Just Your Moon(H.S)

2/65

-Szívatsz?-kelt ki Harry az ágyból és bár alig állt a lábán egy olyat behúzott Darennak,hogy a fal adta a másikat.
-Komolyan?-vigyorgott az a szemét és a vért törölte le a szájáról.
-Nem tudom mi a faszt képzelsz!Mit akarsz?Az életemet?A családomat?Mit?
-Hogy legyél önmagad és vedd észre,hogy ez a kis csaj elvette az eszed.Neked zenélni kell és nem ezzel a lánnyal törődni.
-Igen elvette az eszem néha utálom,hogy nem vagyok jó mindenben amit csináltam,de ez van nem érdekel,mert már ő érdekel!Nekem ő a fontos és nem más.Ha meg ez nem tetszik...akkor felőlem kiugorhatsz az ablakon is akkor se fog érdekelni!Szállj le rólam és a családomról!!-kiabálta Harry.Daren egy ocsmány nézéssel távozott.
Harryre pillantottam,hiányozhat sok minden neki és néha kiakasztó lehet számára ez az egész.
Lehet túl sokáig néztem őt mert ez feltűnt neki és rámnézett.
-Semmi baj.Semmi.-csendben hallgattam.
-De van.-csak sóhajtott.-Azt akarom,hogy minden rendben legyen.
-De minden rendben van.
-Igen,de van valami baj.Elhanyagoltad a szerelmed.
-Neeeem?!-nézett rám hülyén.
-A zenére célzok.
-De megy az is.
-Addig nem akarlak látni ameddig vissza nem térsz magadhoz,hidd el jobb lesz.
-Mi?Biztos,hogy nem!Moon te nem mondhatod meg,hogy nem láthatjuk egymást mert akkor komoly elvonási tűneteim lesznek.Én csak veled érzem jól magam nekem nincs kedvem elszakadni tőled.-ölet magához szorosan.Annyira szeretem de jót akarok neki és az mindenképpen az lesz,ha kicsit újra azzal foglalkozik ami akkor is fontos volt mikor bekerültem az életébe.
-De hidd el jobb lesz kicsit.-suttogtam mellkasába.
-Nem.-simogatta a hátam.
-Harry szakítok ha nem fejezed be.-erre olyan haragos fejjel nézett mint egy öt éves aztán megrántotta a vállát.
-jó akkor sziaaaa!-pusziltam meg az arcát,elmosolyodott én meg kimentem az ajtón.
-Moon tudod,hogy rólad tudok csak írni dalt!-Harry mosolygós arca mindent elárult.
-Tudom azért húzom az agyad!-kacsintottam rá.
~
Hetek teltek el de természetesen Hazz felépült.
Nem mindennap volt itthon.Hülyén hangzik,hogy elküldtem itthonról,hogy tudjon koncentrálni a munkájára de ez az igazság,így persze volt,hogy négy napig nem találkoztunk mert LA-ben volt Liammel.
Én a babával voltam vagy éppen munkahelyen.Anne segített meg persze a barátnőim is,Harryre tudtam gondolni minden percben mert annyira hiányzott.Elveszett gyereknek érzem magam nélküle.
A reptéren vártam,hogy végre leszálljon és végre itt legyen velünk.
A gépe leszállt de csak álltam és vártam.Sehol sem volt.Szólhatott volna,hogy nem jön....
-Szívem te mindig a rossz irányba nézel,nem tudom mikor tanulod meg.-ölelt át hátulról.Azonnal megfordultam és szorosan öleltem át.
-Azt hittem nem is jössz.-csókoltam meg.
-Igazából már azt hittem megörülök olyan uncsi volt.De legalább annyi zenét írtam,hogy ne kelljen mégegyszer kitennem a lábam otthonról.
-Hmmm biztos úgy gondolod,hogy nem foglak elküldeni?
-Biztos!-mosolyog.

Végre tudtam hozni részt!!!😂❤️❤️