Mert örök a szerelem

5

- Jimin POV -

A vacsorát szinte szótlanul ültem végig és egyfolytában csak SunHee-t bámultam. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy változott át rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá. Mindvégig ott volt az orrom előtt, de én a baszogatásába fektettem az energiát és nem abba, hogy megismerjem. Örültem mikor Nam felajánlotta, hogy hazavisszük őket, legalább megtudom, hol lakik. Amikor beszállt, kénytelen volt mellém ülni, mert csak ott volt szabad hely. Ahogy egymáshoz ért a karunk, forróság öntött el és annyira szerettem volna megfogni a kezét, vagy átölelni. Meg sem mertem mozdulni, nehogy odébb húzódjon. Amikor hyung kérte a lakcímét, csodálkozott, hogy ilyen közel lakik hozzánk s én is meglepődtem. Amint kiszállt és bement a házba, Nam hozzám fordult.

- Egész este a szavad se hallottuk Jimin. Ha nem ismernélek azt mondanám, tetszik neked SunHee.

- Mi?! Dehogy! Honnan veszed ezt?

- Onnan, hogy egyetlen rossz szavad se volt hozzá. Pedig mióta betette a lábát az ügynökségre, Tae-vel rászálltatok. Sokszor elég kemény volt, ezért is mondtam, fejezzétek be.

- Én is láttam, egyfolytában bámulta noonát – szólt Kook, mire ránéztem és elhallgatott.

- Jobb, ha nem tetszik, mert ahogy bántatok vele, nem igazán kedvelhet titeket. Igencsak össze kéne magad szedni, hogy a véleménye megváltozzon rólad – fűzte hozzá YoonGi.

- De nem tetszik! – vágtam hozzájuk, mert utáltam, hogy olyan igazuk volt.

- Vagy csak magad sem tudod, mit érzel – dörmögte YoonGi és elfordult az ablak felé.

Ahogy hazaértünk, szó nélkül mentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Karomat fejem alá téve bámultam a plafonra és csak a fotózáson kattogott az agyam. Állandóan az ő szomorú arcát láttam, ragyogó szemeit.

- SunHee POV -

Egy hét telt el a fotózás óta. Alig láttuk a fiúkat, állandóan próbáltak a japán turnéra, és mi is nyakig úsztunk a munkában. Az egyetemre is be kellett mennem órára, munka után meg otthon tanultam. Éjfél előtt sosem kerültem ágyba, de mindig Jiminre gondoltam elalvás előtt. Alig ettem az utóbbi időben, és kezdtem érezni a kimerültség jeleit magamon. Reggel elszörnyedve néztem a tükörbe, tisztára olyan voltam, mint egy panda. A buszon volt, hogy elaludtam és tovább mentem két megállót, ilyenkor futva tettem meg a visszafelé vezető utat. SeoHyun meg is jegyezte, agyonhajszolom magam.

A következő héten összefutottunk a büfében a fiúkkal.

- Jól vagy SunHee? – kérdezte aggódva NamJoon.

- Persze, minden rendben van.

- Beteg vagy noona? Csak mert olyan nyúzottnak látszol – szólt Kookie. Aranyos, hogy aggódik.

- Jól vagyok.

- Nehogy lebetegedj – mondta Jin – Tudok jó gyógyteákat ajánlani, ha gondolod.

- Köszönöm, kedves tőled Jin, de nem vagyok beteg. Tényleg.

Lopva néztem Jimin felé, de Tae-vel volt beszélgetésben. Hiányzott a piszkálódása, mert legalább addig is szólt hozzám és láthattam őt. Most mintha kerülnének mindketten. Elköszöntek és mentek gyakorolni.

Két nappal később, amikor felkeltem, megszédültem. Nem lesz így jó, gondoltam, de megint nem volt időm reggelit csinálni, mert késésben voltam. Majd a büfében veszek valamit. Bár ahogy visszaemlékeztem, tegnap egész nap nem ettem semmit, csak a kávé és tea tartotta bennem a lelket.