𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

8.

Stefan

Láttam, hogy megbántottam és valami furcsa érzés töltött el, szerintem ez volt az az úgy nevezett megbánás. Igen bántam, hogy ilyen lekezelően viselkedtem vele, de basszák meg ez lett belőlem. Egy érzéketlen farok, akit nem érdekel, hogy mennyire tapossa éppen szét a másik lelkivilágát.

Vettem egy mély levegőt és visszaültem a lánnyal szembe megfogtam a kezeit és a gyönyörű kávé barna szemeibe irányítottam a tekintetem.
Bocsánatot kértem, ami nem esett nehezemre annak ellenére sem, hogy ezt a szót utoljára tíz éve használtam, de akkor sem őszintén. Most teljes őszinteséggel mondtam a szemébe, ami hatására egy széles mosolyra kerekedtek ajkai. Hozzám hajolt és az arcomra lehelt egy enyhe puszit, ami nagyon jól esett.
Egy kevés beszélgetés és egy pár pohár lecsúszta múlva Betty felpattant az asztaltól aztán engem is felrántott.

- Gyere elmegyünk valahova. - mondta mosolyogva és elindult a kijárat felé.

Kíváncsivá tett, hogy milyen helyre tud vinni ahol még nem jártam volna, viszont amikor odaértünk egy hatalmas kerítéshez, ami körül mindenhol fák voltak kicsit meglepődtem. Nem rémlik, hogy valaha jártam volna erre, ezért még kíváncsibb lettem.
Betty elkezdett mászni a kerítésre én meg csak álltam és néztem, hogy mit csinál mivel a másik oldalon egy füves földön kívül semmisem volt.
Mutatta, hogy én is kezdjek el mászni aztán észre vettem egy táblát amelyen a szokásos a területre belépni tilos felirat volt írva.
Mégis honnan tud ez a lány ilyen helyeket?
Amikor átmásztunk és mentünk egy keveset egy kis házat láttam meg. Mikor beléptünk oda, sörös dobozok halmaza állt bontatlanul és ugyanígy cigik és satöbbi káros szarság.
Nem értettem, hogy pont ő vezet engem ilyen helyre és egyáltalán miért?

- Ezt a helyet a nővéremmel találtuk amikor nagyon kicsik voltunk. Egyszer itt találtak minket és természetesen nem örültek nekünk. Nem akartunk megválni a helytől szóval inkább akkor jöttünk csak ide amikor anyáék veszekedtek, vagy amikor már nagyobbak voltunk és Jessicával civakodtak. - mesélte miközben nézegette a dolgokat.

- És ezt mind ti hagytátok itt? - vettem fel egy Marlboros dobozt.

- Nem. Vagyis én nem, én már két éve nem jártam itt.

- Akkor csak ő lehetett. - forgattam a szemeim mivel tudtam milyen Jessica. - És miért jöttünk ide? - folytattam.

- Utoljára amikor itt voltunk együtt a nővérem halál előtt, említett egy fiút, hogy régebben nem becsülte meg és ezt sosem fogja megbocsátani magának. Aztán írt egy szöveget amit valahol itt tett el. Nem akartam elolvasni és nem is kérdeztem ki volt az a fiú, de lehetséges, hogy már tudom. - nézett rám és elhúzta a száját.

- Nem akarom látni, még csak, ha rólam szólna is, akkor sem. - mondtam magabiztosan és megbontottam egy sört.

- Én viszont igen. - kezdett el keresgélni. - Itt van. - és már ki is húzott egy papírt egy fiókból.

Elakartam tőle venni majd akkora darabokra tépni, hogy egy betű se lehessen olvasható rajta, de ott volt bennem az afféle lehet, hogy számít érzés.

Odaléptem mellé, egyik kezemmel megfogtam a derekát és olvasni kezdtem. Nekem szólt.