Just Your Moon(H.S)

2/11(új)

Elegem van....Harry a kis babájának gondol és úgy is viselkedik velem.
-Harry hagyjál már!!-indulok meg Louis felé.
-Jaj kis baba gyere csak ide!-röhög fel.
-Fejezd be!-sírok fel és Louishoz bújok.
-Na ne sírj már!Mit szeretnél Moonci tejet?-kuncog és a kibaszott cumit a számba nyomja de elveszem és a szájába viszonzom tettét.
Felszaladok majd bedobok pár ruhát a táskámba.Mivel az ajtó be van zárva gyorsan átöltözök és útnak eredek az ablakon át.

Los Angeles utcáit járom miközben egy családra vágyok.Harry nem éppen egy család apa...nem is akarom,hogy az apám legyen.
Jó lenne egy apuka...egy anyuka és esetleg egy testvér.Szép álom de a csúf valóság,hogy nekem nem lesz családom és ez van....
Gondolataim csak a duda szó állitja meg és egy autó ami majdnem elüt.
-Vigyázz jobban!-kiabál egy pasi.
Tovább megyek nem figyelve rá.
Utan a partra vezet ahol leülök és csak bambulok.
Sok szerelmes pár...sok család....sok ember aki nem tudja hol a helye és köztük én az elveszett bárány.
Csak egész nap sétálok míg nem beesteledik.
Aztán egy pasi kocsival megáll és valamit motyog de már nem tudom mit....
~
Komásan dörzsölöm a szememet miközben felállok.Csak arra emlékszek,hogy mi a nevük meg.
Lebatyogok és Ryant meg a lányát látom a pultnál.
-Jó reggelt!-mosolygok és mellékük lépek.
-Neked is!-mosolyognak.
-Moonal szeretnék beszélni,Tami felmennél?
-Persze!-megy is fel.
-Szóval tudnál mesélni a szüleidről kedves?-kérdi miközben palacsintát csinál.
-Persze...-suttogom.-Hát San Fransicoban éltem 6 éves koromig talán,már tényleg nem emlékszem de nem annyira sokáig a mamámal...de meghalt...persze anyuval talán találkoztam...mesélt az apámról...valami olyasmit mondott,hogy jó képű orvos...meg,hogy hol találkoztak...-kezdek sírni.-A Baker Beach-en...este volt és anyu álítása szerint picit becsicsentett,de magánál volt...szóval anyu elesett de az apám felsegítette....megtetszettek egymásnak és randizni kezdtek...még azon a héten történtem én.-kuncogok.-Aztán anyu mondta,hogy mennie kellett...meg kiderült,hogy családja van....megszülettem de persze az apám nem tud rólam a mai napig sem...anyu Canadában valahol én meg itt.Nos ez volnék...egy csőd tömeg...-Ryanre nézek aki eltátott szájjal néz.
-Milan az anyukád neve?-kérdi mire kitágult szemekkel nézek rá.
-I-igen de ezt honnan tudja?
-Te jó ég!-üt a fejére.-Moon én vagyok az apád!-mondja mire egy koppanást hallunk és annyit látunk,hogy Tami legurul a lépcsőn.Vissza fordulok Davidhez.Nem hiszem el...ő az apám?
-Mi???És nem kerested anyut egyszer sem???-nem foglalkozva Tamival kezdek veszekedni Ryanel.
-Én... nem tudtam,hogy Milan teherbe esett... volt egy nagyobb veszekedésünk és azt mondta nekem,hogy teherbe esett, de elvetette!- habog.
-Istenem...miért hittél neki???-kezdek hisztérikusan zokogni.-Tönkre ment az egész gyerekkorom!!!!
-Van egy húgim!!!- jön be vigyorogva Tamara.
-Tamara, ne most!- mondjuk egyszerre Ryanel és az említett duzzogva kimegy.
-Én- én nem tudtam,hogy mit csináljak! Elvakított a szerelem...- rázza a fejét.
-Tudod, Moon... te is olyan szép vagy, mint anyukád!- mosolyog.
-Ne lágyíts meg mert nem fog menni!Egy másik pasi nevelt akiről azt mondták,hogy az apám!Aztán fogta magát és Harrynek adott....-forgatom a szemem és idegesen a hajamba túrok.
-Moon, ne engem hibáztass, a fenébe is!- csap az asztalra. -Nem én tehetek arról,hogy anyád hazudott nekem! Befogadtalak, elmondtam az igazat! Ha tehetném, akkor visszapörgetném az időt,hogy én neveljelek fel! De nem tudom...-
-sajnálom...-kezdek sírni...mindig ez van ha valaki valahova csap...ezt Harry nevelte belém.
-Kislányom... miért sírsz?- ül le mellém.
-Mert félek...
-Mitől? Én soha nem bántanálak!- törli le a hüvelykujjaival a könnycseppjeimet.
-Kik veszekedtek veled? Elmondod nekem, Moon?- kérdi, mire Tami jön be megint.
-Miért sírsz?- kérdi, mire megrázom a fejem.
-Naaa, ne sírj!- ölel magához.
-Tamara....-kezdené Ryan,de Tami közbeszól.
-Apa, ő a húgicám! Kötelességem megvígasztalni!
-Nyugodj meg! Itt biztonságba vagy!- mondja Ryan, mire én elmosolyodok.
-Öhm... kaphatnék egy pohár vizet?- nevetem el magam.
-Persze!- mosolyog Tami és elenged, majd egy pohár vizzel jön vissza.
Megiszom.
-Figyelj!-kezdi khm...az apám...-Történt valami?Mármint...szóval elmondanád mik voltak mostanság veled...-kérdi apa mire csak nézek.
-Tudom furi kérdés...de mivel a lányom vagy szeretném tudni,hogy szűz vagy még?
-Öhm... muszáj erre válaszolni?- kérdem kínosan.
-Persze szívem!
-Nem...- hajtom le a fejem.
-Értem...és hány éves voltál?
-16....-nézek nagyon furcsa fejjel.-De az rossz volt és utána én többet nem akartam!De aztán...fesztivál meg tudod...pia....aztán megtörtént...és így megcsaltam az akkori pasim...akivel másnap lefeküdtem!De ő nem haragudott mert tudta,hogy le voltam itatva....-húzom a szám.
-tényleg borzasztó gyerekkorod volt...- rázza a fejét Ryan.
-Öm....de ez kb 1 hónapja volt....
-Ajajajaj....-ingatja a fejét Tami.
-Ki volt a két srác?-iszik bele a kávéjába az apám
-Louis, és Harry...-
-Styles?- kérdi a lány mire bólintok egyet.
-De ő a gyámod?!!Mi van??????!
-Ami azt illeti van még itt valami...-suttogom.
-Na!
-Terhes voltam...-hajtom le a fejem.
-Kié volt a gyerek?- kérdi apám.
-Azt hiszem Harryé....-motyogom.
-Azt hiszed? A gyámodtól vártál babát? De ha volt, akkor ezek szerint elvetetted.... de miért?- zavarodnak össze.
-Mert azt mondta,ha Louisé elveteti....aztán veszekedni kezdtünk...nem fogllakozott velem...-sírok.-És megtettem...aztán meg megütött...de én nem akartam!-sírok fel újra
Enni kezdünk és beszélgetni.
Aztán Tamara rám néz majd vissza a telefonjába.
-Te ez te vagy?-mutat egy képet...a fandomoknál is körbe ment a kép amit Shawn rakott fel....de már persze rég leszedte.
Kérlek komizz!
Megtaláltam jegyzetbe ezt a részt szóval megírtam!
❤️❤️❤️