Mert örök a szerelem

71

- SunHee -

- Fiúk, tudom, hogy amin most mentek keresztül, nagyon nehéz és megalázó. Ezért PD-nim úgy döntött, hogy a Melon után elutaztok – erre felkapták a fejüket – Ne ijedjetek meg, nem Európába, nem is Amerikába. Egy kicsit közelebb van. Igaz, hogy a VLive szavazáson az ARMY-k kérték ezt nektek ajándékul, de most Bang PD-nim adja nektek. Megérdemlitek. Az a megfeszített munka, amit nyújtottatok folyamatosan, embert próbáló volt. Rátok fér szerintem.

- De hová és pontosan mikor? – érdeklődött NamJoon.

- Ahogy a MMA díjátadó véget ér, már ültök is a repülőre. 28-án kezdődik a japán fanmeeting, tehát addigra visszajöttök. Egy hét. Most ennyi egyelőre.

- És mi az úti célunk? – kíváncsiskodott HoSeok.

- Örülni fogtok, hiszen mindannyian szerettetek volna eljutni ide együtt.

- Hawaii? – kérdezte bizonytalanul Kookie.

- Igen – a fiúk erre végre felvidultak. Örültek, és jó volt így látni őket. – Csak ti mentek, nincs személyzet, nincs kamera. Magatok lesztek.

Erre azért elszomorodtam, mert egy hétig megint külön leszünk. Jimin megfogta kezem és rám nézett. Láttam rajta, ugyanolyan szomorú lett ő is. Sejin észrevette reakciónkat és megvakargatta állát.

- Nos, azért van itt még valami – kíváncsian fordultunk felé, vajon milyen meglepetést tartogat még. – PD-nim úgy döntött, hogy mégsem teljesen egyedül mentek, kaptok kísérőt. Kettőt. – csodálkozva néztek egymásra, nem értettek semmit. Bennem gyúlt egy reménysugár, és izgatottan szorongattam Jimin kezét. – Hogy a kikapcsolódás teljes legyen és ne arról szóljon, hogy állandóan a telefonon vagy a neten lógnak egyesek, és a feltöltődés ne szomorúsággal legyen, ezért a lányok is veletek mennek.

Egymásra néztünk Jiminnel és magához vonva puszit adott arcomra. Láttam a többiek arcán is a megkönnyebbülést, és Hae is vigyorgott Jin oldalán.

- A pontos úti cél Oahu, Waikiki Beach mellett egy közvetlen tengerparti nyaraló, csendesebb, eldugottabb helyen. Magatok lehettek teljesen, nem kell paparazzóktól tartani. De most még hátravan négy nap múlva a Melon. Addig szedjétek össze magatokat és kezdjetek csomagolni! – ezzel távozott.

- Ez most komoly? Tényleg kaptunk egy hetet feladat és kamerák nélkül? – kérdezte HoSeok.

- Ezt egyszerűen nem hiszem el, srácok – rázta fejét NamJoon is.

- Miért? PD-nim is tudja nagyon jól, hogy mi folyik itt ellenünk, és ez egy nagyon szép gesztus volt tőle – szólt YoonGi halálos nyugodtsággal. Csodálkoztam volna, ha ő izgult volna.

- Egyáltalán milyen az időjárás arrafelé most? Remélem nem tél van – érdeklődött Jin.

- Fiúk, 24-28 fok, tehát nagyon jó nyári idő. Gondoljatok bele, vakító napsütés, hófehér homok, átlátszó kék tengervíz – szólaltam és csigáztam az érzékeiket.

- És akkor nem említettük még a háncsszoknyás, csípőjüket rázó lányokat – ábrándozott HoSeok.

- Persze. Más nem is hiányozna még. Egy óra múlva már a neten lennének a képek és onnan nem lenne nyugtunk, de az már nem lenne pihenés – zsörtölődött Nam.

- Hyung, van kedved főzni vacsorát vagy rendeljünk valamit?

- Mennyire vagytok éhesek? – kérdeztem.

- Attól függ, mi lesz a kaja – válaszolt Kook.

- Ha tudtok várni, csinálhatunk Hae-vel pizzát. Mert gondolom egyébként is ezt rendelnétek.

- Talán kibírjuk. Mert a tiétek azért finomabb, mint amit rendelni szoktunk.

- Nem beszélve arról, hogy sokkal több minden van rajta.

- Akkor foglaljátok el magatokat valamivel, és várjatok türelmesen.

- Én maradhatok? – szólt halkan Jin.

- Ne csináld már Jin, ez a te konyhád, mi csak mentesíteni szeretnénk, hogy pihenhess – hajolt hozzá Hae egy puszival.

- De nekem az is pihenés, ha itt vagyok és nézlek. Ígérem nem fogok beleszólni – azzal átfogta derekát és magához vonta.

- Na erre gondoltam. Így aztán sose lesz kész a vacsora. Szerintem menjetek a többiekhez – próbáltam szigorú lenni.

- Akkor nekem is ki kell mennem? – nézett rám bánatos szemekkel Jimin.

- Egy feltétellel. Az első alkalommal, ahogy akadályoztok, mehettek – mondtam feltartott mutatóujjal.

- Akkor most még utoljára egy ölelés .... egy puszi ..... és aztán hyung, meghúzzuk magunkat. – Alig tudtam ellenállni, hogy ne nevessek, de próbáltam szigorú maradni. Hae pukkadozott a nevetéstől Jinnel együtt.

A vacsora után még beszélgettünk egy keveset, de mindenki fáradt volt, így hamar elvonultak aludni. Utolsóként távoztunk mi is, hozzám mentünk át.

- Kicsim, el sem hiszem. Egy hétig elszabadulni és csak mi leszünk ott – húzott magához Jimin.

- Megérdemlitek, de mondjuk akkor is ez egy szép gesztus PD-nim-től. Nem beszélve arról, hogy a Bangtan Sonyeondan csak ti vagytok heten.

- De ti már tiszteletbeli tagok vagytok. Azt hittem, csak mi heten megyünk, le is voltam törve. Nem tudom, hogy bírtam volna ki nélküled egy hétig.

- Úgy, mint én itthon. Nehezen.

- Tudod, hogy akkor alszom jól és akkor pihenek igazán, ha mellettem vagy, ha karjaimban tarthatlak, ha hallom a kis szuszogásod, és érzem, hogy lábad belegabalyodik az én lábam közé.

- Én is csak így tudok aludni, ha a biztonságot nyújtó karjaid közt vagyok, és érzem, amikor leheleted cirógatja nyakamat.

- Úgy, mint most? – és ezzel apró kis puszik érkeztek fülem tövére.

- Igen – és már bele is borzongtam.

- Nem is értem, hogy tudtunk mi aludni régen? Egymás nélkül .... – újabb puszik érték nyakamat, majd simogató kezek indultak felderítésre karomon. Ahol érintett, jóleső borzongás futott végig rajtam, majd kis sóhajok hagyták el számat. – Kicsim, ezektől a hangoktól tudod, hogy teljesen beindulok, annyira jó hallani.

- Nekem meg ez a simogatás, ez a gyengédség, csak így tudok rá reagálni. Nagyon jól tudod, hogy mi az, ami felkelti az érdeklődésem.

- Talán ez? – és mindkét kezét oldalamról hasamra vezette. – Vagy talán ez? – feljebb csúsztatta kezét és óvatosan melleimre helyezte. Már éreztem, hogy elönt a forróság, bizsergett mindenem.

- Jimin ....

Bizony elutazhatnak erre a gyönyörű helyre :)  Hawaii ..... ki ne kívánkozna oda? Mindannyiuk vágya  volt, hogy egyszer eljuthassanak. Különösen így, hogy nincs kamera, nincs személyzet, nincs feladat. Csak ők ....