𝚃𝚒𝚕𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚕𝚎𝚖 | ✓

31.

𝓑𝓮𝓽𝓽𝔂

Mikor hazaértem, szokásos módon elkiáltottam magam, de senki sem reagált rá.
Felmentem az emeltre és bekopogtattam Bryan ajtaján.

- Mivan? - kiabált ki.

- Bejöhetek? - válaszoltam.

- * Basszus * - hallottam, hogy susmorog, mintha lenne valaki a szobában rajta kívül.

- Oké akkor bejövök. - kiabáltam ismét, de nem hallottam választ, úgyhogy bementem.

Az ágya mellett állt a takarót pedig nemi szerve elé rántotta, amint beléptem a szobába.

- Mit csináltál öcsi? - nevettem fel kellemetlen helyzetén.

- Nem mondtam, hogy gyere be! - förmedt rám idegesen.

- Csak anyáékat keresem.

- Nincsenek itthon, most pedig lennél szíves?!

- Hol vannak? - vontam fel a szemöldököm.

- Boltban, vagy honnan tudjam, menj már ki Betty! - dobott rám egy párnát.

- Áú! - hallatszott egy női hang a lepedő alól.

- Ó, bazdki. Már itt sem vagyok. - mondtam lepődötten és gyorsan elhagytam a szobát.

Na jó ez a szitú még nekem is kellemetlen volt.
Bryan egy szót sem szólt arról, hogy barátnője lenne, pedig elvileg mindent megbeszélünk egymással. Na de minden esetre kiváncsi leszek milyen magyarázattal áll elő.

Átmentem a saját szobámba és mivel nem nagyon tudtam mihez kezdjek, előre összepakoltam a dolgaim, amelyeket a költözéskor mindenképp magammal viszek.
Nem sokkal később hallottam, hogy nyitódik a bejárati ajtó. Anya és apa nevetését hallottam ami hatására hatalmas kő esett le a szívemről.

- Anya! Apa! - rontottam le az emeletről.

- Elisabeth? - nézett rám anya nagyra nyitott szemekkel.

- Ti, együtt? - mosolyodtam el.

- Mi, együtt. - lépett apa anya mellé a karját pedig a derekára tette.

- Csodás! - öleltem át mindkettőjüket.

- És te kis hölgy, hol jártál az éjjel? - vonta fel az egyik szemöldökét anya.

- Öhm. - néztem értetlenül apára.

- Csak viccel, tud ról, hogy Stefan-nál voltál. - mosolygott.

- Akkor örülök mert kérdezni szeretnék valamit. - kezdtem bele kissé zavartan.

- Na ehhez le kell ülnünk úgy érzem. - ült le anya a kanapéra.

- Hallgatunk. - tette apa ugyanezt.

- Szóval, Stefan-ról és rólam lenne szó. Stefan egyik jó barátja megkért minket, hogy ameddig ő távol van, vigyázzunk a házára, ami azt takarja, hogy költözzünk oda egy kis időre. Tudom amit kérek kicsit sok így hirtelen, de nekem nagyon sokat jelentene. - mosolyogtam felváltva rájuk bizakodóan.

- Beszélek Domenic-kel és rendben. - mondta apa.

- Mi? - mondtuk egyszerre anyával.

- Most miért? Stefan rendes gyerek, és tudom, hogy a lányunk jelenti számára a mindent. Ha Domenic engedélyt ad rá mi miért ne adhatnának Elena? - mondta apa nagy vidámsággal.

- Mic, még csak gyerekek, nem lehetnek csak úgy egy vad idegen házában ki tudja meddig. - rázta a fejét.

- Épp ezért fogok beszélni Stefan édesapjával.

- Ha lehetne minél előbb. - mosolyogtam elégedetten.

- Borzalmas vagy Elisabeth. - nézett rám anya a szemeit forgatva.

- Én is szeretlek anyukám.

1 héttel később.
Szerda

Végül, nagy nehézséggel, amely igazából anya részéről volt, Stefan-nal Elias házába költözhettünk.
Csodás érzés volt mellette feküdni, és mellette kelni kéz a kézben, összebújva.
Olyan kellemes volt az érzés ami ez idő alatt eltöltött, mintha már évek óta együtt élnénk csak mi ketten.

Szörnyű has fájásra keltem fel reggel és nem sokkal követték ezeket a fájdalmakat az ingerek is. Hosszú ideje nem hánytam már és most is elég furcsa volt, mivel semmi olyat nem ettem ami kihozhatta volna belőlem, de gondolom valami vírus lehet amit elkaptam.
Ha már felkeltem el is készültem, összedobtam egy laza reggelit Stefan-nak én pedig suliba mentem.

Stefan úgy döntött többet nem fog bejárni mivel eddig is csak miattam tette. Dolgozni kezdett az apja válalkozásában, ahol mellesleg virágzik az üzlet.

- Hogy megy a közös élet? - zökkentett ki Dylan a gondolatmenetemből.

- Mi? Ja, jól igen. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. - leültünk az egyik asztalhoz.

- Bárcsak nekünk is lenne lehetőségünk ilyesmivel Toby-val. - sóhajtozott majd beleharapott a szendvicsébe.

- Lesz majd ne aggódj. - ütögettem a vállát drámaian.

- Jézusom, ki sápadtál ám csajszi. - nézett rám aggódóan.

- Most, hogy mondod kissé rosszul is érzem magam. Ú. - kaptam a kezem a szám elé és kifutottam a mosdóba.

Egyre rosszabbul éreztem magam és egyr több inger kapott el, úgyhogy rögvest haza indultam. Stefan nem volt itthon aminek nem igazán örültem. Nélküle nem akartam orvoshoz menni ezért egyenlőre csak vártam, hogy megérkezzen.

Viszont Stefan még tíz órakkor sem volt sehol így már nem csak egy dolog aggasztott.