Just Your Moon(H.S)

2/14

3 hónapja történt minden és most boldognak tűnik...remélem a látszat nem csal....
Nem akarom,hogy újra valami baja legyen.
Hirtelen csengettek.
Megyek ajtót nyitni miközben hallom ahogy Moon énekel egy zenét meg persze hallom ahogy a kanapén ugrál.
-Igen?-nyitom ki és kissé megijedek mikor a rendőröket látom meg.
-Jó napot uram!Baleset történt az utcában és csak az érdekel nem hallottak valamit?
-Nem,sajnálom!De milyen baleset?
-Két kocsi össze ütközött!
-Anyám... ugye túlélték?- jön mellém Moon.
-Sajnálom kisasszony, nem adhatok ki információt. Csak ennyit szerettünk volna. Köszönjük a segítséget!- biccentenek és hátat fordítva elmennek.
-Kaja?- néz rám Moonci
-Kaja!- nevetek fel és behúzom a konyhába.
-Hercegnőm olyan boldog vagy!
-Jah...mert tudom,hogy ami történt az megtörtént!De már nem vagyok ott nem kell abban élnem,hogy ott hanem itt vagyok!Veled...és ez jó!-mosolyodik el.
-Örülok neki!- mosolyodok el és megölelem. Boldogan visszaölel.
-Kész van már a kaja?- motyogja a mellkasomba.
-El sem kezdtük csinálni!- nevetek fel.
-Akkor hajrá!- tapsol kettőt és a hűtőhöz megy
A kaját megcsináltuk majd megettük.Nekem meg azon járt az eszem,hogy talán Moont a nevemre kéne venni...úgy szeretem!De magam sem tudom,hogyan...ez amolyan "apai"vagy szerelmes vagyok?Nem tudom eldönteni....olyan megszokott ez az érzés,hogy szerintem átment azzá,hogy kezdem a lányomnak érezni.
-Min gondolkodsz?- hallom az én angyalkám hangját.
-Semmin!- legyintek és megpuszilom a homlokát.
-Csinálunk valamit? Unatkozok!- hajtja a mellkasomra a fejét.
-Mit szeretnél csinálni?
-Nemtom
-Menjünk sétálni? Moziba?
-Moziii!- ujjong, mint egy kislány.
-Ezt megbeszéltük!- nevetek fel.
A mozi nekem uncsi volt...miért?Mert valami mesét kellett végig nézzek mindegy.
Haza megyünk ahol a kanapén az ölembe pattan lovagló ülésbe és átölel.
-Mi az?-kérdem a hátát simogatva.
-Semmi!- bújik a nyakamba.
Mozdulatokat kezd leírni a csipőjével.
-Moonci, ne mocorogj!- motyogom elkínzott fejjel.
-Sorry, csak kényelmetlen vagy!- kuncog.
Aztán arca túl közel lesz az enyémhez.
Lassan csókol meg ami annyira furcsa érzést vállt ki belőlem.
-Az apád vagyok...-suttogom....
-Igazad van!- motyogja és az ölemből felállva megy fel a szobájába. Utána megyek. Bekopogok.
-Moon! Nyisd ki!-
-Bocsi apa! Öltözök...
-Apa?
-Igen. Te az apám vagy... azt mondtad!
Be enged a szobájába...
Éppen a kis rózsaszín bugyiját veszi fel amire komolyan érzem,hogy egyre szűkebb a gatyám.
-Miaz?- néz rám.
-Semmi...
-Akkor miért jöttél?
-Nem úgy értettem az apás dolgot....
-Bocs akkor apuci!Neked így jobb?-forgatja a szemét majd a pólóját lekapva veszi át...
-Inkább maradjunk a Harrynél...- motyogom egyre szűkebb gatyával.
-Te tudod!- rántja meg a vállát és leül az ágyára.
-Segíthetek még valamit?- mondja fapofával.
Ekkor végig mér és elvigyorodik.
-Bár...nekem az apuci igazán tetszik....-terül el az ágyon és felhúzza a lábait.
Mindig úgy ül,hogy pont lássam mindenét vagy csak én vagyok a pedofil és oda nézek?
-Nagyon elgondolkodtál apuci...- emeli ki az apuci szót.
-Nem is!
-De látom...- húzza huncut vigyorra a száját.
-M-moon fejezd be!Rossz vagy!-motyogom.
-Miért is?
-Mert csak!És izé vegyél már fel valamit!
-Miért vennék fel valamit? Póló van rajtam, bugyi is. Hát akkor meg?
-Nadrág nincs...
-Az sosincs ha itthon vagyok...- veszi elő a telefonját.
-Mert azt mondom,ha felveszel a popsidra egy kibaszott nadrágott akkor felveszel!-indulok a szekrényéhez.
-Apuci nem tán zavar ha így vagyok?-kérdi majd mellém sétál.Becsukja a szekrény ajtót és neki döl.
-Nem... csak meg fogsz fázni!-
-36 fok van apuci!- vigyorodik el.
-Nem baj. A lakásban hűvös van!
-Ohó...a lakásban kérlekszépen 30 fok van!- mutatja nekem huncut mosollyal a szobai hőmérőt. Faszom,hogy mindenre tud választ adni...
-Na jó!Mondd mit akarsz!Ugorjak csillámpónival a háztetőre?Vagy estetleg vegyek neked egy rózsaszín házat?-kérdem kissé idegesen mert ebből az egészből a kisebbik én jár a legrosszabbul.
-Hát... inkább mást csinálj...- harapja meg a fülcimpámat.
Konkrétan a gatyámban megmervedek és csak tágabbra nyitom a szememet.
-öm......-nézek mint egy hülye.
Baszki...nem lehet...nem fog menni...olyan törékenynek látom.-Most jó éjt!-adok egy puszit a fejére.
-Csak nem megfutamodsz Apuci?- markol rá a férfiasságomra nadrágon keresztül, mire morgok egyet.
-Te ki akarsz készíteni??
-Nem,miért?-kérdi kislányosan mosolyogva.
-Mert ez nem játék amit csinálsz!Nem foglak megfektetni....m-mert....kezdek úgy nézni rád mintha a lányom lennél...-vallom be neki...bár lent nem ezt mondja de fent az agyam meg igen.
-Értem...- ül vissza az ágyra.-Bár eléggé undorító,ha a lányod ként tekintesz rám és a farkad meg feláll,ha csak annyit mondok apuci....szóval...apuci!-áll fel és felém jön.-Gondolkodj az ágyadban,hogy mit tehetnél...ez ellen...mert majd állandóan így foglak hívni,hogy apuci...-suttogja kaján mosollyal miközben az egyik ujját végig húzza ajkain.
-Moon...
-Miaz apuci?
-Hagyd abba!
-Miért apuci?
-Mert csak!
-De én szeretlek Apucinak hívni. Illik rád!- húzza végig a mutato ujjàt a mellkasomtól a férfiasságomig.
-Faszom ki van komolyan!-emelem fel a hangom.-Tudod mit?Szívem szerint én most úgy megdugnálak,hogy a nevedet elfelejtenéd édesem de tudd meg,hogy nem vagyok olyan mint a többi pasi,hogy ilyen könnyen ágyba vigyek egy kislányt!-hangsúlyozom.
-Aham, szerintem te csak félsz...- néz bele a szemembe. Kezdett hiányozni, hogy ennyire ismer.
-Azt hiszem...
-Miért?
-Törékeny vagy.Nem akarok fájdalmat...
-Te soha! De ha nem szeretnéd, nekem mindegy...- iszik bele egy üveg üdítőbe.
-Na de apuci...elfáradtam...most alszok!-bújik be az ágyába miközben magára húzza a takarót.-Jó éjt!
-Ahhh Moon de egy kis....-kezdek nevetni.
-Jaja!-legyint és behunyja szemeit.
A saját szobámba megyek majd lefürdők és alduni készülök...
De hiányzik ő....hiányzott a vadocsága...nem is értem mit gondoltam...annyira elvakít minden,hogy elfelejtettem,hogy pedig ez szerelem.
Kérlek komizz!❤️😍❤️😍😍😘