még szorosabban ölelt, éreztem nekem feszülő ágyékát.
- Jimin .... mennünk kell ....
- Nem tudom, hogy kibírom-e estig, mindig megőrjítesz. Az ebédről is lemondanék miattad – mire kuncogva válaszoltam.
- Azért velem nem laknál jól ....
- Sun, sosem tudok betelni veled, de tényleg menjünk, ne várassuk a szüleimet. De előbb öltözzünk át kényelmesebb ruhába.
Bőröndjéből elővette fekete szabadidőnadrágját és sötétkék pólóját. Amikor levetette pulóverjét, öltözködés közben lopva ránéztem. Mindig megdobogtatta szívem, ha megláttam meztelen felsőtestét, derekánál kivillanó alsónadrágját, és most sem hagyhattam ki, hogy hozzá ne érjek. Kezemmel végig simítottam hátán, mire abbahagyta az öltözést. Átöleltem, és félmeztelen felsőtestemmel hozzásimultam pici puszikat szórva hátára. Megérezte, hogy nincs rajtam pulóver, felém fordult. Nagyot nyelt mikor meglátta sárga csipkés melltartómat.
- Sun, te ezt direkt csinálod velem ... - szólt rekedtes hangon és kezeit mellkasomra vezette – Ha így mutatkozol előttem .... – mire szép lassan gombolni kezdtem farmeromat. Szemébe néztem és leejtettem a nadrágot a földre – Jézusom .... kicsim ..... ne csináld ..... – hajába túrt és végigmért. Amint a szintén sárga csipkés alsóneműmre tévedt tekintete, egyetlen mozdulattal karjaiba kapott és vitt az ágyához. Nevetve rántottam magamra, amin meglepődött, de aztán erőteljes támadást intézett érzékeim ellen. Kibontotta melleimet csipkés börtönükből, és kényeztetni kezdte őket. Aljas, tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni. Igaz, mire is gondoltam, mikor saját magam kínálkoztam fel félmeztelenül. Érzéki sóhajok, apró nyögések hagyták el ajkaimat, melyekre hasonlóan válaszolt. Kívántam őt, nagyon. Éreztem, ahogy vágya erőteljesen növekszik.
- Kicsim .... már nincs visszaút .... – gyorsan kioldotta nadrágját, majd boxerével együtt megszabadult tőle és az én alsóneműm is valahol az ágy mellett landolt. Boldogan fogadtam magamba, hogy egy gyors együttlétben, mindent elsöprő szenvedéllyel egyesüljünk. Mikor mindkettőnket elöntöttek a kéj hullámai, pihegve dőlt rám s én úgy öleltem magamhoz, mintha ez lett volna az első alkalom. Legördülve rólam vállgödrömbe csókolt és csak ennyit mondott.
- Boldog vagyok veled. Mindig melletted leszek és vigyázni fogok rád. Szeretlek SunHee.
- Én is boldog vagyok veled. Köszönöm, hogy vagy nekem. Szeretlek Jimin.
Ebéd után a délutánt a szüleivel töltöttük, de nem akart sok mindenről beszélgetni, míg az öccse meg nem érkezett. Épp az én életem volt a beszéd tárgya, mikor kivágódott az ajtó és egy fiatal fiú lépett be rajta.
- Hyung! – és egyből ugrott Jimin nyakába.
- Jihyun! – ölelte meg a fiút, majd kihámozta magát szorításából – Jihyun, te nem ismered még a barátnőmet, ő SunHee – fogta meg kezem.
- Szia, örülök, hogy megismerhetlek – majd kérdőn fordultam Jimin felé – Szabad? – Először nem értette mit is akarok, de aztán bólogatott. Erre a fiúhoz fordultam és megöleltem, majd adtam egy puszit az arcára. Mikor elengedtem, láttam, hogy elpirult. Igazából ekkor vettem szemügyre jobban, és megállapítottam, hogy nagyon hasonlít a bátyjára. Elpirult, mikor elváltam tőle, de Jimin megveregette a vállát.
- Jihyun, ne legyél már ilyen szégyellős. Olyan vagy, mint JungKook – tényleg, nekem is ő jutott az eszembe, ráadásul egyidősek is. Ezért ragaszkodik Jimin annyira Kook-hoz, ezért segíti és vigyáz rá mindig.
Sokáig mesélte Jimin az eseményeket, amik az elmúlt félévben történtek vele, és ebben én főszerepet kaptam. Mindent elmondott. Elmondta, hogy Tae-vel hogy cikiztek, hogy hoztak állandóan kellemetlen helyzetbe, és elmesélte, hogy a fotózáson váltam rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá.
- Fiam, ha SunHee nem változik ott át, te észre sem vetted volna.
- Aboji, még most is bűntudatom van amiatt, ahogy viselkedtem vele. Soha nem tudok elégszer bocsánatot kérni tőle.
- Nem kell, tudod, hogy nem haragudtam rád – tettem kezem karjára és szemébe néztem.
- Tudom, mert te már akkor is belém voltál zúgva – felelte évődve.
- Jimin! Hogy beszélhetsz így? – szólt rá az anyja.
- Igaza van. Én már akkor is odáig voltam érte, csak ő számomra egy tiltott gyümölcs volt. Soha nem gondoltam, hogy valaha is másképp fog rám nézni.
- SunHee, te nagyon kedves lány vagy. Köszönöm, hogy ennyire szereted a fiamat. Mindig jó és segítőkész gyerek volt, de a sztárság egy kicsit megváltoztatta, öntelt és kissé nagyképű lett. Te kellettél, hogy újra olyan legyen, mint volt előtte. Köszönöm neked.
- Kösz, eomoni, hogy ilyennek láttál, de tulajdonképpen igazad van. Ilyen voltam. Nem mindig tudtam kezelni, hogy hirtelen annyira népszerűek lettünk, elszaladt velem a ló. De jött SunHee, és megváltoztatott, vagyis miatta és mellette megváltoztam. És ezt köszönöm neked Sun – majd mindkét kezem megpuszilta, és magához vont.
Gondoltátok, hogy Jimin szülei ilyen szeretettel fogadják SunHee-t? És hogyan tovább? Mert valahol valami készülődik ....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
