Just Your Moon(H.S)

2/47

Bulizni mentünk azután és jól be is piáltunk...a sok fűves cigi után azt sem tudtam hol vagyok.
-Nem kéne ezt csinálnod...
-Harry?Harry...úgy szeretek!!Ah szerelmes vagyok behld!!!
~
A fejem majd szétment és csak arra emlékszek,hogy Harryvel álmodtam.Összeházasodtunknálmomban...meg Darcy a mi gyerekünk volt.Furcsa álmok egyike.
-Szia.-lép be egy imseretlen személy.
-Ki vagy?-nézek nagyot.Harryt keresem a szememmel de nincs sehol.
-Wes vagyok.
-Nem ismerlek.
-Este beszívtál ezért hazahoztalak.
-Okés...-sóhajtok.A srác egy atom kurva jó pasi az tuti.-Amúgy hány éves vagy és mi történt?
-20 vagyok és semmit nem tettem veled ha erre célzol.A barátnőd meg lement kajáért.Én akartam de erőszakoskodott.
-Ja szokása.
-Na és te szépség,hány éves vagy?
-18.-válaszolom.
A napom azzal telt,hogy ezzel a Wes gyerekkel ismerkedtem.Rendes gyerek.
Bár eléggé szar lehetett,hogy tegnap este előtte hánytam meg minden de még is itt maradt.Vajon mi lelte szerencsétlent?
Éppen a kanapén nevettünk,csengettek én meg váratlanul estem le a földre nagy ijedtemben.
Ki ment a fejemből,hogy Harry jön ma.
-Wes most maradj csendben me se szólalj!-mondtam teljesen komoly hangnemben.
Az ajtóhoz siettem és kinyitottam.
-Szia!-mosolygott Harry.
-Szia.-eröltettem arcomra egy kis mosolyt,de ahogy Darcyt megláttam sírni támadt kedvem.
-Úristen de nagy lett!-öleltem át.
-Igen.-mosolyog Harry.
-Gyertek be.-állok arrébb az ajtóból.
Beszaladok a nappaliba és szólók Wesnek aki szinte azonnal bemegy a szobámba.
Na ja legalább megérti.
-Látom ízlésed szerint rendezted.-néz körbe a nappaliba.
-Igen valóban.-emelem fel a kislányt.
-Na és mi van mostanság veled?-néz rám.
-Semmi sok a dolgom mostanság és örülök ha van egy kis szabad időm.És veletek?-ülünk le.
-Semmi különös...hiányzol Darcynak.-simogatja meg a kicsi fejét.
-Nekem is hiányzik ő.-suttogom fájó szívvel.
-Ana!-mutat rám Darcy.
-Tud beszélni??-kezdek nevetni.
-Nem,most mondd először bármit is.-lepődik meg Harry.
-Anaaa!!!-mutat rám mégegyszer.
-Öm...anyát akar mondani?-nevetek.
-Igen.....-hunyja be a szemeit Harry majd újra rámnéz.
-Darcy szívem én nem anyu vagyok hanem Moon.-Ültetem az ölembe mire a nyakláncomat kezdi vizsgálni.
-Moon....mi most megyünk.Jó?-néz rám Harry.
-Jó.-bólintok.Darcy hangosan sírni kezd mikor Harry elveszi tőlem és folyton csak azt mondja,hogy anya.
Feltaklatva megyek be a szobába ahol Wes áll.
-Minden rendben Moon?
-Nem.-kezdek sírni.Azonnal magához ölel és nem kérdez semmit.
Annyira összeomlott az életem,hogy csak na.Nem tudok senkiről...csak magamat tudom,hogy létezek de magamról se tudok többet.
Wes az ágyig húzott és ott is engem ölelve nyugtatott,álomba sírtam magam és talán ezt szerettem.Elbújni a keserű valóságtól amiben Harry nem mondd nekem semmit.

Kérlek komizz!❤️💖
Meg gyerekek aki azt írja "Jöjjön már vissza az emlékezetet"annak üzenem,hogy reálisan nézve nem fog egyről a kettőre vissza jönni valakinek az emlékezete ha annak az komoly volt.Szóval remélem megértitek a történet kimenetele meg így is úgy is jó lesz.